Hiába lett világszerte ünnepelt siker, a Clair Obscur: Expedition 33 Japánban, a JRPG hazájában csúnyán elhasalt: az április 24-i megjelenése óta két hét alatt csupán 9825 példány fogyott belőle PS5-re, miközben világszerte már kétmillió felett jár. A francia Sandfall Interactive játéka lenyűgöző Unreal Engine 5 grafikával, egy sötét Belle Époque-sztorival és innovatív körökre osztott harcrendszerrel hódított, de a japán játékosok egy része csak egy „gyenge minőségű Final Fantasy-klónnak” tartja – felvetve a kulturális elvárások, piaci dinamikák és a japán JRPG-rajongók köré emelt falak kérdését.
A történet alaphelyzete rendkívül szokatlan: Lumière városában minden évben felébred egy istennő, a Festőnő, és egy átokszámot ír a monolitjára, amely meghatározza, hogy az adott korosztályt eltörli a világból. Amikor a szám 33-ra csökken, egy hatfős csapat – az Expedition 33 – indul útnak, mindannyian 33 évesek, hogy véget vessenek az istennő pusztításának. A játék a gyászt, az áldozatot és az egzisztenciális válságot járja körül egy 30 órás fő történetszállal és 30 órányi melléktartalommal.
Világsiker, de nem keleten
A harcrendszer egyedi keveréke a klasszikus körökre osztott megoldásoknak és valós idejű elemeknek – beleértve a kitérést, ellentámadást és QTE-elemeket –, és olyan címek inspirálták, mint a Persona és a Final Fantasy. Az Unreal Engine 5-re épülő festményszerű grafika és Lorien Testard hangulatos zenéje mélyíti el az élményt.
A Clair Obscur: Expedition 33 már az első 72 órában egymillió példányban kelt el, ebből közel 800 ezer a Steamen. Május 6-ára ez a szám átlépte a kétmilliót, megelőzve a Final Fantasy VII Rebirth 2,1 milliós és a Metaphor: ReFantazio egymilliós eladásait. A Steamen 92,52%-os pozitív értékelést kapott – ez még a klasszikus Final Fantasy IX 92,2%-os értékét is túlszárnyalja. A Metacriticen 92 pont körül áll, ezzel az egyik legjobbra értékelt JRPG az utóbbi években. Még Emmanuel Macron francia elnök is dicsérte, mint a francia kreativitás bizonyítékát, japán fejlesztők pedig elismerően nyilatkoztak az ambícióiról. Számos régióban elfogytak a fizikai példányok, a Steam egyidejű játékosszáma a második héten csúcsosodott – ami ritka teljesítmény.
Japánban gyanakvással fogadták
Japánban azonban jóval visszafogottabb a fogadtatás. A közösségi médiás bejegyzések alapján sok japán játékos úgy érzi, hogy a játék ugyan látványos és jól összerakott, de túlságosan hasonlít a Final Fantasy látvány- és történetvilágára. A hasonlóságok tagadhatatlanok: a realisztikus, de stilizált látvány, az érzelmekkel átitatott narratíva és a tágas, kulturálisan ihletett világ mind emlékeztetnek a Square Enix jól ismert sorozatára. Lumière, a játék helyszíne, egy fantasztikus Párizs-átdolgozás, amely sokaknak a Midgar vagy Zanarkand hangulatát idézi. De a japán játékosok számára ezek a motívumok nem tisztelgésnek, hanem másolásnak tűnnek. A „gyenge minőségű utánzat” minősítés mögött az az érzés húzódik, hogy a játékból hiányzik a hitelesség és a valódi innováció.
Ennek több oka lehet. Japán JRPG-piaca rendkívül versengő, és olyan óriások uralják, mint a Final Fantasy, a Dragon Quest vagy a Persona. Ezek a sorozatok évtizedek alatt építettek ki fanatikus rajongótábort, amely mélyen kötődik a japán kulturális elemekhez, karaktertípusokhoz és vizuális világhoz. Egy nyugati, ráadásul francia játék számára szinte lehetetlen betörni ebbe a zárt közegbe. A Belle Époque-inspirálta látvány, bármennyire lenyűgöző, idegennek hathat azok számára, akik az anime-szerű dizájnt részesítik előnyben. A játék komor, melankolikus tónusa – amit sokan a Final Fantasy X tragédiájához és az Annihilation szürrealizmusához hasonlítanak – szintén távol állhat a könnyedebb fantasy-történetek kedvelőitől.
Kultúrsokk és iparági feszültségek
A harcrendszer is megosztó lehet. A hibrid rendszer, amely szabad célzású lövést és QTE-elemeket is tartalmaz, idegennek hathat azoknak, akik a klasszikus körökre osztott megközelítést preferálják. Egyes játékosok az újabb, akcióorientált JRPG-vonalat részesítik előnyben, mint amit a Final Fantasy XVI vagy a VII Rebirth képvisel. Emellett a menürendszer kevésbé elegáns, mint a Persona sorozaté, a kamerakezelés pedig gyakran zavaró, különösen a jelenetváltások során.
A japán játékosok hazai fejlesztők iránti lojalitása is befolyásolja az eredményeket. Míg nyugaton a Game Pass és a multiplatform megjelenés segítette a terjesztést, Japánban a PS5 az uralkodó, és a márkaismertség kulcsfontosságú. Az ár ugyan barátságos – 50 dollár körül mozog –, de egy új, független stúdió játékánál ez nem feltétlenül elég a vásárlásra ösztönzéshez. Ráadásul a Dragon Quest III HD-2D Remake megjelenése is elvonta a figyelmet róla.
Kulturális szempontból is akadnak problémák. A japán fórumokon sokan kifogásolják a karakterdizájnt, amely szerintük túl „realista”, hiányzik belőle az anime-jelleg. A szinkronhangok – például Charlie Cox és Jennifer English – is kevésbé vonzók lehetnek azok számára, akik a japán szinkront vagy a J-popos hangulatot keresik. A történet egzisztencialista és nyugati filozófiára épülő mélysége nem biztos, hogy úgy rezonál, mint a Final Fantasy univerzálisabb, érzelmes vonulatai.
A „klón” bélyeg mögött iparági feszültségek is húzódhatnak. A játék sikere újraindította a vitát a körökre osztott JRPG-k létjogosultságáról, és egyes források szerint a Square Enixnél is frusztrációt okozott, hogy egy indie fejlesztő be tudta bizonyítani: van igény erre a formulára. Csakhogy Japánban, ahol a Final Fantasy szinte intézmény, bármely hasonló játék erős kritikáknak van kitéve. A Clair Obscur ugyan globálisan bizonyított, de a japán piac más ligában játszik.
Persze vannak japán rajongói is. Egyes X-bejegyzések kiemelik a történet erejét és a kihívást jelentő főellenfeleket, de ezek a pozitív hangok elvesznek a csalódottság morajában. A Sandfall Interactive harmincfős csapata elképesztő munkát tett le az asztalra, de a japán áttöréshez nemcsak elismerés, hanem komoly lokalizáció, japán szinkron és erősebb marketing is kellene. Egy demó – amely állítólag már készül – még fordíthat a megítélésen.
Végső soron a Clair Obscur: Expedition 33 globális diadala vitán felül áll, de Japánban való küzdelme rávilágít arra, milyen nehéz kultúrákon átívelő sikert elérni egy olyan műfajban, amelynek gyökerei ennyire nemzeti identitáshoz kötődnek. A Sandfallnak most az a feladata, hogy hidat verjen két világ között anélkül, hogy elveszítené azt az egyediséget, ami idáig juttatta. És ha sikerül – az új korszak nyugati JRPG-je is megszülethet.
Forrás: 3djuegos
