SOROZATKRITIKA – Mondhatnak bármit a Marvel Moziverzum 2021 óta gyártott Disney+ sorozatairól, de a WandaVision egyértelműen bizonyította, hogy Kathryn Hahn maga a varázslat. Agatha Harkness, a ravasz boszorkány szerepében finoman, ám annál hatásosabban lépett színre a szezon során, és a kedvelt karakterszínész végre megkapta azt a rivaldafényt, amely méltán kijárt neki – talán ez magyarázza a Mindvégig Agatha iránti hatalmas érdeklődést, annak ellenére, hogy a Marvel jelenleg épp a „renoválás időszakát” éli.

Ha már belefáradtál a Marvel különböző történetszálainak bonyolult nyomon követésébe, akkor megnyugodhatsz: a Mindvégig Agatha (legalábbis az első négy epizód alapján) önálló kalandként is megállja a helyét. Persze csak akkor, ha a WandaVision-ről nincs homályos emléked. Agatha még mindig a Vörös Boszorkány varázslata alatt vergődik, de miután sikerül kitörnie, jelentősen legyengülve találja magát. Az egyetlen esélye a hatalma visszaszerzésére, ha végigjárja a boszorkányok veszélyekkel teli ösvényét.

A boszorkányok útja

Ez a veszélyekkel teli, mágikus próbák sorával kikövezett út csak akkor vezet sikerre, ha magad mellé veszel néhány boszorkánytársad a hadjáratodhoz. Agatha így egy új, különleges képességekkel bíró boszorkányokból álló szövetséget kovácsol össze. Patti LuPone egy jósnőt alakít, Sasheer Zamata a „főzetek mestere”, Ali Ahn pedig vérmágus szerepben tűnik fel, míg Debra Jo Rupp visszatér a WandaVision-ből mint a szomszédnéni, akinek meglepően zöld az ujja a kertészkedésben.

A történetbe még egy fiatal fiú is becsatlakozik, akit Joe Locke (Heartstopper) alakít, és bár névtelen karaktert játszik, amerikai akcentusa igencsak meggyőző. A káoszt pedig Aubrey Plaza karaktere, Rio, egy erős és bosszúra szomjazó boszorkány fokozza, aki Agatha börtönéről és múltjáról is jóval többet tud, mint amennyit elárul.

A WandaVision volt az első Disney+ sorozat, amely közvetlenül kapcsolódott a nagyobb Marvel-univerzumhoz, de a legizgalmasabb eleme a műfaji játékosság volt. Wanda ugyanis úgy próbálta feldolgozni szerelme elvesztését, hogy a televízió különböző szitkomtörténeteibe merítette bele önmagát – és persze Westview lakóit is.

Szatíra a köbön?

A Mindvégig Agatha megőrzi a paródia szellemét, amit már a Mare of Easttown stílusú nyitójelenet is jelez, amely tökéletesen kifigurázza a „komoly” bűnügyi drámák sötét, melankolikus világát. Sőt, egy hamis főcím is felvillan, ami garantáltan nevetésre készteti a nézőt.

Jac Schaeffer, aki a WandaVision-t is vezette, ismét többféle műfajt vegyít a történetben, de ezúttal az az érzésünk támad, hogy a varázserők itt kicsit tévémániások. Ugyanakkor a paródiák közötti összefüggés kissé szétcsúszik, és a történet emiatt néhol kaotikusnak hat. Lehet, hogy a szezon végére minden értelmet nyer, de egyelőre inkább tűnik úgy, hogy a szatíra önmagáért van jelen, mintsem hogy mélyebb mondanivalóval szolgálna.

A WandaVision esetében a műfaji váltásoknak volt egyértelmű célja, és remélhetőleg a Mindvégig Agatha is tartogat még hasonlóan átgondolt fordulatokat. Az epizódok mindazonáltal feszesebbek is lehetnének, különösen az első: bár a Mare paródia kezdetben mulatságos, az elnyújtott jelenetek lassítják a tempót.

Plaza és Hahn kémiája

A sorozat legalább annyiban biztos kézzel játszik, hogy tökéletesen kihasználja Aubrey Plaza egyedi energiáit. Eddig csak az FX Legion próbált hozzá hasonló karaktert adni, de most tényleg egy boszorkányt alakít, és a karakter dinamikája kifejezetten izgalmas. Rio egyértelműen kulcsfigurája lesz a sorozat nagy rejtélyének, de már addig is, míg odaérünk, egyszerre szórakoztat és borzongat.

A mellékszereplők is kapnak néhány ragyogó pillanatot, bár Patti LuPone énekéből igazán lehetne többet is kapni – sőt, egyenesen bűn, hogy nem többször halljuk őt! Ugyanakkor a történet merész húzásokkal operál, és egyáltalán nem fél a sötétebb, komorabb fordulatoktól sem. A sorozat időzítése is hibátlan: tökéletesen illik a kísérteties hangulathoz, bár néha inkább emlékeztet a Hot Topic stílusára, mintsem egy igazi, gótikus atmoszférára. Az évad két epizódja szeptember 18-án debütált, a szezon pedig heti bontásban folytatódik, egészen október 30-ig, éppen Halloween előtt egy két részes fináléval zárva.

Akárhogy is nézzük, bármelyik évszakban öröm Kathryn Hahnt a képernyőn látni. Mindvégig Agatha egy olyan szerep, amely lehetőséget ad neki, hogy megmutassa színészi képességeinek teljes spektrumát. A karakter egyszerre félelmetes és együttérzésre méltó, ami rendkívül érdekessé teszi. Bár a megvalósítás néha hagy kívánnivalót maga után, Agatha és Hahn megjelenése mégis leköti a nézőt – és már ez is elegendő ok arra, hogy kövessük a sorozatot.

-Herpai Gergely „BadSector”-