TESZT – Hiába a The Legend of Zelda név, a franchise-ról a legtöbb alkalommal Link jut az eszünkbe. Bár volt már arra példa, hogy nem ő volt a főszereplő (Zelda’s Adventure, TLoZ: Wand of Gamelon, Philips CD-i), hosszú ideig erre nem volt példa. Egészen mostanáig: bár a hercegnő nem éppen a harci képességeiről híres, a játékmenetben van elég csavar ahhoz, hogy Zelda is meg tudja állni a helyét.

A játékmenet annyira eltérő például a Link’s Awakening remake-hez képest, hogy ez nem egy akció-kaland játéknak tekinthető, hanem inkább puzzle-kalandként kell kezelni.

Hyrule ismét veszélyben

Repedések (riftek – az angol kifejezés jobb) bukkannak fel szerte a királyságban, és ezek elnyelnek mindent. Link is belekeveredik egybe. Zelda azért nem marad egyedül, mert összefut Tri-vel, ami úgy tűnhet mint valami lutri (vagy luTri). A hercegnő megkapja a Tri Rodot, amivel lemásolhatja az ellenfeleket vagy karaktereket. Mindezt egy felettébb műanyagnak ható világban teszi. A szokatlan látvány amúgy felettébb jól animált és részletes, és mivel a Link’s Awakening remake-hez képest dupla akkora területet járhatunk be. 12-16 óra alatt lehet végigérni a történeten, és elég sok küldetés, mellékfeladat lesz. Ha összefutunk valakivel, szinte biztos, hogy lesz egy kérése (ekkor jön a mellékküldetés), és cserébe fontos, hasznos tárgyakat kaphatunk. Viszont nem fog Zelda úgy harcolni, ahogy Link, és a Tri Roddal le lehet másolni az ellenfeleket. Ha valami fényes, akkor „el lehet tárolni”. De az Echo-k (ezek lesznek az eltárolt dolgaink) nem mindig működnek minden forgatókönyvben, így néhol másikat kell alkalmazni. Ha van egy feladvány, akkor azokat nem mindig csak egyféleképpen lehet teljesíteni. Kísérletezni lehet, sőt, az a legjobb, hogy megéri kísérletezni. Ezt már nem lehet a riftekkel eljátszani: ha beugrunk, akkor a másvilágon leljük magunkat, ahol más Echókra lesz szükség, és idővel eljutunk a dungeonökbe is.

Ezek a játék legszórakoztatóbb elemei, de nem mindegyik riftbe kötelező bemenni amúgy. Amik opcionálisak, rövid szakaszokat kapunk, ahol Tri barátait kell megtalálni, cserébe ők lezárják azokat. Csakhogy ezeknek a feladványai nem minden esetben nevezhetőek kellőképp változatosnak, és emiatt érdemes inkább a világban elszórt mellékküldetésekre szánni az időt (bár itt is vannak egyszerűbb hozdvissza verziók). Ezek azért lesznek fontosak, mert így Zeldát ilyen-olyan módon is, de erősíteni lehet. Potikat is lehet készíteni, amik az energia visszatöltésén túl további buffokat tud biztosítani (például lesz olyan, hogy a tűz ellen ideiglenesen védelmet szerezhetünk). Ezzel egy időben a kihívás lehetősége is ott rejlik: ha esetleg speedrunnolni szeretnénk a The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom-ot, már erre is külön kategória van a YouTube-on, és néhol meglepően ügyes trükköket láthatunk itt-ott az idő levágása érdekében. De ez persze nem kötelező.

Link nélkül a kaland kissé… link?

Az Echókból rengeteg lesz, és idővel már-már bosszantó lesz kikeresni azt, amelyikre éppen szükség van. Egy vízszintes csík, és csak a legutóbb vagy leggyakrabban használtakra lehet leszűrni. Ezzel a játékmenet belassul, pedig a The Legend of Zelda franchise esetében sosem volt a nagyobb tempó gyakori. Szóval ha ahhoz képest is lassabbra veszi emiatt, akkor az már feltűnő lehet. Ráadásul a Link’s Awakening remake-kel való összevetés sem véletlen. Már szó volt arról, hogy a vizuális stílus és a kameranézet is megegyezik, de a fejlesztő is, ugyanis öt éve és most is a Grezzo keze munkája van a kezeink között (ugyebár szó szerint is). Az előző játék technológiai hibái viszont valamelyest itt is megmaradtak, ugyanis a frame rate nem tűnt valami kifinomultnak minden esetben (sőt, talán még gyengébbnek is hatott a Link’s Awakening remake-nél).

Dinamikus felbontás, általában 720p/1080p, ha nem dokkolva vagy úgy játszanánk, és néhol szaggat, amikor a frame rate mintha ugrálna a 30 és a 60 FPS között. Ez persze a megjelenés óta változhatott, így azóta talán már nem olyan hibás a teljesítmény, de azért ez mindenesetre egy negatívumnak nevezhető. De eközben a pozitívumokat sem szabad elfelejteni: tetszetős stílusa van és eléggé sok minden vár ránk a világban, és bár nem teljesen a franchise-hoz megszokott játékstílussal rendelkezik, mégis ismerősnek hat az összkép, és ebből adódóan az értékelés sem nevezhető annyira rossznak, hogy emiatt nem ajánlott vételről lenne szó.

Zelda is tud hős lenni

A The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom értékelése nem olyan egyszerű, hiszen ha a franchise-ra jellemző címként kellene kezelne, akkor nem nevezhető annyira erősnek, de ha puzzle-kaland játékként kell vizsgálni, úgy egy egészen jó termékről van sóz. A kettőnek az átlagát véve azt lehet mondani róla, hogy ez egy 7,5/10-es cucc. Nem kimagasló és nem is gyenge, hanem inkább olyan, hogy egyszer végigjátsszuk, aztán később elő fogjuk venni pár évvel később egy olyan időszakban, amikor kicsit visszafogják magukat a fejlesztők és a kiadók. Szóval nem rossz, de nem is forradalmi.

-V-

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Nintendo EPD, Grezzo

Stílus: puzzle-kaland

Megjelenés: 2024. szeptember 26.