SOROZATKRITIKA – Ki is valójában a Sakál? Egy multimilliomos, aki luxusvillájából járja a világot? Egy takarító, aki szó szerint eltakarít minden problémát? Vagy egyszerűen egy bérgyilkos, aki történetesen a világ legjobb mesterlövésze? Eddie Redmayne és a SkyShowtime új sorozata, A Sakál napja szerint mindegyik egy kicsit – és még sokkal több is.

A Sakál napja szíve egy klasszikus macska-egér játék. Redmayne Sakálja társadalmi elit tagjainak kiiktatásából él, méghozzá mesés honoráriumért. Semmit nem bíz a véletlenre: senki sem tudja, ki ő, nyomot sem hagy maga után, és katonás fegyelmű napi rutint tart. Redmayne lenyűgözően hozza a figurát: egyik pillanatban barátságos és bizalomgerjesztő, a másikban pedig halálos pontosságú gyilkos. A Sakál karaktere tiszteleg a kémfilmek ikonikus szereplői előtt: Alain Delon hűvösen számító bérgyilkosát idézi a Szamuráj című filmből, és Tom Cruise álcaváltásait a Mission: Impossible sorozatból.

Macska-egér játék életre-halálra

Miután a Sakál hidegvérrel végez egy befolyásos politikussal, az MI6 ügynöke, Bianca (Lashana Lynch) kapja a lehetetlen feladatot: bármi áron kézre kell kerítenie a világ legveszélyesebb bérgyilkosát. Bianca nem ismer határokat – ha kell, hullákat hagy maga mögött, hogy elérje célját.

Lashana Lynch lenyűgözően hozza a karakter belső dilemmáit. Az igazság szolgálatában elkövetett tettei és a kezein száradó vér között folyamatosan őrlődik. A sorozat zseniálisan teszi fel a nagy kérdést: vajon Bianca és a Sakál mennyiben különbözik egymástól? A válasz fájdalmasan egyértelmű: egyikük sem nevezhető valóban igazságosnak.

Frederick Forsyth A Sakál napja című regénye nem először kerül képernyőre. Az 1970-es évek elején egy ikonikus filmadaptáció született belőle, amelyet méltán tartanak a 20. század egyik legjobb brit filmjének. Az eredeti történetben Charles de Gaulle, a ’60-as évek végi Franciaország elnöke volt a célpont. Ez azonban egy modern feldolgozásban már nem állná meg a helyét – a sorozatban a célpont egy kitalált filantróp, aki egy River nevű szoftverrel azt ígéri, hogy átláthatóvá teszi a milliárdosok pénzügyi mozgásait. Az ilyesmi értelemszerűen elfogadhatatlan a hatalmon lévők számára.

„Az ön küldetése, ha elvállalja…”

Egy bérgyilkos történetének sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a megbízások valódi izgalmat nyújtsanak, és A Sakál napja ebben nem hagy cserben. Bár a sorozatban csak néhány alkalommal látjuk a Sakált felbérelni, minden epizód tartogat feszült pillanatokat – legyen szó precízen kivitelezett gyilkosságokról vagy lélegzetelállító üldözésekről. Ironikus módon, bár a Sakál elvileg az ellenfél, a nézők gyakran azon kapják magukat, hogy neki szurkolnak. A gyilkossági kísérletek kidolgozottsága és adrenalinnal teli pillanatai kétségtelenül a sorozat legemlékezetesebb részei.

Ha a sorozat kizárólag Eddie Redmayne és Lashana Lynch karaktereire koncentrálna, sokkal feszesebb és intenzívebb lenne – de ezzel együtt jóval rövidebb is. A mai mini-sorozatok világában azonban gyakran megesik, hogy a történeteket túlzottan elnyújtják. Ez A Sakál napja esetében is igaz: a legnagyobb „kitöltőelem” Ursula Corbero Nuria nevű karaktere. Nuria elvileg Redmayne figurájának emberibb oldalát hivatott bemutatni, ám valójában a Sakál egyetlen komoly hibáját testesíti meg. Egy bérgyilkos számára egy stabil kapcsolat nem más, mint egy irreális vágyálom.

Nuria különösen szembeötlő a sorozat többi karakteréhez képest, akik szinte kivétel nélkül érdekesek. Sokan közülük csak rövid ideig tűnnek fel a Sakál világában, de mégis izgalmas kérdés, hogy ki marad életben, és ki esik áldozatul. Az olyan visszatérő szereplők, mint Timothy Winthorp (Charles Dance), magabiztosan vonják magukra a figyelmet: Winthorp karakterében Dance karizmája a színész legikonikusabb alakításait idézi. Ugyanez mondható el egy másik Trónok harca veteránról, Richard Dormerről, akinek Norman nevű karaktere egy 3D-nyomtatott fegyverekkel kereskedő árnyékszereplő. Végül a Sakál kapcsolattartója, Zina Jansone (Eleanor Matsuura) rövid képernyőideje ellenére is erőteljes jelenléttel bír, hiszen ő a kapocs a Sakál és rejtélyes megbízói között.

Egy izgalmas, bár néha túlnyújtott sorozat

Még ha A Sakál napja olykor túlzottan elnyújtottnak is érződik, összességében egy feszült és lebilincselő thrillert kapunk. A legnagyobb dicséret Eddie Redmayne és Ronan Bennett író-rendező párosát illeti, akik nemcsak egy megkapó antihőst alkottak meg, hanem olyan mellékszereplőket is, akik sorsuk révén emlékezetessé válnak. A Sakál által hátrahagyott holttestek nyomában rejlő drámai súly nagyban hozzájárul ahhoz, hogy A Sakál napja az évad egyik legkellemesebb meglepetésévé váljon.

-Herpai Gergely „BadSector”-