Peter Molyneux, a játékipar ígéretekkel dobálózó pápája egészen máshogy tekintett a Microsoft hardverére, mint maguk a redmondiak. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: a Project Milo meghiúsulásának hátterében ennél jóval több van.
Molyneux most új megvilágításba helyezte, hogyan született és miért bukott el a Project Milo nevű, Xbox 360-ra tervezett Kinect-kísérlet. A svédországi Nordic Game konferencián, egy kérdezz-felelek során kérdezték a Bullfrog és a Lionhead egykori alapítóját arról, mi történt a (Milo & Kate néven is futó) Project Milo-val, amelyben a játékosok a Kinect kamerájával és mikrofonjával kommunikáltak egy kisfiúval. Molyneux elmondása szerint, amikor először mutatta meg neki a Kinectet a Microsoft mérnöke, Alex Kipman, az eszköz elképesztően széles látószöggel bírt, amivel az egész szobát le lehetett fedni. Bár ez szerinte fantasztikus volt, egyáltalán nem akart belőle parti-játékokat csinálni.
„Kipman azt kérdezte, hogy mit gondolok. Mondtam neki: amikor bemutatta, ugrált az egész szobában. De én játékos vagyok, nem akarok állva játszani. Ez az első dolog. Ez nekem nem tetszik. Hátra akarok dőlni, azt akarom szívni, amit szívok, inni, amit inni akarok, nem akarok idióta módjára ugrálni. A szülők tudják, milyen érzés ez. Eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy ‘formálsz’ és inspirálsz egy embert. Nem lenne hihetetlen egy ilyen érzést középpontba állító játékot csinálni? Milo esetében egy kisfiú inspirálásáról szólt volna. Ez már önmagában is vitatott volt, mert persze sokan sötét gondolatokat társítanak ehhez az ötlethez,” mesélte Molyneux.
Az ötletet Molyneux saját, hét éves fia, Lucas inspirálta, illetve az, hogy ebben a korban a gyerekek különösen fogékonyak az új impulzusokra. Ezután részletekbe menően beszélt arról, hogyan dolgoztak a fejlesztésen (például miként „csaltak” a hangfelismeréssel), majd rátért, miért nem jelent meg a játék. Az első pofon az volt, hogy a Kipman-féle Kinectet a fejlesztés közben jelentősen „lebutították”, ami korlátozta a játék lehetőségeit, a második pedig, hogy a Microsoft egyre inkább parti-eszközként tekintett rá, nem játékkonzolhoz szánt perifériaként.
„Ahogy mi fejlesztettük a Milót, a Microsoft is fejlesztette a Kinectet. Rájöttek, hogy az a verzió, amit Kipman először bemutatott, a fogyasztóknak 5000 dollárba került volna. Így a költségeket úgy csökkentették, hogy a látómező végül szinte nulla lett – már csak azt látta, ami közvetlenül előtted volt. A Milo végzetét az hozta el (ami a mai napig szívszorító), hogy a Kinectet végül nem játékos perifériának, hanem parti-eszköznek szánták. Sport- és táncjátékokat akartak rá, és a Milo egyszerűen nem fért bele a Microsoft portfóliójába, így a projektet leállították. Soha senki nem látta a teljes élményt, pedig varázslatos volt. Mi volt benne ilyen különleges? Nem hősökről vagy földönkívüliekről szólt, nem volt benne világvége. Csak arról, milyen érzés együtt lenni valakivel, aki szeret téged,” tette hozzá Molyneux.
A Kinect kezdetben kötelező kiegészítő volt az Xbox One mellé, de már akkor is lemaradásban volt az iparhoz képest – végül maga a Microsoft is ejtette a projektet.
Forrás: VGC, Gamesindustry
