TESZT – A 2011-es Shadows of the Damned remastere (mostanában elég gyakran látni remastereket…) nem annyira nagy szám, viszont ha figyelembe vesszük, hogy nem egy remake-ről van szó, nem is nagyon tudott olyan messzire menni a forrásanyagtól. A több mint egy tucat éve megjelent Grasshopper Manufacture-mű viszont legalább több platformon is elérhetővé vált, és emiatt örülni lehet annak, hogy hozzányúltak…

Ismét ellátogathatunk az alvilágba, és ismét hentelhetjük a démonokat… de vajon van-e értelme?

Garcia Hotspur Paulára áhítozik (és nem Paulinára…)

Főszereplőnk Garcia Hotspur, egy démonvadász. aki meg szeretné menteni Paula nevű barátnőjét, akinek remélhetőleg nincsen Paulina nevű ikertestvére. A szappanoperás poénon túl a rosszfi ú neve Fleming, aki magát a sötétség urának tartja. Felületesen ennyi a sztori, közelebbről vizsgálva pedig ki kell jelenteni, hogy rengeteg szexuális utalás van benne. Garcia rengeteget mond és hall is bajtársától, aki egy beszélő koponya, és Johnson a neve. A nevéből ítélve (ez ugyanis szleng szó a hímtagra) nem csoda, hogy ennyire… fallikus a humora. A humor nem véletlenül ilyen, mert maga a Shadows of the Damned mindvégig ilyen stílussal bír. Ez 2011-ben remek volt, de ma már kissé megosztó lehet (de ezt nem lehet negatívumként felróni neki, mert ezzel hitelesen azt kínálja, amit 13 éve is). Néhol kissé gusztustalan dolgok történnek, de ez az alapjáték része. De hogyan néz ki a remaster? Többnyire erősebb lett. Jobbak a karaktermodellek, javult a megvilágítás, illetve a textúrák is szebbek lettek. Ezek mellé nagyobb felbontás is párosul, így a groteszknek nevezhető művészeti stílus jobban tudja képviseltetni magát. A hangulat is javult, ugyanis a jobb grafikának köszönhetően a környezet is élénkebbnek fest.

A soundtrack eredetileg is nagyszerű volt (egy bizonyos Yamaoka Akira szerezte… Team Silent, Silent Hill, kell-e többet mondani?), és ez most sincs másképp. A hangeffektek és a szinkron viszont jobb minőséget kaptak, mert tisztábban szól az egész (érdekes, hogy egy hete egy másik remasterben pont a hang volt az egyik gyenge pont, erre itt ez az egyik pozitívum!). A játékmenetbe nem nyúltak bele, ami megosztó lehet. Ha a hitelesség volt a Grasshopper Manufacture számára a cél, akkor ezt elérték, de manapság már kissé korosnak nevezhető ez az aspektus. Ugyanez az irányításra is elmondható, mert eléggé úgy hatott, hogy Garcia nehézkesen kezelhető. Teljesen mindegy, hogy melyik platformon játszunk, ezek mindenhol felhozható pontok. A mesterséges intelligencia valamelyest hajlamos bugzani, és valószínűleg az eredeti PS3-as, X360-as megjelenésben nem volt érzékelhető, hogy az ellenfelek ennyire hajlamosak beleakadni a környezetbe. Ez akkor már felettébb vicces, amikor egy boss is beleesik a hibába. Ilyenkor hiába hat pontatlannak a lövöldözés (mert ez is megfigyelhető), ekkor bizony már csak a fejünket foghatjuk, amikor a játék lényegében „megadja magát”…

Ami akkor megállta a helyét, ma már talán nem

A játékmenet módosításának hiánya miatt érdemes lélekben felkészülni arra, hogy lesznek olyan szegmensek, amelyek bizony vontatottak lesznek, mert a játék ritmusa sok ponton érthetetlenül megtörik. Vagy egyes harcok tartanak a kelleténél kicsivel tovább, vagy a puzzle-k között lesz hirtelen olyan, ami felettéb időigényes lesz. Viszont eddig nem véletlenül nem esett szó az új tartamakról, mert nem nagyon ehet ilyesmit mondani. Ahogy egy hete a Broken Sword esetében, úgy most is érthetetlen, hogy mennyire minimalista remasterről van szó, ugyanis semmilyen QoL (quality-of-life = életminőség) javító bővítés nem található a remasterben.

Egy jobb mentési rendszer például jó lett volna. Az eredeti verzióban checkpoint-rendszer volt, ami akkoriban még megállta a helyét, de mostanában ez már nem olyan jó. Így ha kevés a checkpoint, akkor ha elrontjuk a végén valahol, akkor lehet újra végigmenni egy hosszabb szakaszon, ami kifejezetten bosszantó tud lenni. Nem lehet elvárni, hogy a Nightdive-féle, KEX engine-re átültetett remasterek (pl. Shadow Man) szintjét elérjék, de azért ennél többre számítunk. (És a vicc az, hogy ez a remaster-téma egy hét múlva is folytatódik, és már most ki lehet jelenteni, hogy lejtmenet a tendencia, mert amiről ott szó lesz, az még ehhez képest is röhejesebb…) Úgyhogy megint az van, hogy maga az alapjáték többnyire még ma is jó, de a remaster kivitelezése ront az összképen.

Avantgarde alapokon alapos hiányosságok

Kilóg a játékok közül a Shadows of the Damned. Ez jó. A Shadows of the Damned: Hella Remastered csak a kötelező minimumot hozza. Ez nem jó. Megint két értékelés átlagát kell venni. Az alapjáték, figyelembe véve azt, hogy mennyire koros, 7,5-et érdemel, de a remaster hiányosságai miatt 5,5 lenne annak az értékelése. A kettő átlaga egy 6,5/10, de ez is olyan, hogy a rajongóknak ez lehet egy 7, de amúgy pedig nem. Ez egy nagyon minimalista remaster, de még mindig nem annyira csapodár munka mint amiről egy hét múlva szó lesz…

-V-

Kiadó: Grasshopper Manufacture
Fejlesztő: Grasshopper Manufacture
Stílus: akció-kaland, puzzle
Megjelenés: 2024. október 31.