Semmi sem véletlen a Metaphor: ReFantazio-ban. A játék neve, karakterei, művészeti stílusa és nyelve mind történelmi alapokon nyugszik. Az Atlus óriási sikert aratott JRPG-je mélyen merít a 16. század elejének művészeiből és gondolkodóiból.
A Metaphor: ReFantazio világának bemutatásához elengedhetetlen néhány fontos cselekménypont ismertetése. Ne aggódj, ezek csak az alaphelyzetet vázolják, és a kaland kezdetén hangzanak el – magam sem jutottam még ennél sokkal tovább. A történet egy fantáziabeli 16. századi Nagy-Britanniában játszódik, és egy királygyilkossággal indul.
A király halála után bonyolult hatalmi vákuum alakul ki, mivel a jogos trónörökös vagy eltűnt, vagy halottnak vélik. Eközben egy bitorló a háttérből próbálja megszerezni a koronát, ám az elhunyt uralkodó halálos ágyán egy különleges tervet szőtt. Varázslat segítségével egy új öröklési rendszert hozott létre, amely demokratikusan dőlne el. Az emberek szívük szerint választhatnák meg az új uralkodót, függetlenül fajtól, nemtől vagy társadalmi státusztól.
Ez különösen fontos, mivel a Metaphor: ReFantazio világa nyíltan rasszista, tele van előítéletekkel és vallási fanatizmusba hajló felhangokkal. Főhősünk az Elda törzsből származik, amely a társadalom egyik legelnyomottabb rétege. Grand Trad utcáin járva az NPC-k (a Studio Zero-ra jellemző stílusban) sugdolózásait hallhatjuk, amelyek rossz színben tüntetik fel a főszereplőt, miközben egyes karakterek nyíltan kifejezik, hogy nem szívesen látott tagja a társadalomnak. Ez éles kontrasztban áll azzal a könyvvel, amelyet a főhős már a bevezető jelenet óta az övére csatolva hord.
Ez a könyv egy „fantasy-regényként” szerepel, amely valójában a modern társadalmat utópisztikusan ábrázolja: minden faj egységes törvények által egyesül, és senki sem a születési körülményei által meghatározott helyen áll a világban. Bár vitatható, hogy a valóság mennyire működik így, Euchronia lakói számára – vagy legalábbis a fő csoportnak – világunk egy idilli cél, amelyért érdemes harcolni.
A könyv szerzőjét More-nak hívják, egy entitásnak, aki az Akademeia nevű álomszerű térben rekedt, nyilvánvalóan a Persona-sorozat Velvet Room-ját idézve. Egy Reddit-felhasználó találóan megjegyezte, hogy ez a karakter Thomas More-ra, a reneszánsz szerzőre utal, aki 1516-ban írta meg az Utópia című regényt. Ez a mű egy ideális társadalom leírását tartalmazza, amely szociopolitikai szatíra elemeket is hordoz.
Az eredeti mű olyan témákat tárgyal, mint a királyság felépítése, a magántulajdon hiánya, a lakások rotációs használata, a rabszolgaság és annak felszabadítása, a különböző vallások közötti kölcsönös tisztelet, valamint a válás és az eutanázia kérdése. A játékban ezek az eszmék az egyenlőség alapelvévé válnak.
A játék neve és sok tartalma az eszperantó nyelven íródott, az egység és egyenlőség jelképeként. A ReFantazio alcím például az „újraálmodott királyi fantázia” kifejezést takarja, utalva az új, demokratikus öröklési rendszerre. Az „eszperantó” maga is „reményteli” jelentéssel bír, és a játék nagy része ezen a nyelven íródott, beleértve a posztereket, graffitiket és még a zenét is. Az ikonikus csatadalt például egy buddhista ének ihlette, eszperantó nyelven.
A valóság, a fantázia és az utópia különös kapcsolata a játékban kimeríthetetlen mélységeket rejt. Ahogy mi képzeljük a brutális sárkányokat, orkokat és démonokat, úgy a Metaphor: ReFantazio világában az embereket (kitalált lényeket) érthetetlen teremtményekként ábrázolják, amelyeket Jheronimus Bosch (El Bosco) művei inspiráltak. Bosch a 16. század elejének egyik meghatározó művésze volt.
Forrás: 3djuegos
