TESZT – A Warriors franchise tizedik fő epizódja nem nagyon kísérletezik, nem nagyon tér el attól, amit kínálnia kell, de ez, hogy visszament az alapokhoz, többnyire jó kivitelezéssel történt, és épp emiatt érdemel egy egészen korrekt értékelést. Nem kell egy nyílt világú RPG-re számítani (a Dynasty Warriors 9 ezt lépte meg, és az a játék hatalmasat bukott), és ezúttal a kevesebb valóban többnek tekinthető…

A Dynasty Warriors 9 a franchise mélypontjának is tekinthető, de az Omega Force ezután visszatért a kezdetekhez… és ez jól bevált neki.

Nem véletlen a játék címében az Origins szó

Van azért pár elem az akció-RPG stílusba kanyarodó részekből, de a DWO egyszerűbb lett. Ez megoszthatná a közönséget, de nekik meg azért kellene elgondolkodniuk, hogy talán nem véletlenül lett a DW9 eléggé sokat kritizált. Oké, itt nincs többjátékos mód és nem nagyon lehet számítani más játékmódokra, de épp ezért hozza azt a klasszikus élményt, amit megszokhattunk. Játékmenetében nem összetett, de azért nem teljesen hozza a klasszikus Dynasty Warriors stílusát, ugyanis mintha az Empires alfranchise-ból is átemelt volna pár elemet. Ha nehezebb szinteken játszunk, akkor már nem lehet agyatlanul hentelni, hanem gondolkodni kell, és valamelyest stratégiával kell játszani. El kell vágni a csapatokat egymástól, el kell foglalni a bázisokat, és ezek nagyon gyorsan meg tudják fordítani a küzdelmeket a javunkra. Amikor ez megvalósul, az nagyon sokat dob a hangulaton. Itt kell megemlíteni a DWO morális rendszerét. Ha a bázisokat elfoglaljuk, ha az ellenséges parancsnokokat legyőzzük, és ha a taktikákat remekül kivitelezzük, az a szövetségeseink morálját növelik, és cserébe hatékonyságuk is javul, de ha az ellenfelünk teszi ugyanezt velünk, akkor romlik a teljesítményük.

Ezért pedig néha el kell gondolkodni, hogy az alacsony morál mellett jó ötlet-e teljesíteni a fő küldetést, ezzel kockáztatva valamelyik parancsnokunk életét, vagy inkább javítjuk a morált a mellékküldetések kivitelezésével, hogy kevésbé legyenek veszélyesek az előttünk álló feladatok. Ezért pedig a DWO dinamikája szó szerint azon áll, hogy mi mennyire tartjuk jól a többiek lelki állapotát. Néha egyszerűen nem éri meg túlzottan kockáztatni, ha a Hero nehézségi foknál magasabbat választunk (ez javasolt amúgy elsőre, ha a musou műfaj eddig nem nagyon fordult meg a kezeink között). Az erős támadások, a támadások elől történő elugrások tökéletes időzítése, továbbá a támadások elhárítása (parry) a bátorság (Bravery) csíkunkat növelik, amelyekkel az erősebb mozdulatok (Battle Arts) vethetőek be. Ezek az ellenfelünk állhatatosságát (Fortitude) csökkentik, így alaposan pi… fenékbe lehet rúgni őket. Egy musou játékban parry? Igen, akármilyen furcsa is. Nagyon jó eredményeket érhetünk el, ha mindent meg tudunk tanulni megfelelően, de azért annyira nem is nagyon szükséges mindent profi szinten elsajátítani. (Kivéve, ha feljebb csavarjuk a nehézségi szintet, de akkor tényleg büntet a DWO egy kis hiba után is.)

1 az 1000 ellen, de vetélkedő helyett henteléssel

A DWO olyan szinten ki tudja használni a modern hardvert, ahol a korábban az Omega Force és a Koei Tecmo által beígért 1-az-1000-ellen játékmenet képes megvalósulni. Ne lepődjünk meg, amikor rengeteg katonát kell kiiktatni küldetésenként, akár lóháton ülve is. Van ennek egy kis hangulata, és ezt nehéz leírva definiálni, de egyszerűen egyfajta elemi ösztönként adja az örömhormont, ahogy tömegével gyakjuk le őket lényegében egyetlen karakterünkkel (több is van, de azokat csak ideiglenesen irányíthatjuk – ilyen például Guan Yu is). Ő úgy lép szintet, hogy a gyűjthető fegyverek rangjait növeljük (összesen tíz fegyver van), és rangonként több pontot kell szerezni, ezért pedig arra késztet, hogy a kevésbé/nem használt fegyvereket is elővegyük, hiszen ezeket könnyebb rangléptetni, és ezért bár a játékmenet nem kísérletezik, jutalmazza azt, ha MI teszünk úgy.

Ahogy rangot lépnek a fegyverek, új képességek, Battle Artok és kombók nyílnak meg, így egyikük sem lesz valami egyszerű (de az igen, hogy az ideiglenes karakterek ugyanazon a szinten lesznek, mint a főszereplőnk). A baj csak az, hogy a sztori és annak prezentációja a legjobb esetben is átlagos. Lesznek meghozandó döntések, a jelenetek viszont még mindig egy kicsit visszafogottnak nevezhetőek (ám a DW9-nél jobbak). A párbeszéd és a szinkron jónak mondható… de ne vigyünk túlzásba, ugyanis a sok NPC-vel is beszélni lehet (legtöbbször semmi haszna nincs és nem nagyon alakul ki érzelmi kapcsolat velük). De ha 100%-ban látni akarunk mindent, akkor rengeteg kommunikáció lesz, és ez csak azoknak ajánlott, akik a régi kínai történelem iránt érdeklődnek. Ha nem, nem fog semmit sem mondani nekik nagyobb kontextusban sem a sztori. Ja, és a legnagyobb hülyeség: a klisés, amnéziás, néma főhősünk…

-V-

Kiadó: Koei Tecmo
Fejlesztő: Omega Force
Stílus: musou
Megjelenés: dátum: 2025. január 17.