TESZT – A COD-széria újra itt van, méghozzá az elmúlt évek egyik legmerészebb játékaként, amely a Game Pass felhasználóinak is hatalmas dobás lehet. Bár nem mindenütt brillírozik, időnként visszahozza a CoD aranykorát, és kétségtelenül az egyik legerősebb darab, amit eddig láthattunk a sorozatban.

 

 

Az Activision szent Grálja végre megérkezett: ez tényleg az a rész, amit minden Call of Duty-rajongó epekedve várt, és aminek helyre kellett hoznia a legutóbbi Modern Warfare III által keltett csalódást. A gyökerekhez való visszatérés itt már nem csupán lehetőség, hanem alapkövetelmény volt. A többjátékos mód, a kampány és a zombimód egyesítése egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy a Call of Duty: Black Ops 6 a széria legnagyobb és legátfogóbb része legyen. Hogy ez sikerült-e vagy sem, annak kiderítésére szolgál ez a teszt.

Ez a Microsoft egyik legjobban várt játéka idén, amely – Indiana Jones kalandjai mellett – arra született, hogy felturbózza a Game Pass platformját. Véleményem szerint nem is lőtt mellé, mert nálam is ez lett az az ok, amiért továbbra is hűségesen fizetem az előfizetést, hogy hétről hétre visszatérhessek egy olyan multira, amely minden szinten elképesztően jó. Úgy gondolom, érdemes ezzel a pozitív felütéssel kezdeni az elemzést, hiszen valóban ez az egyetlen pont, ahol szerintem maradéktalanul sikerült visszahozni a régi CoD-élményt.

 

 

Hidegháború, nyolcvanas évek vége, Bill Clinton, piszkos CIA-akciók – ez az alapsztori még mindig betalál

 

De inkább kezdjük ott, ahonnan a Call of Duty Black Ops 6 igazán beindult számomra: a kampánynál. A legendás Modern Warfare óta megszokott, hogy a kampány mindig tökéletes indításként szolgál ahhoz, hogy meglássuk, mennyit fejlődött az adott epizód, mielőtt belevetnénk magunkat a többi játékmódba.

A legutóbbi rész értelmetlen, kapkodó alapötlete után a legtöbb Call of Duty-rajongó abban reménykedett, hogy a Black Ops 6 végre egy teljes fordulatot vesz ezen a fronton. Amikor ez megtörténik – amikor egy jól sikerült lövöldözés és egy lélegzetelállító akciójelenet tökéletesen összefonódik –, a kampány visszarepít minket tíz évvel korábbra, és szinte az arcunkba kiáltja: „a CoD visszatért,” miközben a háttérben dübörög a legkeményebb rockzene.

Ez ismét bizonyítja, hogy ez az FPS-stílus megosztja ugyan a közönséget, de azok számára, akiket megszólít, akik évről évre várják az újabb őrületeket, ezek a lövöldözések, robbanások és hollywoodi filmes szekvenciák igazi zenei aláfestést adnak az élményhez.

A probléma ott kezdődik, hogy az Activision túlságosan is figyelt azokra, akik sosem rajongtak igazán a Call of Duty-ért, és telekürtölték a közösségi médiát azzal, hogy minden évben ugyanazt kapjuk. Mégis, annak ellenére, hogy továbbra is egyedülálló jelenség a videojátékok világában – egy valódi ritkaság, amit ennyi energiával és lelkesedéssel építettek fel –, egy számunkra ismeretlen öltönyös, nyakkendős Activision góré kitalálta, hogy a szériának szélesebb közönséget kell megszólítania, ami a megszokott CoD-élményt néhol gyengítheti.

É a végeredmény? A Call of Duty: Black Ops 6 kampánya valójában két különböző élményből áll. Az egyik az, amit említettem: egy tudatosan összerakott, izgalmas és feszes szintekből álló mód, ami tényleg magával ragad. A másik viszont egy fölösleges csavar, ami mintha többnek akarna látszani, mint ami, és egy olyan hullámvasútra ültet, ami állandóan le-föl cikázik. Amikor felpörög, brutális, de amikor leül, halálosan unalmas.

Az akció ritmusát darabokra törik az újítások, amelyek inkább elterelik a figyelmet, mint hozzáadnak az élményhez. A Call of Duty-nak sosem volt szüksége párbeszédekre, hosszú bóklászásra a pályákon, hogy összeszedjünk néhány színes kártyát a továbblépéshez, vagy épp arra, hogy függönyök mögé bújva kelljen kiiktatni az ellenséget, míg egy nevetséges hullakupacot hagyunk magunk után. Se minijátékokra, ahol zárakat kell feltörni, vagy tárgyakat tologatni egy széf kombinációjának megfejtéséhez.

Ezek az elemek csak megtörik a lendületet, és egyáltalán nem járulnak hozzá az élményhez. Olyan, mintha valaki rendőr szeretne lenni, de végül csak a gyalogátkelőhelynél terelgetné a forgalmat az iskola előtt.

És ez még csak nem is a legnagyobb baj. Az egész mögött egy olyan új irány rejtőzik, amely az egyéniséget áldozza fel a tartalom nyújtásának oltárán. Egyesek talán ambiciózus húzásnak látnák azt az ötletet, hogy feladatokkal szórják tele a játékost, mintha egy RPG-ben lenne, ahol emberekkel beszélgethet vagy nyílt világban különböző küldetéseket teljesíthet. A valóságban viszont inkább olyan érzés, mint amikor a rágógumit nyújtjuk egyre hosszabbra, pedig igazából már 6-7 óra után érezzük, hogy nincs benne több tartalom.

Persze érthető, hogy ezzel egy szélesebb közönséget akarnak megszólítani. Aki szereti az ilyesmit, talán élvezni fogja, de nekem, annak ellenére, hogy voltak benne jó pillanatok, ez nem az, amit a Call of Duty-tól várok. Sőt, vannak olyan játékok, amelyek ezt a stílust lényegesen jobban csinálják.

 

 

A zombimód most is odaver, de kevésbé kreatív

 

A Call of Duty Black Ops 6 zombimódja is erős, de itt az a Warzone-szerű csavar, amit belevittek, kevésbé zavaró, mint máshol. Szűk térképek, szórakoztató easter eggek, amelyek a két pálya főellenfeleihez vezetnek, és a hullámokban támadó zombis játékmenet visszatérése mind-mind nosztalgikus hangulatot adnak. Mégis, valahol ott van benne egy kis keserédes utóíz.

Barátokkal összegyűlni, és minél magasabb köröket elérni, miközben a pályák rejtett titkait megfejtjük, még mindig óriási élmény. Meglepő módon ez a formula továbbra is kiválóan működik, és nagyszerűen eltalált nehézségi görbét biztosít. Még egyedül játszva is érezni azt a feszültséget, amit a zombik és túlvilági bestiák folyamatos fenyegetése ad, ahogy a pálya folyosóin sarokba szorítanak.

Ez a siker titka – a formula egyszerűen tökéletes. Ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy a Warzone-ból átvett ötletek újrahasznosítása most kevésbé kreatív módon történt. Az eredmény egy olyan keverék, amelyben a zombimód igazi esszenciája – a teljesen kiszámíthatatlan, aprólékosan kidolgozott térképek – túlságosan felhígult ahhoz, hogy felállva tapsoljunk.

Az első ilyen helyszín, a Liberty Falls, kilométerekre van attól az eredetiségtől és lázadó szellemtől, amit a klasszikusokban megszoktunk, mint például a Mob of the Dead, amely egy titkokkal teli Alcatrazba vitt el, a Shadows of Evil, amely egy hatalmas városba kalauzolt, ahol még vonat is kellett a teljes felfedezéshez, vagy a zseniális Buried, amely egy vadnyugati városkát rejtett egy barlang mélyén.

 

 

A méret nem számít, a lényeg az egyéniség

 

A zombimódoknál sosem a méret volt a lényeg, hanem az egyediség és az a különleges élmény, hogy valami teljesen új és váratlan világba kerülünk, ahol a zombik nemcsak főszereplők, hanem egy komplett történet ürügyei. Ebben a világban nem csupán támadók, hanem egy izgalmas, egyedi atmoszféra megteremtésének katalizátorai.

Egyszerűen megfogalmazva, a játékmenet tervezése itt is hozza a megszokott minőséget, de a látványvilág és az eredetiség messze elmarad attól, amit Treyarch és Raven a legjobb napjaikon le tud tenni az asztalra.

Szerencsére a Call of Duty: Black Ops 6 esetében nem csak panaszról szól a történet, és ami a multit illeti, le a kalappal azok előtt, akik egy éven keresztül teljes mértékben kihasználták a játékot. Egyik presztízsszintből a másikba léptek, kihívásokat teljesítettek, és minden apróságot feloldottak – ez a legközelebb áll ahhoz, amit a Black Ops 2 óta láttunk a franchise-ban.

A háromsávos térképeken mindkét csapat epikus összecsapásokban találkozik, sikeresen ellensúlyozva a kempereket és fantasztikus harci szituációkat teremtve. Az olyan ötletek visszahozása, mint a bónuszkártyák, amelyek lehetővé teszik, hogy osztályunk testreszabását egy következő szintre emeljük, igazi öröm. A kihívások köré épített rendszer, amely minden apró részlet feloldására ösztönöz, garantálja, hogy hónapokig lekössön a játék.

 

 

Az új irányítástechnika: 360 fokos mozgás

 

Nem kérdés, hogy a Black Ops 6 multiplayer módja sokak számára az igazi főfogás. Bár a sorozattól megszokott pozitív értékelés itt sem hiányzik, néhány újítás megosztó lehet, és akadnak olyan részletek is, amelyek nem működnek tökéletesen. Kezdjük az első, nagyobb változással: a 360 fokos mozgásrendszerrel.

A Call of Duty évek óta két tábor között ingázik: míg az egyik oldal hívei a korai részek félig realisztikus, lassabb tempóját preferálják, a másik csoport szeretné, ha a multiplayer tovább fejlesztené a mozgásokat és növelné a játékosok képességeit. Papíron az új, minden irányba történő mozgás remek ötlet – nem olyan szélsőséges, mint a jetpackes vagy súlytalansági kísérletek a korábbi részekből, de elég mélységet ad ahhoz, hogy a profik igazán kihasználhassák. Röviden: ez mostantól azt jelenti, hogy nem csak előre lehet sprintelni, csúszni vagy lemerülni, hanem bármelyik irányba, akár 360 fokban is.

Ez az új rendszer rengeteg lehetőséget ad a játékosok kezébe, és a gyakorlatban teljes szabadságot nyújt arra, hogy akár háttal a földön fekve is célba vehessünk ellenfeleket. Ez egyfajta kompromisszumot kínál azoknak, akik az egyszerűbb, és azoknak is, akik a kifinomultabb játékstílust részesítik előnyben, bár érthető, hogy vannak, akik nem örülnek neki. A valóságban ugyanis ez azt is jelenti, hogy az ellenfelek szokatlan módokon közelíthetnek felénk, csúszva, lövöldözve – és persze kiszámíthatatlanul.

 

 

Túl gyors tempó? A menüben lassíthatsz rajta

 

A legtöbb esetben igen, a tempó tényleg brutálisan gyors. A Black Ops 6 alapértelmezett vezérlőbeállításai között számos olyan funkció van, amely miatt már az első perctől felpörög az akció. Az egyik ilyen beállítás például a sprint lendületét meghagyja bizonyos mozdulatok, például csúszás után is – ami néha már kicsit művivé teszi az élményt. Szerencsére mindezek a funkciók kikapcsolhatók pár perc alatt a menüben, de fontos tudni, hogy alapból be vannak kapcsolva.

A tempóérzethez hozzájárulnak az indulótérképek kisebb méretei is – összesen 12 normál 6v6 térkép, valamint 4 támadó térkép, amit 2v2-ben is játszhatunk –, amelyeket néha szűkösnek érezhetjük napjaink multis térképeihez képest. Kíváncsian várjuk, hogyan illeszkednek majd a későbbi bővítések (például a Nuketown-t már november 1-re ígérték), de nem nehéz olyan véleményekbe botlani a neten, amelyek szerint ezekhez a képességekhez nagyobb helyre lenne szükség.

Az akció mellett azonban a Black Ops 6-ban akad néhány „kisebb, de ütős újítás” is, mint például a Hunt Order mód, ahol mindkét oldalnak van egy VIP-je, akit egyszerre kell támadni és védeni. A CoD rajongók számára persze ez nem teljesen új, de mégis remekül illeszkedik a játékmódok közé. Emellett visszatért egy igazi kedvenc, a presztízs mód, amely most extrém szintre lépett.

Most már akár 1,000 presztízsszintet is teljesíthetünk, ami valószínűleg rengeteg órát vesz majd igénybe, de az első tíz szinten szinte minden eredmény lenullázódik – a fegyverszintek kivételével. Ahhoz, hogy egy-egy kulcsfontosságú feloldást megtarthassunk a következő körre, speciális tokenekre van szükség. A jó hír, hogy a kozmetikai jutalmak tényleg ütősek: a neved mellett egyedi díszek jelenhetnek meg, és akár korábbi játékok medáljai is felbukkanhatnak.

 

 

Technikai hibák az indulásnál, de patchek már úton vannak, vagy mire ezt olvasod, talán már meg is jöttek

 

A teszt során az Xbox Series X verzióval dolgoztunk, amelyet a Microsoft Hungary biztosított számunkra. Összességében elégedettek vagyunk, hiszen az Activision már magabiztosan használja ezt a grafikus motort, de akad néhány részlet, ahol bőven lenne helye a javulásnak. Néhány hiba az online játékok korai indulásával járó tipikus problémák közé sorolható, de akadtak komolyabb teljesítménybeli gondok is – persze, ez csak a PC-s verziót érinti.

A Black Ops 6 korai vásárlói már találkozhattak gyakori netes problémákkal, ami bosszantó ugyan, de megszokott dolog egy friss online játéknál. Az viszont különösen zavaró, amikor a kampány közepén vág vissza a főmenübe valamilyen internetes kapcsolati hiba miatt. Ehhez hasonlóan a Call of Duty alkalmazás is hajlamos a hibázásra, így néha csak reménykedni lehet, hogy nem omlik össze, amikor játékot vagy játékmódot választunk, vagy amikor matchmakingbe lépünk.

Reméljük, hogy az első patchek mindezt orvosolják, de nem a legjobb kezdés egy tripla-A árú játéknál. A teljesítmény vegyes képet mutat: a Black Ops 6 általában az elvárt szintet hozza (az előző részekhez hasonlóan), és középkategóriás gépen sem nehéz elérni a 60+ FPS-t. Azonban a felbontás-skálázási beállítások nem működnek tökéletesen.

Az indításnál olyan lehetőségek, mint a DLSS, FSR 3, vagy XeSS, jól jönnének, ha mind megfelelően működnének, de ez sajnos nem így van: gyakran jobban járunk, ha natív felbontásban futtatjuk a játékot, mivel a nyereség minimális. Ez valószínűleg egy hiba miatt van így, amit később javíthatnak, de addig is érdemes észben tartani ezt, főleg ha a stabil képkockaszám érdekében számítanánk ezekre az opciókra.

 

 

 

A Call of Duty: Black Ops 6 fényében ragyog, amikor igazán számít

 

Bár a Call of Duty: Black Ops 6 messze nem olyan kellemetlen élmény, mint az előző rész, mégis maradhat utána egy kis keserédes utóíz. Annak ellenére, hogy a multiplayerben egyszerűen verhetetlen, és minőségi, innovatív tartalmával akár az év játéka címre is méltó lehetne a saját kategóriájában, az identitásvesztés érzékelhetően ártott neki. Szerencsére, amikor felhagy a kísérletezéssel, három igazán élvezetes módjával, különösen a nélkülözhetetlen multiplayerrel, képes különleges fényben ragyogni.

Tagadhatatlan, hogy a kampány remek pillanatokat hoz, annak játékmenet felesleges időhúzásai ellenére is, és a zombimód új szintet ér el a fő easter egg-ek és rejtélyek teljesítésével. A multiplayer mozgásmechanikájának újragondolása – amely nosztalgikusan merít a régi idők sikeréből – hosszú távra is magával ragad a Call of Duty: Black Ops 6 világába. Biztos vagyok benne, hogy a zombimód és a multiplayer hosszú időre leköt majd.

 

 

A legjobb multiplayer több mint egy évtized óta

 

A Call of Duty: Black Ops 6 gyökerekhez való visszatérése nem minden tekintetben tökéletes, de ahol sikerül, ott mesterművet kapunk, amelytől nehéz elszakadni. A kampány ritmusa néhol meg-megtörik, de még mindig látványos, és bár a zombimód élvezetes, de azért kevésbé kreatív, mint a korábbi részek. Az igazi nagy dobás viszont a multiplayer, amely nemcsak hibátlan, hanem visszarepít minket abba az időbe, amikor a Call of Duty abszolút uralta ezt a műfajt.

Köszönjük a játék kódját a Microsoft Magyarországnak!

-Herpai Gergely „BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruházban is megvásárolhatjátok!

---

---

 

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Treyarch
Stílus: FPS
Megjelenés: 2024. október 20.