TESZT – Umberto Eco művén, A rózsa nevén alapul a játék, de ezt a könyvet más is feldolgozta már 1987-ben, ugyanis a spanyol Opera Soft a La Abadía del Crimennel ezt elkövette az akkori számítógépekre. Ahhoz képest a The Game Kitchen játéka nem is olyan rossz, de erre sem lehet azt mondani, hogy hosszabb távon is emlékezetes lesz a XVII. századi Spanyolországban, a Pireneusok jezsuita kolostorában.

A Stones The Stone of Madness talán a Blasphemousra is emlékeztethet, de ez nem véletlen, mert a The Game Kitchen korábban ezen is dolgozott.

Kolostor Kalandor, avagy öt őrült egy csárdában

Egy valós idejű stratégiáról és lopakodásról van szó, de ezúttal vallásos környezetbe helyezve mindezt. De egy kolostorban kissé Castlevaniás beütése lehet ennek… egészen addig, amíg ki nem derül, hogy egy elmegyógyintézetet is takar az épület négy külső fala. Megőrülünk, majd benn maradunk, mert megőrültünk? Alfredo Martin papot igazságtalanul dobtak be ide. Rájött, hogy nincs kiút. Összefutott Leonorával (hegedűs), Agnesszel (boszorkány), Ameliával (zsebtolvaj, aki kényszerből nővér), illetve Eduardóval (túl sokat kínozták, ezért már beszélni sem tud). A karakterek egészen jók, és ebben a tekintetben a The Game Kitchen egész jó munkát végzett. A játékmenet alapjaiban véve egyszerű: A pontból jussunk el B-be, ne vegyenek észre az őrök, így figyelni kell az ő látóterüket. Remek ötlet, hogy eltérő színeket használtak attól eltérően, hogy mennyire vannak készültségben. Bár az eddigi definíció kissé egyszerűnek, avagy könnyűnek tünteti fel a TSoM-t, egyáltalán nem nevezhető annak, ugyanis ki kell tanulni az öt karakter egyedi képességeit, és ezekből kell a megfelelőt használni az adott pillanatban.

Például Eduardo el tudja mozgatni a nehéz tárgyakat, az őröket Leonora kiiktathatja, Amelia pedig a szűk helyekre be tud jutni. A feladatokat többször is többféleképpen lehet teljesíteni, és ez a TSoM egyik erős pontja: bár négy fal közé leszünk bezárva, mégis kellően nagy szabadsággal fogunk rendelkezni. Érdemes lesz kísérletezni azzal, hogy a csapattagok között milyen együttműködésre lesz lehetőségünk. Mivel mind elméjükben kissé (?) problémásak, lesznek váratlannak tűnő pillanatok. Ezt másképp is értelmezni kell: a fóbia mindegyiküket érinteni fogja. Bizonyos szituációkban elveszthetjük felettük a kontrollt. Ha Alfredo nincs ott Eduardo mellett a zseblámpájával, az utóbbi kiborulhat, mert fél a sötétben. Agnes narkolepsziától szenved, futni nem tud idős kora miatt és az oltároknál nyugtalan lesz. Amelia attól tart, hogy éjjel az őrök szörnyekké változik, Leonora pedig a tűztől tart. Ezeket mind menedzselni kell, és éjszaka a helyzet alaposan a fejére áll. Kalandozunk tovább, vagy inkább kihasználjuk karaktereink további készségeit? Itt lehetne egy kisebb szófordulattal élve azt mondani, hogy keresztet vethetünk magunkra, ha nem leszünk kellőképpen óvatosak, ezért néha jobb lehet nem kockáztatni, hogy pihenjünk egy keveset, mert ránk fog férni…

Nem könnyű a(z izometrikus) falak mögött sem

Alfredonak ha vannak tapaszai, regenerálhatja életerejét, Eduardo képes köteleket, csáklyákat kraftolni, Amelia és Leonora pedig a jó elmeállapotra pihen a többiek figyelmének elterelésével. Ezekre szükség is lesz a játék nevében levő őrültség köve miatt. Valaki kiesett egy nagy toronyból, életét vesztette egy nagy puffanással elkövetett landolás után, majd a fejében volt ez a bizonyos kő. Ha ez megvan, a két játszható sztori egyike kezdetét veszi, ez pedig újrajátszhatóságot eredményez, ugyanis így nem lehet egyetlen végigjátszás alatt mindent felfedezni a TSoM-ben, ami ezek ellenére művészetileg nagyon is erősnek nevezhető. Grafikailag nem rossz (de azért nem is akar forradalmi lenni… így ne számítsunk állakat leejtő látványra sem), és bár a történet nem tekinthető annyira eredetinek (belenyúl a korszak vallásos épületeiben történő könyörtelenségbe), a lopakodás és a hangulat miatt mégis élvezetesnek tűnik többnyire az összkép.

A gótikus stílus nagyon is jól áll a játéknak. Konzolon kissé körülményes a karakterek közötti váltás, így kissé el fog kopni a DualSense emiatt. Teljesítményre legalább nincsen panasz PlayStation 5-ön (ugyanis a Unity engine-t használja… de ha az Unreal Engine 5-öt alkalmazta volna a The Game Kitchen, akkor tuti jött volna a tipikus szaggatósdi). Mindezt leszámítva bőven bele lehet ölni úgy 12 órát a játékba. A karakterek dizájnja eleinte megosztó lehet, de hosszabb távon ha ezt vizsgáljuk, hozzá fogunk szokni, úgyhogy azért ezt sem lehet olyan hű de rossznak nevezni.

Megkövezni nem kell (nem érdemelte ki)

A The Sotne of Madness kap egy 7,5-est. Nem annyira jó mint mondjuk az Ender Magnolia volt, de egészen szórakoztató kalandnak tekinthetjük. Ha esetleg a vallási témáktól nem riadunk el, akkor érdemes kipróbálni, és ha a Commandos is a kedvencünk, akkor ez mindenféleképpen egy remek választásnak nevezhető. Mondjuk azért érdekes, hogy a Steamen hogyhogy mindössze 78 értékelése van közel egy hónappal a megjelenés után…

-V-

Kiadó: Tripwire Presents

Fejlesztő: The Game Kitchen

Stílus: lopakodás/valós idejű stratégia

Megjelenés: 2025. január 28.