FILMKRITIKA – A vad robot lézeres retinája megvilágítja életünk azon területeit, ahol a technológiai óriások találkoznak a természet apró, de annál értékesebb erőforrásaival. A szimbiózis azonban csak akkor működhet, ha a gép megtanul érezni és felelősséget vállalni – a történet ezt az utat mutatja meg számunkra, így nem lehet okunk panaszra.

A vad robot áramkörei több forrásból táplálkoznak: lassan 15 éve, hogy WALL-E felsöpörte egy bolygónyi szemetet, ám a film karakterei és helyzetei emlékeztetnek a Hős6os-ra, a Dínó tesóra és a Sonic Colors-ra is. Ezek mind hatottak erre a kalandra, ám a filmben szereplő róka karaktere (túlméretezett farokkal) talán már kicsit unalmasnak hat. A személyisége rendben van, de a túl lompos külső nekem kicsit sok volt.

Vízre a küldeményt!

A történet szerint egy tájfun partra sodor egy sereg Rozzum-típusú családsegítő robotot, gyakorlatilag a teljes enyészetnek kitéve őket. A maradék energiatartalék viszont megtette a dolgát, és pár mondat után a robot nemére is fény derül (ha addig nem láttuk az előzetest) – bár megesküdtem volna, hogy fiú lesz. Valószínűleg az anyai ösztönök miatt döntöttek a női „processzor” mellett a forgatókönyvírók.

Mind emlékszünk, milyen káosz támadhat, ha a gépek maguk kezdenek ütemezni a rendszerfrissítéseket. Mi is haragudnánk a Windowsra, családsegítés ide vagy oda.

A helyi állati közösségek nem igazán akarnak organikus testvérként befogadni egy BB-8-szerű hóember-robotot. Segítőkészsége ellenére Roz nem sok beleszólást kap a vadon törvényeibe, főleg nem kezdetben.

Roz, a nagy varázsló

A természet itt is utat tör magának, és Roz küldetéstudata hamar feléled. Gömböc „polip”-robotunk egy új életet próbál támogatni: libát nevel, hogy helyrehozza a korábban okozott galibát. Anyai ösztönei kiválóan működnek, kötődési problémák alig akadnak, bár a kis csibe beilleszkedését erőtlenebb alkata és „anyagép-zavara” nehezíti, ami hitelesen mutatja be a diszkrimináció témáját.

Rozzum7134 immár Rozként gondoskodó anyává válik, és felkészíti kis neveltjét az első költözésére. Ekkor azonban bekapcsol benne a gyári program, hogy visszatérjen a számára ismeretlen gyárba, ahová nem kísérhetik el barátai. Érzelmeket produkál, de robotikus szokásai komikus helyzeteket is szülnek.

Eszembe jutott a Számkivetett, és el kell ismerni, hogy ha egy film 6-7 másik alkotásból merít, az még teljesen rendben van – legalább nem másolja le egy az egyben egy-két elődöt. A témaválasztás frissnek hat, új konfliktusokat hozva: természet kontra technológia, mindezt pedig az alfa generációnak, azaz a gyerekeknek szánt köntösben tálalva.

Re-kódolás aktiválva

A tech óriásokra jellemző, hogy az üzlet az első, az emberi tényező csak opcionális. Egy öntudatára ébredt vad robot azonban komoly kihívást jelenthet a márka számára – az Én, a robot című film óta tudjuk ezt. Roz érzelmeit színek jelzik, bár elvileg nem is érezhetne ilyesmit.

Kissé szürreális az is, hogy az állatok teljes békét kötni akarnak. Ami Zootropolis-ban működhet, az egy vad szigeten, ahol együtt élnek a vadállatok, kevésbé reális. Az üzenet társadalmi szinten mindazonáltal korrekt: az összefogás szükséges, különben könnyen lángra lobbanthat mindent, akár csak A dzsungel könyvében. Itt megjegyezném, hogy a rózsaszín tűz számomra természetellenesnek hatott. A képi világ egyébként fergeteges, a színek és plánok meggyőzőek, de a tűz animációja élethűbb lehetne. Lassított jelenetekből is elfért volna több, egyes dinamikus részeknél ugyanis jól jött volna némi szünet.

MZ/X jelentkezz vizsgázni

A történet morális és érzelmi tartalma kiváló, még ha engem nem is hatott meg különösebben. A 3D hiánya viszont szívfájdalom, hiszen tudjuk, hogy készült belőle térhatású változat, amit valószínűleg sem a forgalmazó, sem a mozi nem kívánt behozni. Ez elszomorító, mert épp a mozi képes olyan élményt nyújtani, amit az otthoni 3D tévé sem ad vissza teljesen.

Összességében elmondható, hogy 3D-ben lenyűgöző élmény lenne, de 2D-ben is szép, éles és jól komponált jelenetekkel találkozunk.

A vad robot humora szintén eltalált: nem tolakodó, nem gyermeteg. A csipkelődések, irónia és helyzetkomikumok szép arányban vannak jelen, ez pedig egyensúlyt teremt, ami például a Lightyear-ban nem sikerült. A hangzás is remek, kezdetben még nem értjük az állatok nyelvét, de aztán frissülnek azok a bizonyos szenzorok. Az angol változatban Mark Hamill és Lupita Nyong’o is hallhatóak, míg a magyar szinkronban Nemes Takács Klára adja Roz hangját.

A film érzékenyítő, környezetbarát, és szerencsére elkerüli a felesleges LMBTQ-utalásokat. Nem tudom, terveznek-e folytatást a Dreamworksnél, de az irány mindenképpen jó, és az alkotók bebizonyították, hogy ez a márka igenis A-listás animációban.

Roz példáját követve én is csak védeni tudom ezt az alkotást. Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt az „egész estés védelmi programot.”

-Jay P. Sonix-