FILMKRITIKA – Jesse Eisenberg és Kieran Culkin főszereplésével készült szívhez szóló drámai vígjáték. A két színész a tőlük megszokott karaktereket hozza egy szerethető, bár néha erőltetett filmben, amelyben unokatestvérek látogatnak el Lengyelországba, hogy tiszteletüket tegyék nagymamájuk előtt.

Közel két évtizedes színészi pályafutása során Jesse Eisenberg olyan jellegzetes energiát alakított ki, hogy karaktereit és a körülöttük lévő filmeket is az ő nevével lehetne leírni: szószátyár, szarkasztikus, tele idegességgel és feszengéssel. Képes maró gúnnyal előadni, mint a Social Network – A közösségi háló-ban, vagy szorongásait tűzgyorsasággal szórni, mint a legutóbbi Fleishman bajban van című sorozatban. Tökéletes választás az olyan kis költségvetésű, karakterközpontú indie dramedykbe, mint amilyen első rendezése, a tavalyi When You Finish Saving the World is volt. Az a film egy háromtagú, magányos és szarkasztikus családról szólt, társadalmi feszengéssel átitatva – ahogy a New Yorker találóan megjegyezte: „nagyon Jesse Eisenberg”.

Jesse Eisenberg még Jesse Eisenbergebb filmje

Második rendezése, a Rokonszenvedés még inkább az ő védjegyeit hordozza – részben mert ismét egy beszédes, neurotikus karaktert alakít, de ezúttal egy melankolikusabb, érzelmesebb tónussal. (A film producerei között ott van Emma Stone és férje, az SNL-író Dave McCary is.) Mégis, ez egy diszkomfortérzetekkel teli dramedy: Eisenberg David Kaplant alakítja, egy New York-i digitális reklámügynököt, aki ideges telefonhívásokkal bombázza unokatestvérét, Benjit (Kieran Culkin). A két férfi Lengyelországba utazik, hogy teljesítsék nagymamájuk végakaratát, és meglátogassák szülőföldjét – mindez a történelmi trauma súlya alatt és a múlt elkerülhetetlen terhével terhelt utazás.

A Rokonszenvedés egyfelől filozófiai kérdéseket feszeget arról, hogyan lehet a személyes fájdalmat elhelyezni egy globális tragédia árnyékában. Mennyire releváns például David kényszerbetegsége a holokauszthoz képest? Mit kezdjen az ember egy olyan örökséggel, amely egyszerre a túlélés és a szenvedés lenyomata? Másfelől viszont egy színészi összecsapás: Culkin és Eisenberg két ellentétes energiát képviselnek. Mindketten a saját bőrükből kifelé kívánkozó karaktereket játszanak, csak más frekvencián: Eisenberg hideg, ironikus és távolságtartó, míg Culkin forrófejű, nyughatatlan és impulzív. Benji olyan, mintha Succession-beli karaktere, Roman Roy egy másik univerzumban született volna, egy kisgyerekes, szókimondó felnőtt, aki teljes kontrollvesztésben létezik.

Elveszett felnőttek egy elveszett világban

Benji múltja homályos, évekig nem csinált semmit, aztán valami történt. (Nagymamájával, Doryval sokkal közelebbi kapcsolatot ápolt, bár a film keveset árul el róla.) Culkin ugyan élő drót módjára alakítja, de Benji megmarad egyfajta filmbéli karakternek – Peter Pan-szerű figurának, aki inkább kontrasztként szolgál David számára, mint valódi emberi lényként. Ennek ellenére könnyen megkedvelteti magát a lengyelországi zsidó turistacsoport többi tagjával, akik mind saját kapcsolatukat keresik a múlt tragédiáihoz. Marcia (Jennifer Grey), egy kiégett Los Angeles-i elvált nő nagyszülei a holokauszt elől menekültek. Mark (Daniel Oreskes) és Diane (Liza Sadovy) lengyel zsidó felmenőkkel rendelkeznek. Eloge (Kurt Egyiawan) a ruandai népirtás túlélője, aki Kanadában tért át a zsidó vallásra. A túravezetőt, Jamest (Will Sharpe), az oxfordi végzettségű, nem zsidó idegenvezetőt pedig egy humoros jelenetben láthatjuk, ahol próbálja a lehető legjobban végezni ezt a furcsa munkát.

A lengyelországi helyszínen forgatott Rokonszenvedés magával ragadó és természetes atmoszférát teremt, amely elkerüli a giccses vagy túlidealizált ábrázolásokat. Eisenberg és operatőre, Michal Dymek kíváncsi szemmel fedezik fel Varsót, Lublint és a lengyel vidéket, amelyet nem mindig ábrázolnak idilli módon. A filmben megjelennek a történelem nyomai: graffitivel borított épületek, brutalista kommunista építészet, jellegtelen szállodai szobák és vonatok, amelyek a múltba vezetnek.

Fájdalom, ami nem oldódik fel

Ám az erős vizuális világ és az atmoszférateremtő képesség eltörpül a film saját ritmusa mellett. David állandóan küzd saját gondolataival, míg Benji valami „igazit” keres, valami olyan tapasztalatot, ami letaglózza. A film szimbolikus pillanatok, tematikus viták és karaktereket leleplező gesztusok láncolata – minden egyes mélyebb gondolatot egy kis ironikus vagy abszurd jelenet követ, ami megbontja a pátoszt. A Rokonszenvedés néha okos megfigyeléseket tesz a fájdalom természetéről, néha vicces, néha szerethető, néha pedig fárasztóan önironikus. Más szavakkal: nagyon Jesse Eisenberg.

-Herpai Gergely „BadSector”-