Az Aspyr által most HD-minőségben feltámasztott Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered duológia főhőse Raziel, a vámpírból kísértetté lett antihős, akinek célja, hogy legyőzze testvéreit, szembeszálljon zsarnoki apjával, és végül megszabaduljon az alvilág fogságából. A játék sötét, gótikus atmoszférája és az ezredfordulós „kemény” hangulat még ma is működik, időtálló stílusával könnyen magával ragad. Ugyanakkor a remaster sem tudott csodát tenni az eredetileg is lassú tempón és a kissé elavult pályatervezésen. Néha tényleg olyan érzés, mintha Raziellel együtt bolyonganál a pokol bugyraiban. De éppen ez az, ami a játékot egyedi és emlékezetes élménnyé teszi, még ma is.

A Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered az Aspyr újabb remekműve, amely a hűségre és a minőségre egyaránt nagy hangsúlyt fektet. Bár a stúdió viszonylag új szereplő a videojáték-felújítások terén, már most kivívta a rajongók tiszteletét. Az év eleji Tomb Raider I-III Remastered után ezúttal is sikerült bebizonyítaniuk, hogy értik a dolgukat. A játékok látványvilágának drasztikus javításán túl a Soul Reaver szinte minden más eleme érintetlen maradt, megőrizve az eredeti varázsát és a gótikus hangulatot, amit a rajongók annyira szeretnek.

A gótikus varázs, ami ma is működik

Már a játékok indításakor egyértelművé válik, hogy a Soul Reaver duológia miért vált legendássá. Az ikonikus, néhol már-már ügyetlennek tűnő, de mégis imádnivaló előrenderelt 3D-s átvezetők rögtön megadják az alaphangulatot. Legyen szó Raziel száműzetéséről az alvilágba, vagy arról, ahogy a második rész az első játék függőben hagyott történetét folytatja, a gótikus atmoszféra azonnal beszippant.

Ez a hangulat végigkíséri mindkét játékot. Gondolj csak a Soul Reaver 2 elején barangolt templomi folyosókra: miközben szörnyeket, vámpírokat vagy számszeríjas vallási fanatikusokat gyűrsz le, érezhetően árad belőlük az a sötét, már-már nyomasztó stílus, amely ma már szinte kihalófélben van. Idősebb gamerek, emlékeztek még arra, amikor a 2000-es évek elején az interneten Devil May Cry videókat néztetek Papa Roach zenékkel aláfestve? Na, pontosan ez a fajta gótikus presztízs és melankolikus hangulat az, amit ezek a játékok olyan tökéletesen hoznak.

A Soul Reaver játékok már a maguk idejében is lenyűgözőek voltak, de a remaster csak még jobban kiemeli az erényeiket. Raziel most már sokkal részletgazdagabb és kevésbé „pixeles”, borongós megjelenése most már tényleg a gótikus hőskor csúcspontját idézi. A kazamatákban lévő gobelinek, a falakon megjelenő repedések és a kifinomultabb téglarészletek mind-mind izgalmasabb légkört teremtenek. De ami talán a legnagyobb előrelépés, az a rejtvények kezelhetősége: ha egy tárgyat helyesen illesztesz be egy puzzle megoldásához, a textúrákon és fényhatásokon megjelenő finom változások azonnali visszajelzést adnak, hogy jó úton jársz.

Azok számára, akik az eredeti grafikát részesítik előnyben, a remaster egy igazán klasszikus megoldást kínál. Ahogyan a Halo: The Master Chief Collection esetében, itt is egyetlen gombnyomással válthatsz az eredeti és az új grafika között. Ez a megoldás a legnagyobb rajongók igényeit is maradéktalanul kielégíti, miközben az új generációnak is bemutatja, hogy miért olyan különleges ez a duológia.

Technológiai korlátok között született forradalom

A Soul Reaver duológia elképesztő módon megelőzte a korát, amikor megjelent. Bár az akkori technológia – főleg az eredeti PlayStation és PS2 hardverének korlátai – nem engedte meg, hogy minden ötletük teljes pompájában valósuljon meg, a játékok olyan megoldásokat vonultattak fel, amelyeket ma már alapvetőnek tekintünk. A játékmenet során megszerezhető képességek – különösen az anyagi világ és a szellemvilág közötti váltás – az akkori játékosoknak valódi revelációnak számítottak. Az éteri portálokon való átkelés, a rejtett töltőképernyők és a rejtvények megoldásához szükséges párhuzamos dimenziók felfedezése – ahol az egyik groteszkebb és paranormálisabb, mint a másik – nemcsak lenyűgöző, de forradalmi is volt. Ezek az ötletek egyértelműen hatást gyakoroltak későbbi játékokra, mint például a Portal, vagy legutóbb a The Medium.

Az is világos, hogy a Legacy of Kain: Soul Reaver játékoknak ilyen nagy lépéseket kellett tenniük ahhoz, hogy emlékezetesek maradjanak. Az eredeti fejlesztő, a Crystal Dynamics, a Sony megbízásából készítette el ezt a PlayStation-exkluzív címet, amelyet egyértelműen a Nintendo Zelda sorozatának kihívójának szántak – igaz, egy sokkal sötétebb, komorabb hangvételben. Természetesen tudjuk, hogyan alakult a történet: a Nintendo bevehetetlen maradt, és a Legacy of Kain sorozat nem vált mainstream sikerré. Ennek ellenére a Soul Reaver 1 & 2 megőrizte kultikus klasszikus státuszát, és máig a videojáték-történelem egyik emlékezetes darabja maradt.

A játékot ma is játszva érezhető, hogy a varázsa nem kopott meg az évek alatt. A régi hibák ugyan továbbra is jelen vannak – mint például a kissé egyhangú pályatervezés –, de ezek sem tudják elhomályosítani azt a forradalmi szellemiséget, amely áthatja a Soul Reaver duológiát.

Lándzsákkal és lélekszívással a túlvilág peremén

A Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered szerencsére nem piszkált bele a harcrendszer alapjaiba – csupán az irányítási sémát tette rendezettebbé és kényelmesebbé. Még mindig Razielt, a gremlinszerű kísértetet irányítod, aki lándzsákat, fáklyákat vagy más tárgyakat ragad fel, hogy ezekkel küldje el végleg vámpír, szörny és egyéb ellenségeit az öröklétbe. De ha biztosra akarsz menni, és végleg ki akarod iktatni ezeket a bestiákat, ott van a játék legbrutálisabb eleme: lehúzod a maszkodat, és megeteted velük a lelkeiket. Ez még ma is az egyik legemlékezetesebb és legszürreálisabb akcióelem a játéktörténelemben.

Egyes ellenfeleket ráadásul kizárólag a szellemvilágban győzhetsz le, nem a fizikai világban. Ha pedig ezeket a látszólag egyszer használatos fegyvereket több helyszínen is magaddal viszed, lehetőséged van egy különleges spirituális kardot készíteni, amely vérben ázott lélekzabáló fegyverként működik. Ez a mechanika számtalan kreatív lehetőséget kínál, hogy felfedezd és alkalmazd Raziel erejét. Bár a harcrendszer sosem éri el a zsáner legjobbjainak komplexitását, a játékok mégis képesek egy olyan magával ragadó játékélményt nyújtani, amely még mindig a legszuggesztívabb tekintetű vámpírnál is jobban elvarázsol.

Miközben a Soul Reaver játékok számos újszerű ötletet szőttek bele a 3D-s Zelda-formulába, néhány elavult és problémás koncepciót is átvettek. Először is, szinte lehetetlen mindig kitalálni, hogy pontosan mit is vár el tőled a játék. Az irányítás minimális, és gyakran nem világos, hogy a történet előrehaladásához vissza kell-e térned egy korábbi helyszínre, vagy egyszerűen csak meg kell találnod azt az eldugott ösvényt, amely a következő szakaszra vezet. Az első játék különösen idegesítő ezen a téren, és a helyzet csak rosszabb lesz, ahogy haladsz előre. Egyik frusztráló élményem során egymás után jöttek a csúsztatós blokk-rejtvények, amelyek túl hosszú időt vettek igénybe, és nem igazán adtak hozzá a játékélményhez. Ehhez jön még az első rész egyhangú környezete – barlangszerű helyszínek, monoton templomi falak –, amelyek minimális változatosságot kínálnak, így könnyen úgy érezheted, mintha Raziellel együtt az alvilág bugyraiba lennél száműzve.

A Soul Reaver 2 legalább tanult az első rész hibáiból. A rejtvények sokkal gördülékenyebbek, a pályatervezés logikusabb és összetettebb, így kevésbé fogsz eltévedni. Ennek ellenére a narratíva továbbra sem mindig segít egyértelműen meghatározni, hogy merre kellene haladnod. Ha először játszol ezekkel a játékokkal, és nem ismered őket úgy, mint a tenyeredet, egy jó végigjátszás vagy útmutató nagyban megkönnyítheti az élményt. Higgy nekem, nem szégyen egy másik képernyőn nyitva tartani egy segédletet, ha elakadnál.

Két hatalmas klasszikus, melyeket nem szabad veszni hagyni

Minden hibája és elavult eleme ellenére örömteli, hogy az Aspyr az évek során megkopott éleket nem köszörülte simára, csupán a legfontosabb finomításokat végezte el. Egy remaster vagy remake esetében talán az a legnagyobb bűn, ha a túlzott modernizálás feláldozza az eredeti örökséget és varázst. Az Aspyr ügyesen egyensúlyozott: pontosan annyit nyúlt a játékhoz, amennyit szükséges volt ahhoz, hogy egy minőségi és történelmileg jelentős gyűjtemény szülessen, amely hűen tiszteleg a rajongók által imádott klasszikusok előtt.

Ez a tisztelet az apró részletekig érződik. Visszaállították a korábban kivágott pályákat és egy, az eredetiből eltávolított nappal-éjszaka rendszert, amelyek új dimenziót adnak a játékoknak. Ez az a fajta merész, furcsa és kreatív Zelda-szerű élmény, amely a maga idejében úttörő ötleteket hozott a játékvilágba. Nem szabad elfelejteni, hogy ez volt Amy Hennig rendezői debütálása, amely nemcsak a Legacy of Kain-nak adott egyedi stílust, hanem elindította őt azon az úton, amely végül az Uncharted szériához vezetett. Ha létezik olyan játék, amely megérdemli, hogy ne vesszen el az idő homályában, akkor az a Soul Reaver.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: Aspyr
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Stílus: Akció-kaland
Megjelenés: 2024. december 10.