FILMKRITIKA – Az Amerika Kapitány: Szép új világ a Marvel idei legfontosabb filmje lehetne, de ehelyett inkább egy fáradt újrázásnak érződik. Bár ez már a negyedik Amerika Kapitány-mozi, most először nem Steve Rogers áll a frontvonalban, hanem Sam Wilson, aki az Bosszúállók: Végjáték végén vette át a stafétát. A film megpróbálja méltón felvezetni az új pajzshordozót, miközben politikai játszmák és árnyékban mozgó ellenfelek kuszálják össze a történetet. De vajon sikerült-e megugrani a lécet, vagy ez is csak egy újabb darab a Marvel futószalagjáról?

Sam Wilson mostanra teljes értékű Amerika Kapitányként lép színre, miközben az Egyesült Államok új elnöke, Thaddeus „Thunderbolt” Ross (Harrison Ford) épp elfoglalja hivatalát William Hurt karakterének halála után. Amikor azonban egy titokzatos merényletkísérlet során az „elfeledett” Amerika Kapitány, Isaiah Bradley (Carl Lumbly) is célkeresztbe kerül, Sam nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy a háttérben egy bosszúszomjas ellenség mozgatja a szálakat.

A probléma az, hogy a Szép új világ úgy próbálja visszahozni a korábbi Amerika Kapitány-filmek hangulatát, hogy közben csak önmaga ismétlésébe fullad. A The Falcon and the Winter Soldier már alaposan kivesézte Sam identitásválságát és a pajzs jelentőségét, így a film új mondanivaló helyett ugyanazokat a témákat rágja újra. Amerika Kapitány mindig is arról volt híres, hogy törődik az emberekkel, és Sam Wilson folytatja ezt az örökséget – csakhogy a filmben mégis Harrison Ford Ross elnöke kapja a nagyobb karakterívét. Ez persze önmagában nem lenne gond, ha a Szép új világ legalább szórakoztató lenne – de sajnos nem az.

Egy komor és fárasztó újrázás

A film egyértelműen megpróbálja újrateremteni mindazt, ami a korábbi Amerika Kapitány-filmeket sikeressé tette: The Winter Soldier kém-thrilleres feszült atmoszféráját, Civil War nagyszabású világjáró konfliktusát és The First Avenger háborús karakterdrámáját. A gond csak az, hogy míg Steve Rogers történetei mindig ügyesen egyensúlyoztak a dráma és a szórakoztatás között, a Szép új világ már szinte semmilyen élvezetet nem nyújt – hacsak nem számítjuk a látványosan kivitelezett, de lélektelen akciójeleneteket.

A Marvel-mozik jól ismert kliséi persze ezúttal is sorra kipipálásra kerülnek: egy kötelező akciójelenet rögtön a film elején, mert „így kell kezdeni egy Marvel-filmet”; Sam fehér kosztümje egy sötétebb, kék változatra cserélődik – teljesen indokolatlanul, de legalább lesz új játékfigura a boltok polcain. Az egész film olyan, mintha egy Amerika Kapitány-mozinak álcázott üres látványshow lenne, amelyből teljesen kiveszett az a szív és karakterközpontúság, ami a korábbi részeket naggyá tette.

A végeredmény? Egy CGI-jelenetekkel teletömött, üres Marvel-film, amelynek egyetlen igazi újdonsága, hogy végre megtudjuk: az új Amerika Kapitány nem Steve Rogers. Az egyetlen terület, ahol a film valóban megkülönbözteti Sam Wilsont az elődjétől, az a harcmodora – a szárnyai és a levegőben végrehajtott akrobatikus manőverei tényleg látványosak. Minden másban azonban Wilson karaktere olyan, mintha egy Steve Rogers-klón lenne, csupán új arcokkal körülvéve.

Egy szenzációs szereplőgárda próbálja megmenteni a filmet

A film egyik mentőöve lehetne Anthony Mackie, aki hozza a tőle megszokott karizmát, de mintha a forgatókönyv szándékosan visszafogná. Sam Wilson mindig is az MCU egyik legkedveltebb karaktere volt, de ahogy főszereplővé avanzsál, elveszíti azt a lazaságot és dinamizmust, ami eddig működött. Szép új világ mintha elfelejtette volna, miért is szerettük meg ezt a figurát, és egy sótlan, unalmas Amerika Kapitányt faragott belőle.

Harrison Ford viszont brillírozik Ross elnökként. A történetszála – amelyben egy forrófejű katonából próbál jobb emberré válni – legalább egy kis érzelmi mélységet csempész a filmbe. Persze elkerülhetetlen, hogy végül átalakuljon Vörös Hulkká, és Ford kellő beleéléssel hozza a tombolva pusztító elnököt. A CGI ezen a ponton meglepően korrekt, bár az egész jelenet háttere olyan mesterséges, hogy a cseresznyevirágos táj ordítva árulja el: zöld háttér előtt készült.

Mindent összevetve, a Szép új világ tökéletes példája annak, miért küszködik az MCU a Végjáték óta. Hiába érződik a próbálkozás, hogy tanuljanak a múlt hibáiból, a film túlságosan komoly, rideg, és elveszíti azt a könnyedséget, amitől egy Amerika Kapitány-mozinak működnie kéne. Talán ez a legnagyobb csalódás: Amerika Kapitány-rajongóként szinte semmi szerethetőt nem találtam ebben a filmben. Ez pedig finoman szólva is kiábrándító.

-Herpai Gergely „BadSector”-