FILMKRITIKA – A Jelenlét című film egy diszfunkcionális családot mutat be egy szellem nézőpontjából. Steven Soderbergh rendezésében a szülők és gyermekeik története annyira érdekes, hogy még a természetfeletti elem nélkül is jól működne.

Steven Soderbergh innovatív és magával ragadó Jelenlét című filmje egy kísértettörténet, amely valójában szellem nélkül is ugyanúgy működne. A teljes cselekményt egy láthatatlan jelenlét szemszögéből követjük végig, de ami igazán magával ragadja a nézőt, az nem a természetfeletti, hanem egy család belső feszültségei és széthullása. Ha Soderbergh és a veterán forgatókönyvíró, David Koepp (Jurassic Park, Pánikszoba, Mission: Impossible) hagyományos narratív eszközökkel mesélték volna el ezt a történetet, az valószínűleg ugyanolyan ütős maradt volna.

Egy ház, amely mindent lát

A Jelenlét teljes egészében egy patinás, százéves ház falai között játszódik, amely egy meg nem nevezett amerikai külvárosban áll. (Akár a Tom Hanks és Robin Wright főszereplésével készült, még kísérletezőbb Here című film szomszédságában is lehetne.) Soderbergh – aki nemcsak rendező, hanem operatőr és vágó is – a nézőt egy láthatatlan entitás testébe helyezi, amely végigsuhan a házon, hosszú, lebegő plánokban mozog, és fade-to-black átmenetekkel ugrál egyik napról a másikra. (A vizuális megoldások alapján akár maga Alfred Hitchcock szelleme is irányíthatná a kamerát.)

A nyitójelenetben a szellem akadálytalanul kering az üres házban, lehetőséget adva a nézőnek, hogy alaposan végigpásztázza a gazdag fa burkolatokat, a hívogatóan tágas konyhát, a hálószobákhoz vezető elegáns lépcsőt és a nappali hatalmas ablakainak kilátását. A ház épp eladó, és Julia Fox egy lendületes cameóban alakítja az ingatlanügynököt, aki az első érdeklődőkkel meg is köti az üzletet.

A döntést természetesen a család domináns anyja, Rebekah (Lucy Liu) hozza meg, aki mindenáron a legjobb iskolai körzetbe akarja beíratni versenyúszó fiát, Tylert (Eddy Maday). Már az első percektől nyilvánvaló, hogy férje, Chris (Chris Sullivan) teljesen háttérbe szorul a családban, míg Rebekah egyértelműen Tylert favorizálja a lányukkal, Chloe-val (Callina Laing) szemben. Chloe egy érzékeny, befelé forduló tinédzser, aki legjobb barátja drogtúladagolás miatti halála után egyre inkább elveszettnek érzi magát.

A család sötét titkai

Gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy igencsak elcseszett család. Rebekah valamilyen nagy pénzeket mozgató, rendkívül stresszes munkát végez, és erősen úgy fest, hogy nem teljesen tiszta eszközökkel. Azzal nyugtatja magát, hogy bármit, BÁRMIT megtesz, hogy fia a lehető legjobb esélyeket kapja az életben. Chris idegroncsként sodródik a házban uralkodó feszültségben: Rebekah alig veszi észre, Tyler egy elkényeztetett zsarnok, Chloe pedig egyre inkább szétcsúszik. (Egy jelenetben Tyler egy szerinte roppant mulatságos zaklatási történetet mesél el, amitől végképp világossá válik, hogy Rebekah nemcsak eltűri, hanem aktívan támogatja fia gátlástalan viselkedését. Chloe joggal undorodik a testvérétől, Chris pedig egy tehetetlen, megrogyott férj, aki hagyja, hogy Rebekah uralja az egész családot, mert mindig is úgy érezte, hogy a nő túl jó hozzá.)

A forgatókönyvíró David Koepp – aki Soderbergh-gel a klausztrofób, de kiváló Kimi-ben (2022) is együtt dolgozott – apró, de árulkodó részleteket csepegtet a család életéről. Például azt, hogy soha nem főznek, minden étkezésük elviteles kaja. Chloe az első, aki észleli a házban ólálkodó szellemet, és biztosra veszi, hogy az elhunyt legjobb barátnője próbál kapcsolatba lépni vele.

A szellem pedig egyre aktívabb lesz. Kezdetben mintha csak játszana: tárgyakat mozdít el Chloe szobájában, ajtókat csuk be, időnként megremegteti a bútorokat, mintha egy kisebb földrengés lenne, és hideg leheletet fúj a lányra. Ám egy ponton mintha valami átkattanna benne. Egyre inkább Chloe védelmezőjévé válik – főleg, amikor a lány randizni kezd a borongós hangulatú, jóképű sportolóval, Ryannel (West Mulholland). A fiú folyamatosan azt mondja, hogy Chloe irányítja a kapcsolatukat, miközben egyre alattomosabb módon próbálja befolyásolni őt. És a szellem ezt nem hagyja annyiban…

A valódi félelem forrása

Ekkor már valószínűleg azon tűnődsz, hogyan lehet ez egy félelmetes film, ha mindent a szellem szemszögéből látunk. A Jelenlétben akad néhány hatásos ijesztgetés, köztük egy hidegrázós jelenet a fináléban, de minél jobban megismerjük ezt a jelenést – és tudom, hogy ez furán hangzik, de tényleg olyan, mintha egy valódi karakterrel találkoznánk –, annál inkább együttérzünk vele.

Akárcsak A szépség és a szörnyeteg Szörnye vagy Az operaház fantomja, ez a szellem is egy tragikus antihős, aki ebben a házban rekedt, valahol két világ között lebegve, miközben egy modern amerikai család széthullását figyeli. Egy családét, amely elvileg mindent megkapott az élettől, mégis darabokra hullik. És ez a valódi horror a Jelenlétben.

-Herpai Gergely „BadSector”-