SOROZATKRITIKA – A Netflix új, hatrészes minisorozata, Senna megidézi a legendás brazil autóversenyző, Ayrton Senna életét és karrierjét. A Netflix-sorozat Sennát a versenyzés iránti szenvedélyétől kezdve tragikus haláláig kíséri végig, miközben bepillantást enged személyes kapcsolataiba és a Forma-1 intrikákkal teli világába.

Ayrton Senna neve különösen erősen cseng a brazilok és a Forma-1 rajongók körében: zseniális versenyző, fiatal, jóképű sztár, aki rövid karrierje során hazája nehézségeinek szószólójává is vált. 1994-ben, mindössze 34 évesen, tragikus balesetben hunyt el, miközben az első helyről indult a San Marinó-i Nagydíjon. Asif Kapadia 2010-es mesterműve, a Senna dokumentumfilm elegáns archív felvételeivel narratív feszültséget teremtve rajzolta meg a versenyző portréját. Ezzel szemben a Netflix új dramatizált megközelítése, amely ezt a „gyorsan élj, fiatalon halj meg” életpályát kívánja bemutatni, némi lendülettel indul, de a minisorozat hamar kifullad, jóval a kockás zászló előtt.

A versenypályák koronázatlan királyának története

A showrunner, Vicente Amorim egyfajta A korona-szerű legendát sző Ayrton Sennáról, akit a Sennáéhoz képest kicsi lágyabb arcvonású, de épp oly karizmatikus Gabriel Leone kelt életre. A sorozat természetesen azzal a tragikus balesettel indít, amely véget vetett Senna életének, majd visszatekint Brazíliában töltött gyermekkorára. Itt édesapja, a tehetős földbirtokos és iparmágnás már korán táplálja fia szenvedélyét a vezetés iránt. (A sorozat még azt is feltételezi, hogy a kis Senna gyermekként, egy parkoló autóban ülve fedezi fel autós tehetségét, miközben „vroom-vroom” hangokat utánozva gyakorolja a kormányzást.)

Innen indul el a karrierje: előbb a professzionális gokartversenyek világában bontogatja szárnyait, majd a Formula Ford szériában és azon túl. Megismerhetjük Senna ambícióját, a versenyek megnyerése iránti szenvedélyét, amely időnként összeütközésbe kerül a ligák pontszerzési prioritásaival. A siker érdekében vállalt kockázatok, valamint az európai versenypályákon tapasztalható brazilokkal szembeni rasszizmus is nagy hangsúlyt kapnak. Mindemellett tanúi lehetünk Senna összecsapásainak a francia csapattárs-ellenfél Alain Prosttal (Matt Mella), aki később rivalizálásuk szimbólumává válik.

A sorozat gerincét azonban Gabriel Leone alakítása adja. Elkötelezett játéka nemcsak a szériát életre keltő motor, hanem számos hiányosságának kompenzálója is. Megjelenésében szinte megszólalásig hasonlít Sennára, miközben a valós személy magabiztosságát és sebezhetőségét egyaránt képes visszaadni. Bár Amorim víziója túlságosan leegyszerűsíti Senna karakterét – egyoldalúan mutatva be őt, mint csak a győzelemre összpontosító alakot –, Leone játéka mégis méltósággal viszi vászonra a férfi frusztrációit, örömeit és belső vívódásait.

Versenypályák és érzelmi kanyarok

Az igazi sztárok mégis maguk a versenyek: ezek az adrenalinban fürdő, magas oktánszámú jelenetek mesterien lettek megkomponálva, hogy átadják a száguldás mámorát és Senna helyzetét a mezőnyben. Bár néhány későbbi versenyjelenetnél érződik némi CGI-támogatás (nem igazán érik el a Speed Racer vizuális őrületének szintjét, legalábbis az én ízlésem szerint), mégis van bennük egyfajta földhözragadt, hiteles dinamika. A sebességváltások, a gumik csikorgása, és az alacsony szögből vett közeli felvételek, amelyek a kormány mögött ülő Sennát mutatják, képesek életre kelteni a pálya lüktetését.

Ezek a szekvenciák könnyedén felveszik a versenyt olyan nagy költségvetésű produkciók hasonló jeleneteivel, mint a Hajsza a győzelemért vagy Az aszfalt királyai, feltehetően töredéknyi büdzséből. (Az sem árt, hogy minden egyes futam új, izgalmas kihívást tartogat Sennának: vezetés szakadó esőben, vagy épp azzal kell küzdenie, hogy a motorjára ragasztott szigetelőszalag ne okozzon katasztrófát, mielőtt túlmelegedne – ezek a részletek mind egyedivé teszik a versenyeket.)

Az egyik korai futamon a sorozat fájdalmasan hosszú ideig mutat egy apró százlábút, amint éppen átkel az úton, miközben a Forma-1-es autók félelmetes sebességgel közelednek. Ez a jelenet tökéletes vizuális metaforája a sebesség, az erő és a törékenység kontrasztjának.

Szerelem, hazaszeretet és a pálya szélén maradt történetek

Ayrton Senna hazája népének szószólójaként ismert, és a sorozat ezt igyekszik is megjeleníteni – bár meglehetősen felszínesen. Legtöbbször a tévéképernyők előtt tátott szájjal csodálkozó brazil gyerekekkel, illetve néhány újságcikkel próbálják érzékeltetni, mit jelentett Senna a nemzetének. Azonban szinte semmit nem tudunk meg az akkori Brazília politikai káoszáról vagy arról, hogyan harcolt Senna az országot sújtó gyermekéhezés ellen. Így őt sokkal inkább egyfajta nemzeti kabalaként mutatják be, mintsem valódi politikai ikonként.

A női karakterek ábrázolása sajnos ugyancsak elnagyolt. A Senna sorozat többségükben csak díszítőelemként használja őket, szexszimbólumként vagy a főszereplő nagyságát tükröző eszközként. Első felesége, Lilian (Alice Wegmann), alig kap több szerepet, mint hogy tesztelje Senna lojalitását a versenyzés iránt. Hasonlóképp, kapcsolatát a brazil televíziós sztárral, Xuxával (Pámela Tomé) is csak futólag érintik, és nem igazán mélyül el a karakterábrázolás.

Érdekes módon az egyetlen női karakter, aki végigkíséri Sennát a sorozatban, teljesen kitalált figura: Laura (Kaya Scodelario), egy kétnyelvű újságíró, aki gyakorlatilag flörtöléssel és Senna karrierjének aktuális helyzetét elmagyarázó monológokkal tölti az idejét. Emellett ő az, aki Senna és a sajtó közötti, gyakran feszült viszonyt hivatott bemutatni – ám mindezt eléggé felszínesen és sablonosan teszi.

Lendületvesztés az utolsó körökben

Hat egyórás epizódjával a Senna lendületesen indul, de a sporttörténeti klisék egyre inkább unalomba fulladnak, ahogy haladunk előre. (Ó, tényleg csak a győzelem érdekli Sennát, minden mást kizárva? És ez az egyoldalúság romba dönti a személyes kapcsolatait? Micsoda friss és eredeti megközelítés!) Mégis, a sorozat ideális választás lehet egy családi ünnepi estére, amikor a háttérben szólhatnak a Forma-1 autók szívbemarkoló motorhangjai, miközben mindenki mással van elfoglalva.

Ha azonban szorosabb, őszintébb és velősebb feldolgozásra vágyunk Senna karrierjéről, Asif Kapadia 2010-es dokumentumfilmje továbbra is verhetetlen marad. Az a film képes volt nemcsak Senna versenyzői géniuszát, hanem személyiségének mélységeit és az őt körülvevő világ komplexitását is érzékletesen megrajzolni. A Netflix szériája ezzel szemben sokszor nem több, mint egy esztétikus háttérzaj, ami ugyan időnként elkapja a figyelmünket, de nem hagy mély nyomot.

-Herpai Gergely „BadSector”-