FILMKRITIKA – Az idei Cannes-i versenyprogram igazi rejtett gyöngyszeme az Anora, amely egy vad, energikus utazás két kultúra – orosz és amerikai –, két nyelv – orosz és angol –, valamint két „valutával” – pénz és szex – fűszerezett kalandba. A hollywoodi álmok nyomdokain járó történetünk két különböző világból érkező fiatalt sodor egymás karjaiba, akik szerelmesek lesznek, majd hamar szembesülnek az elkerülhetetlen kihívásokkal – azzal a csavarral, hogy ezúttal egy New York-i sztriptíztáncosnő és egy orosz oligarcha hebehurgya fia kerül a középpontba. Na, meddig bírhatják ki együtt?

Sean Baker rendező az Anora-t egyfajta Hamupipőke-mesének nevezi, de ez csak olyan értelemben igaz, ahogy az ő Walt Disney World-közeli Floridai álom című filmje is meseként értelmezhető. Baker szubverzív, romantikus, szabad szellemű szex-vígjátéka és drámája mellett a Micsoda nő már-már valódi Disney-mesének hat. Az Anora a rendező ötödik olyan filmje, amely a szexmunkások világát helyezi középpontba – legyen szó pornósztárokról vagy prostituáltakról –, és ebben a történetben is Baker újraalkotja a már bevált elemeit egy fergetegesen szórakoztató, érzelmekkel túlfűtött hullámvasúttá. Bár a film lelke Brighton Beach-en dobog, a hangulatát igazán a Coney Island-i hullámvasút adja meg, néhány lépésre a sétánytól.

Megismerkedés egy orosz „kisfiúval”, aki nagynak képzeli magát

A főhős, Ani (Mikey Madison), egy manhattani sztriptízklubban dolgozik, ahol üzletembereknek ad táncos műsort – egészen addig, amíg egy különc orosz srác, Ivan (Mark Eydelshteyn), valódi nevén Vanya Zakharov, fel nem bukkan. Ani beszél valamennyit oroszul, így a főnöke őt küldi a tehetős új vendég asztalához. Az első pillanattól megvan köztük az összhang, miközben két nyelv keverékével próbálnak kommunikálni.

Ivan – kedvessége és őszinte nagylelkűsége miatt – teljesen különbözik Ani többi kuncsaftjától, akik többnyire apja korabeli férfiak. Ivan alig idősebb nála, ezért Ani könnyedén átveszi az irányítást, és egy privát szobába vezeti, meggyőzve a fiút, hogy ő diktálja a tempót. Ez a dinamika végigkíséri a film 138 percét: mások pénzzel bírnak, de az események irányítása többnyire Ani kezében van. És amikor ez a kontroll mégis kicsúszik a kezei közül – például egy feszült jelenetben, ahol három férfi próbálja visszatartani –, Ani gyorsan új taktikát talál, hogy visszaszerezze az irányítást. Az első éjszaka végére Ivan már a telefonjában tárolja Ani számát.

Néhány meghitt látogatás után Ivan tengerparti luxusvillájában – ami palotaként pompázik, személyzettel és magánbiztonsági szolgálattal – Ani alkut köt a fiúval egy hét exkluzív figyelemért. Az ár végül 15 000 dollár, készpénzben, előre fizetve. Baker kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a köztük lévő tranzakciós szexet, anélkül hogy elítélné vagy felnagyítaná – egyszerűen, szinte természetesen ábrázolja. Az együttléteik inkább bájosan humorosak, mintsem obszcének: Ani próbál többet megtudni Ivanról, míg a fiú leginkább gyors kielégülést keres, és utána visszatér a videojátékokhoz vagy a tévéhez.

Ivan tapasztalatlanul és nyughatatlanul, mint egy „felturbózott nyuszi”, ugrik fejest az intim pillanatokba, mígnem Ani felajánlja, hogy lassítanak, és tanít neki egy-két trükköt. Ivan ekkor szerelmet vall, majd hamarosan házasságot javasol. Ani lassan átadja magát Ivan extravagáns „most vagy soha” életfelfogásának – ez a luxusélmény egészen más, mint a hétköznapi klubmunka. Ivan Las Vegasba repíti Anit, ahol a kápolnák éjjel-nappal nyitva állnak. Egyesek egy tetoválással térnek haza Vegasból; Ani egy négykarátos gyűrűvel és házassági anyakönyvi kivonattal.

Nem mindegy, ki irányít

Ha ez egy klasszikus Hamupipőke-történet lenne, most következne a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” szakasz. Az Anora azonban nem ilyen egyszerű mese. Baker csak most kezd igazán belemelegedni a bonyodalmakba. Ani álma körülbelül 45 percig tart, amikor Ivan szülei fülébe jut, hogy fiuk egy „szajhát” vett el feleségül. Madison őszinte és hiteles alakítása miatt szinte lehetetlen együtt érezni Ivan szüleivel. Persze, Ani szeme elkerekedett a penthouse kilátásától és a garázsban parkoló luxusautóktól, de nem aranyásó. (És ha az lenne? Mindenkinek megvan a maga „fizetőeszköze” – Ani esetében az amerikai állampolgárság, amelyhez egy zöldkártya is társul.)

Még egy egész nagyjátékfilmnyi izgalom vár ránk, amikor Ivan keresztapja, Toros (Karren Karagulian) két verőembert küld – egy örmény férfit, Garnicket (Vache Tovmaysan) és egy orosz „gopnikot”, Igort (Yura Borisov) –, hogy helyrehozzák a dolgokat. Baker ismét a Tangerine-ből ismert spontaneitással és kaotikus energiával bontakoztatja ki a cselekményt, látványos, kissé túltelített képi világgal fűszerezve. A néző mindvégig Ani oldalán áll, de itt nincsenek valódi „rosszfiúk” – csupán a család és a barátok, akik aggódva követik Ivan döntéseit.

Toros mindent megtesz, hogy érvénytelenítse a házasságot, míg Ani továbbra is tündérmesébe illő reményekkel kapaszkodik abba, hogy kapcsolatuk valós. Ivan inkább mindenkit faképnél hagy, mintsem szembenézzen az anyjával (a lenyűgöző Darya Ekamasova), aki már úton van Oroszországból. Baker mesterien vezényli le az érzelmi hullámvasutat, ahogy a helyzet pillanatról pillanatra egyre kaotikusabbá válik. Az események olyan feszültséggel telnek meg, hogy a néző könnyen elképzelheti: bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol. Ki hiányolná először Anit, ha eltűnne? A válasz: mi.

Mindenki hisz a tündérmesékben, amíg rá nem döbben a valóságra

Mikey Madison lágy, kislányos hangja (2022-es Sikoly) különleges kontrasztot ad Ani karakterének, akiben minden cinizmus ellenére is él a hit a szerelemben – még ha Ivan alig is érdemli meg őt. A csillogó tincsek és pillangómintás körmök mögött egy okos, leleményes nő rejlik, aki egyetlen, felejthetetlen karakterben összegzi a szexmunkások évszázados küzdelmeit és vágyait. Baker remek érzékkel választotta ki Madisont erre a szerepre, és a színésznő hitelessége lehetővé teszi, hogy a nézők őszintén megkedveljék Anit, és együtt izguljanak érte a film során.

Mark Eydelshteyn Ivant Timothée Chalamet-re emlékeztető kisfiús bájjal hozza, alakításában a testbeszéd finom változásai tükrözik Ani szemén keresztül az ő karakterének átalakulását: eleinte elbűvölő hercegként, majd egyre kevésbé vonzó, amikor szülei belépnek a képbe. Karagulian emlékezetes alakítást nyújt Toros, az örmény keresztapa szerepében, akinek nehezére esik veszélyeztetni kiváltságos kapcsolatát a Zakharov családdal Ivan szeszélyei miatt. A háttérben csendben figyelő Borisov karaktere, bár Ani szerint „erőszakos a tekintete”, valójában az egyetlen, aki őszintén próbál áthidalni az orosz és amerikai világ közötti szakadékot.

Az Anora önmagában nézve egy szókimondó, mégis szórakoztató mozi. Baker visszatérő témái – mint a Starlet vagy a Red Rocket – alapján azonban mélyebb kérdéseket is feszeget: a szexmunka valódi munka, és a társadalom sokkal központibb szerepet tulajdonít neki, mint azt nyíltan beismerné. Azáltal, hogy Baker arra készteti a közönséget, hogy azonosuljanak azokkal, akiket gyakran csak tárgyként kezelünk, eléri, hogy végül megszeressük őket.

-Herpai Gergely „BadSector”-