Nem csak a magyar politikai közéletben híresült el elég nevetséges módon a Harcosok klubja: régen volt egy játék is a film alapján, amelyben még a Limp Bizkit frontembere is szerepelt. Egy hírhedt projekt lett belőle, amit még David Fincher is megtagad. A videojáték késve érkezett, és semmit sem tett hozzá a film örökségéhez.
A játékipar mára már megtanulta, hogy nem minden sikeres filmet kell videojátékká alakítani. Korábban viszont generációkon át küzdöttünk katasztrofális adaptációkkal olyan franchise-okból, mint a Batman, a Star Wars vagy a Harry Potter. Az igazi mélypontok azonban akkor jöttek, amikor teljesen alkalmatlan filmeket próbáltak játék formájában újraértelmezni – mint például a Kutyaszorítóban vagy a Harcosok klubja.
A Harcosok klubja esetében már az alapkoncepció is abszurdnak tűnt. David Fincher kultikus drámája a kilencvenes évek egyik legtöbbet vitatott filmje, amely azóta is megosztó – maga Fincher is kijelentette, hogy „nem tud mit kezdeni” azokkal, akik a főszereplőt példaképüknek tekintik. 2004-ben mégis megszületett a Fight Club nevű videojáték PS2-re és Xboxra – egy későn érkező, teljesen felesleges feldolgozás, amelyet senki sem kért.
Egy teljesen értelmetlen verekedős játék
Ha valaki már önmagában kételkedett az adaptáció létjogosultságában, még jobban felszisszent, amikor kiderült, hogy egy sima verekedős játékról van szó – méghozzá nem is túl jóról. A Genuine Games által fejlesztett és a Vivendi által (valahogy) kiadott játék csak árnyéka volt a kor bunyós klasszikusainak, mint a Tekken vagy a Street Fighter. Bár próbálkozott néhány egyedi ötlettel, például egy röntgenes sérülésrendszerrel (amit később a Mortal Kombat tökéletesített), a harcrendszer egysíkú és sekélyes maradt.
A helyzetet csak rontotta a történetmód: egy lapos, utcai történet statikus képekkel és gyenge szinkronnal, amelyben a szereplők nyomokban sem emlékeztettek Edward Nortonra vagy Brad Pittre. A sztori nem tudott mit kezdeni az eredeti film komplex témáival, inkább csak annyiról szólt, hogy egy névtelen karakter végigverekszi magát a ranglétrán, míg végül Tyler Durden jobbkezévé válik.
Mindez még a rajongói kritikák előtt történt – előbb ugyanis magát Finchert és Nortont kellett meggyőzni, akik teljesen elutasították a projektet. A Time Extension szerint nemcsak hogy nem engedték az arcuk felhasználását, de kifejezetten harcoltak azért, hogy a játék soha ne készüljön el. A legnagyobb „sztár” így Fred Durst lett, a Limp Bizkit frontembere, aki rajongóként saját karakterként is bekerült.
Az egész projekt egy tévedés volt. Bár a fejlesztők próbálták nyersen, valósághűen bemutatni a harcokat, úgy tűnt, nem értik, miért léteztek ezek a filmben egyáltalán. Nem volt idő a mechanikák kidolgozására, nem volt épkézláb történet – a Vivendi pedig nyomást gyakorolt a csapatra, hogy időre befejezzék. Az eredmény: egy gyenge verekedős játék, amiben hírességek cameói pörögtek, de semmi értelme sem volt az egésznek.
Bár a nosztalgia sok mindent megszépíthet, ezt a játékot még a legelvakultabb rajongók sem szokták hiányolni. A sajtó is lecsapott rá: kritikák emelték ki, mennyire értelmetlen volt az egész projekt, és mennyire unalmas, üres játékmenetet kínált. Úgy tűnik, csak az alkotók emlékeznek rá jó szívvel – ők viszont mai napig bánják, hogy nem csinálhattak belőle valami jobbat.
Forrás: 3djuegos
