TESZT – A 2019-es MechWarrior 5: Mercenaries remek kis játék volt, már ami a hatalmas lépegetők módszeres ripityára lövését illeti, de cselekmény terén nem kínált túl sokat. A Piranha Games öt év elteltével a MechWarrior 5: Clans-szal úfent megnyitja előttünk a hírhedt BattleTech-mechák pilótafülkéit, hogy egy klán-invázió keretében elfoglaljuk az Inner Sphere világait, egészen a Terráig menetelve…

A MechWarrior széria egészen legendás helyet tölt be a harci szimulátor-játékok rajongóinak szívében. A disztopikus, háborús sci-fi univerzumban, a BattleTech világában, a (többnyire) a 31. évszázadban játszódó címekben hatalmas lépegető harci gépeket irányítva kell móresre tanítanunk az ellenséget, miközben mélyen elmerülünk az egyszerre feudális és indusztriális, sötét jövő politikai intrikáiban is. A mélyen kidolgozott háttérvilág a hadijátékok sokszáz féle mechájával rengeteg lehetőséget biztosít egy videójáték számára, hogy izgalmas és összetett élményt nyújtson – a MechWarrior 5: Clans pedig éppen ilyesmire vállalkozott.

Mercenaries, de ezúttal van történet is

Nem mehetünk el a címválasztás mellett: a MechWarrior 5: Clans sok szempontból a MechWarrior 5: Mercenaries önállóan játszható kiegészítője. Ugyanaz a motor; a játékmenet sem sokat változott. Persze, aki játszott már bármelyik korábbi MechWarrior játékkal, ismerősnek fogja találni az élményt, de tény, hogy a Clans leginkább a Mercenaries javított változata. Számos területen javítja az előd hiányosságait, de amit rögtön érdemes kiemelnünk, az a cselekmény.

Formálisan persze a Mercenaries-nak is volt sztorija, de a Clans nagyban emeli a tétet. Ezúttal Jayden-t, a Smoke Jaguar klán „ristar”-ját – felemelkedőben lévő sztár-pilótáját – alakítjuk, aki egy viszonylag szimpla tutorial után rögtön egy öt gépből álló mecha-raj („star”) parancsnoki pozíciójában találja magát. Ez nem csupán a játékos számára felelősségteljes pozíció – hiszen a többi négy gépért és pilótáikért is mi felelünk –, hanem Jayden karaktere szempontjából is az, mivel pozíciójából fakadóan a politikai machinációk világába csöppen. A Clans nagy erénye, hogy az utóbbi MechWarrior-játékoknál sokkal átélhetőbb, magával ragadóbb formában prezentálja Jayden útját a naiv harcostól a kiábrándult parancsnokig, akinek súlyos döntéseket kell hoznia és nem egy alkalommal meg kell kérdőjelezni, hűséges maradhat-e az elveihez…

Anélkül, hogy spoileres területre merészkednénk, elárulhatjuk, hogy viszonylag fordulatos és logikusan felépített történetet kapunk. A mellékszereplők érdekesek és kellően szimpatikusak, vagy éppen ellenszenvesek ahhoz, hogy érzelmeket váltsanak ki a játékosokból. Az átvezető animációk kifejezetten filmszerűek, mind a motion capture, mind a szinkron (többnyire) pazar.

Mech Commander

Persze alapvetően azért nem a sztori vagy az átvezetők miatt szeretne az ember behuppanni egy mecha pilótafülkéjébe – lássuk, mit kínál a játékmenet! A Clans csapatalapú, taktikai harci szimulációja első ránézésre nem sokban különbözik attól, amit a Mercenaries-ban kaptunk. A küldetések valamivel lineárisabbak, a térképek többnyire elég nagyok, az ellenséges harcjárművek és mechák pedig tömegével támadnak, néha olyan mennyiségben és hevességgel, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Lehetőségünk van kooperatív játékmódban, négy társunkkal együtt végig vinni a kampányt.

A Piranha Games fejlesztői nyilván nem akartak változtatni azon, ami működik. Viszont lényegesen taktikusabbá tették a harcot, ami nagyban segíti, hogy az ember egy „star commander” szerepébe képzelhesse magát. Kaptunk egy – a taktikai shooterek játékosainak biztos ismerős – „Command Wheel”-t, ahol összetettebb parancsokat is osztogathatunk a rajtársainknak, minthogy „Attack” vagy „Defend”. A „Battle Grid” bevezetésével pedig lehetőségünk nyílik RTS-stílusban irányítani a többieket, teljes mértékben átlátva az adott taktikai szituációt. Szükség esetén persze továbbra is átvehetjük az irányítást bármelyik társunk felett, ha pedig Jayden gépét kilövik, egyik társunkként folytathatjuk a küldetést.

Bevezették még a „Scan Mode”-ot is, ami segít interakcióba lépni a környezetünkkel. A scannert használva nem csak azt láthatjuk, hol vannak a kinyitható ajtók, de az ammo-depotokat és a javítóműhelyeket is felderíthetjük. Ezekre pedig nagy szükségünk lesz, mert a játék időnként még normál nehézségen is kegyetlen. A nagyobb térképeken komoly gondot jelenthet, ha kifogy a lőszer, vagy olyan strukturális sérüléseket szenvedett a gépünk, ami jelentősen csökkenti a harcértékét. Örömteli fejlemény, hogy a Mercenaries egyik legidegesítőbb mechanizmusán, a mechánkat totálisan megbénító túlmelegedésen sikerült kicsit finomítani: immár csak a fegyverink válnak használhatatlanná ilyenkor.

Adder legyek, vagy Timber Wolf…?

Nem létezhet MechWarrior-játék totálisan személyre szabható mechák nélkül, a Clans pedig ezen a téren is felülmúlja elődjeit. Tizenhat típust játszhatunk, közöttük sok ikonikus példánnyal, a gyors és jól manőverező Mist Lynxtől és Kit Foxtól az olyan nehézfegyverzetű monstrumokig, mint ez Executioner vagy a Dire Wolf. A játékmenet szempontjából van jelentősége, hogy milyen fegyverzettel és taktikával indulunk, de elmondható – legalábbis normál nehézségen –, hogy a nagyobb és erősebb mindig jobb. A csapatom az utolsó bevetéseken már kizárólag Timber Wolf és Dire Wolf mechákból állt, és csupán arra kellett odafigyelnem, hogy lézeres-gépágyús példányok legyenek elől, míg a rakétákkal és gauss ágyúkkal felszerelt lépegetők hátulról osszák az ellent.

A harcok szünetében ellátogathatunk az egészen letisztult menürendszer keretében megjelenő menedzsment-felületre. Itt a Mech Bay-ben alakítgathatjuk a gépünket, a Research Labban a fejlesztésekkel pepecselhetünk, míg a Barracks szolgál a pilótatársaink tulajdonságainak alakítására. Erőforrásaink a pénz („kerensky”) mellett a Merit, a Honor, illetve a komponensek, no meg az XP, amelyet mind a pilóták, mind a mechák külön kapnak. Érdemes jól sáfárkodnunk velük, mert nem kapunk túl sokat belőlük, a mecháink javítása és fejlesztése pedig elengedhetetlen a sikerhez.

Gyönyörű pusztítás

Grafika és általános teljesítmény terén szintén előrelépés az új játék. Habár a motor fejlesztési lehetőségei limitáltak, és ez egyre inkább látszik is, de mind a gépeink, mind a környezet kidolgozása pazar. Az effektekre pedig ezúttal sem lehet panasz: a cikázó lézersugarak, záporozó rakéták és menet közben darabokra robbanó ellenséges mechák látványa még az Apokalipszis most Kilgore ezredesének a szívét is megdobogtatná.

A szépségnek azonban megvan az ára: elég erős vas kell hozzá, ha pedig ez nem lenne elég, optimalizálás ide vagy oda, grafikai glitchekkel és szaggatással is találkozni időnként. A bugok többsége apró, de a teljesítmény-ingadozás elég idegesítő lehet, főleg a nagyobb összecsapások közepén. Ami a hangokat és a zenét illeti, mindkettőről elmondhatjuk, hogy vannak; ennél sokkal mélyebb benyomást nem tettek rám, leszámítva a már említett szinkront.

MechWarrior 5: Clans – irány a Terra felszabadítása!

Nem is érdemes tovább szaporítani a szót: a MechWarrior 5: Clans egy remek játék lett. Méltó utóda az előző résznek, a sztori és a játékélmény terén is komoly előrelépést mutat. Ami pedig már a Mercenaries-ben is jó volt, mint a grafika vagy a mecha-barkács, azokon a területeken is hozza az elvárható szintet. Egyedül a bugokra lehet panaszunk, meg esetleg arra, hogy a játék nem annyira kezdő-barát: kevés a tutorial és nagyon gyorsan bevágnak minket a sűrűjébe. Mindent összevetve azonban akinek tetszett a Mercenaries, az jó eséllyel imádni fogja a Clans-t; aki pedig csak most ismerkedik a BattleTech-videójátékokkal, nehezen találna jobb beugrót, mint az az elképesztő pusztítás-kavalkád, amit ez a játék kínál!

-ROD-

Kiadó: Piranha Games Inc.

Fejlesztő: Piranha Games Inc.

Stílus: Shooter/simulator

Megjelenés: 2024. október 17.