Mielőtt a Souls meghatározta volna a közelharci rendszerek új standardját, szinte lehetetlen volt letaszítani az Oni-hoz hasonló akciójátékokat a trónról. Ez az elfeledett klasszikus, amelynek remasterét a Rockstar sosem készítette el, máig limbo állapotban rekedt.
A Bungie számos vitát generált, mióta belépett a „játékszolgáltatásként” működő világba a Destiny-sagával, de egy dolgot nem lehet tőlük elvitatni: az alkotásaik művészi irányvonalát, zenéit és – ami talán a leginkább elismert – fegyverkezelésének és lövöldözési mechanikájának kifinomultságát. Ez komoly örökség egy olyan versengő iparágban, mint a videojátékoké. De talán kevesen tudják, hogy a Bungie a közelharc terén is kiemelkedőt alkotott – nem mással, mint az Oni-val.
Az Oni egy harmadik személyű akciójáték, amelyet a japán animációs legendák, például a Ghost in the Shell és az Akira ihlettek. 2001-ben jelent meg, de a Bungie katalógusában némileg háttérbe szorult, hiszen akkoriban a Halo minden mást elhomályosított. Azonban akik felfedezték ezt a játékot, azok azóta is nagyra értékelik a kiváló közelharci mechanikáját.
Egyedi kihívások és kivételes harcrendszer
A Bungie előző munkái alapján nem lehetett arra számítani, hogy ilyen sikerrel lépnek be az akciójátékok világába. A stúdió korábban valós idejű stratégiákat (Operation Desert Storm, Myth) és belső nézetű lövöldéket (Marathon) készített. Az Oni-t valójában a Bungie West nevű alstúdió készítette – ez volt az egyetlen játékuk –, és olyan legendák segítették munkájukat, mint Lorraine McLees, aki a Halo logójáért és számos koncepciórajzért is felelős volt.
Az Oni egy futurisztikus, totalitárius világban játszódik, ahol a főszereplő, Konoko, a globális koalíciós kormány ellen küzd, miközben a Föld lakosságának egy részét próbálja megmenteni, és közben saját múltjáról is titkokat fedez fel. Bár a történet nem kifejezetten meglepő – hasonló témák már a 90-es évek akciójátékaira is jellemzőek voltak, mint például a The Matrix vagy a Shadow the Hedgehog –, a játék közelharci rendszere messze kiemelkedett.
Egy fejlett harcrendszer 2001-ből
Az Oni-ban lehetőség volt lőfegyverek használatára is (egyszerre csak egyet), de a legtöbb összecsapást a biztonsági erőkkel szemben közelharci technikákkal kellett megvívni. A modern játékokkal ellentétben, ahol könnyedén váltogathatunk a gyenge és erős támadások között, az Oni harcrendszere irányított mozgásokon alapult. Szinte minden gombkombináció különböző mozdulatokat és animációkat eredményezett.
A játékban eltérő ütések és rúgások voltak attól függően, hogy álltunk, sétáltunk vagy futottunk, illetve más mozdulatok jelentek meg a földről vagy levegőből indított támadások során. Például egy földről indított rúgással az ellenség lábát ki lehetett söpörni, hogy eleszen, míg egy ugrás közben végzett mozdulat egyensúlyozó trükköt eredményezett. A játékban minden egyes támadás vagy kombó a helyzetnek megfelelően változott, figyelembe véve az ellenfél pozícióját is.
Ezen túlmenően voltak speciális mozdulatok, például egy kombó, amely lefegyverezte az ellenfelet, vagy olyan, amely kevesebb sérülést okozott, de mindig elkábította az ellenfelet. Az igazi csúcspont az volt, hogy bizonyos trükkökkel akár az ellenséges karakterek bőrébe is belebújhattunk, mindegyikük saját egyedi mozdulatokkal és támadásokkal rendelkezett. Egy 2001-es játékhoz mérten rendkívül fejlett rendszer volt.
Mi történt ezután?
Az Oni soha nem kapott folytatást. A Bungie az IP-t hátrahagyva a Halo-ra, majd a Destiny-re koncentrált. Bár a rajongók számára maradt némi remény: az Aleph One közösség bizonyos technikai javításokkal elérhetővé tette a Marathon eredeti trilógiáját a Steamen, mielőtt a franchise jövőre visszatérne egy új játékkal. Azonban Konoko kalandjainak remastere továbbra is csak vágyálom, főleg a Rockstar jogainak kérdése miatt.
Az Oni retrokritikáját itt olvashatjátok BadSector tollából, 2001-ből.
Forrás: 3djuegos
