MOZI HÍREK – Osgood Perkins, A Majom rendezője a film sajátos halálábrázolásáról osztotta meg gondolatait. A pénteken debütáló horrorfilm a halált a végső úti célként mutatja be, abszurd káosz és fekete szatíra keretein belül. Ha problémád van a filmekben bemutatott halálesetekkel, akkor valószínűleg jobb, ha kihagyod A Majmot. Ez ugyanis… mocskosul véres.

Perkins a Cinema Blend-nek nyilatkozott a filmről, és bár a legtöbb horrorfilm nem vált ki mélyebb gondolatokat, ő azt szeretné, ha a nézők tudatosabban tekintenének a halál elkerülhetetlenségére. Úgy véli, hogy az ő filmje sem különbözik más horroroktól abból a szempontból, hogy a karakterek végső sorsa mindig ugyanaz:

„Valójában minden horrorfilm erről szól, nem igaz? Meghalsz, és megnézed, hogyan történik – láncfűrésszel, egy szellemmel vagy valami megszállottsággal. Szóval ez olyan, mint egy szerencsekerék: ‘Válassz egy lapot, bármelyik lapot.’ Csak ki akartam emelni ezt az alapkoncepciót, és egy horrorfilmet csinálni a legalapvetőbb igazságról – ennél könnyebb témát keresve sem találhattam volna…

Időnként mindannyian gondolunk rá – talán még többet kellene –, és egy horrorfilm, amely szinte kifigurázza az élet természetes végének elkerülhetetlenségét, egy nagyszerű kiindulópontnak tűnt.”

Stephen King újraértelmezve: Egy teljesen más adaptáció

A Majom Stephen King azonos című novelláján alapul, amely az 1985-ös Csontkollekció című kötetben jelent meg. Bár a könyv borítóján egy cintányéros majom látható, Perkins csavart a történeten: ezúttal a majom dobol, és minden egyes alkalommal, amikor valaki felhúzza a szerkezetet, valaki borzalmas módon meghal.

A film stílusa radikálisan eltér Perkins korábbi munkáitól. Nem egy lassan kibontakozó, nyomasztó horror, hanem egy sötét humorral átszőtt vérgőzös mészárlás, amely mintha a Végső állomás filmek halálkoreográfiáit idézné. Ugyanakkor a film komoly témákat is érint: a halál elkerülhetetlen realitását, amelyet az emberiség a végsőkig próbál figyelmen kívül hagyni.

Ez az, ami Theo James számára is különösen izgalmassá tette a szerepet, aki Hal és Bill Shelburn karaktereit alakítja:

„Számomra a forgatókönyv legérdekesebb rétege az volt, hogy a brutális halálesetek mögött valójában egy elmélkedés rejlik a halandóságról. Az emberiség elképesztő fejlődést ért el, de egyvalamivel soha nem tudott igazán megbirkózni: a halállal. Állandóan menekülünk előle, próbáljuk lelassítani az öregedést, és úgy teszünk, mintha sosem történne meg – pedig ez az egyetlen dolog, amely mindannyiunkat összeköt.”

A Majom: Egy szokatlan Stephen King-adaptáció

Ha azt hitted, hogy minden Stephen King adaptáció egy kaptafára készül, A Majom alaposan rácáfol erre. Perkins már korábban is kísérletezett szokatlan narratívákkal – legyen szó sorozatgyilkosokról (Longlegs) vagy klasszikus mesék horrorisztikus újraértelmezéséről (Gretel & Hansel). De ezúttal egy legendás szerző egyik történetéhez nyúlt hozzá, amelyet sokan talán érinthetetlennek gondoltak volna.

De pontosan ez az, amit néha a horror műfajnak tennie kell: a komédia és az abszurditás eszközével új megközelítést alkalmazni – és ez tökéletesen működik. Ez a fajta hangvétel ritkán jelenik meg King adaptációiban, így aki megnézi a filmet a moziban, készüljön fel arra, hogy Osgood Perkins filmje sokkal több nevetést vált ki, mint azt egy Stephen King horrorfilmtől várná.

Forrás: MovieWeb