Hogyan sikerül Kojimának megszereznie Norman Reedust, Elle Fanninget vagy Margaret Qualley-t? A japán rendező megosztotta velünk a titkát. A színészválasztás kulcsfontosságú Hideo Kojima munkáiban – és a stúdiójában tett látogatásunk során részletesen beszélt is a folyamatról.
Nehéz nem elismerni, milyen bravúr az, hogy Hideo Kojima nemcsak az egyik legelismertebb videojáték-fejlesztő a világon, hanem képes volt művészi védjegyévé emelni egy olyan steril fogalmat, mint az ipar – úgy, hogy közben játékai már messze túlmutatnak azon, amit a kontrollert kézbe véve átélünk. Már a Metal Gear Solid 2 óta tudni lehet, hogy a rendező munkamódszerét csak akkor értjük meg igazán, ha figyeljük az előzeteseket is.
És ez még nem minden: akár egy Marvel-film esetében, nála már az is eseményszámba megy, hogy éppen melyik híresség formál meg egy-egy karaktert. Minden Metal Gear Solid V-ben Kiefer Sutherland szereplésével kezdődött, de azóta olyan nevekkel bővült a stáb, mint Norman Reedus, Guillermo del Toro, Margaret Qualley vagy Hunter Schafer. És mindegyik casting mögött ott van egy-egy sztori, egy személyes anekdota, ami értelmet ad annak, hogyan kerültek be a játékba.
Nemrég látogatást tettünk a Kojima Productions stúdióban, ahol harminc órán át játszottunk a Death Stranding 2: On The Beach című játékkal, majd részt vettünk egy panelbeszélgetésen magával Hideo Kojimával. Itt került szóba ez a téma is, ő pedig bővebben is beszélt arról, hogyan választja ki a kamera elé álló színészeit.
„Minden a kapcsolaton múlik”
„Rengeteg fizikai és mentális erő kell hozzá” – magyarázza a japán kreatív. – „Lescanneljük a színészt, meghatározzuk a frizurát, a sminket, a jelmezt, majd ezek alapján elkészítjük az adatokat. A jelenetek forgatásához mindenkinek egyszerre kell jelen lennie. De nem olyan, mint egy film, amit három-négy hónap alatt egyben leforgatunk. Itt folyamatosan találkozunk, ahogy a játék készül. Ez nagyon megterhelő mindkét félnek. Nem három hónap, és viszlát.”
„Természetesen ezek a színészek nagyon elfoglaltak más projektekkel. Ilyenkor minden a kapcsolaton múlik – szinte úgy, mint a Death Stranding világában. Olyan színészekkel kezdek, akiket kedvelek. Nézem a munkáikat, és azt gondolom: ’Szeretnék velük dolgozni egyszer.’ Aztán személyesen keresem fel őket, hogy elmondjam az ötletem.”
„Van, aki rajongója a munkámnak, szerencsére, vagy olyan is, hogy egy családtag vagy ügynök ismer engem. És innen már azon múlik, igent mondanak-e vagy sem. Ez egy hosszú kapcsolat lesz, szóval elmegyek velük vacsorázni vagy csak időt töltünk együtt, hogy kiderüljön, működik-e a dolog. Ha igent mondanak, akkor beszélünk az ügynökeikkel.”
„A Death Stranding esetében Lindsay Wagnert imádtam. Bálványoztam őt; megvan az összes Blu-ray-em, és mindet láttam. De a fiatal srác, akit hozzáosztottunk, nem ismerte. Viszont nem volt választása, nap mint nap az ő arcával kellett dolgoznia. És ez igaz történet: amikor befejeződött a projekt, odamentem az asztalához, és ott volt egy The Bionic Woman Blu-ray. Megkérdeztem, miért van ott, mire azt mondta, hogy annyit nézte a nő arcát, hogy rajongó lett.”
Forrás: 3djuegos
