FILMKRITIKA – Az akciófilm műfaját felforgató John Wick-széria most Ana de Armas főszereplésével mutatja meg, hogyan lehet egy univerzumot új irányba lökni. A Balerina bebizonyítja, hogy nem Keanu Reeves tartja életben ezt a világot, hanem a kreatív ötletek, a vizuális tobzódás és a hajmeresztően merész akciójelenetek. Ebben a filmben lángszóróval felszerelt őrült gyilkosok és egy lendületes főhősnő adnak új lendületet a bosszú és a szédületes akciókoreográfia bűvöletében.

Kevés olyan akciófilm-széria létezik, amelyik már az első perceiben leteszi a névjegyét és a teljes műfajt átformálja. A John Wick-sorozat pontosan ezt tette: már 2014-es bemutatkozásával forradalmi színt vitt az akciófilmek közé, vizuális látványvilágával, precíz koreográfiáival és rendhagyó narratívájával gyakorlatilag újraírt minden korábbi szabályt. A pisztolytánc, a minimalista párbeszédek, az elegáns brutalitás és a szuverén főhős mára védjeggyé váltak. Nem véletlen, hogy azóta számtalan film próbálta másolni ezt a stílust – kevés sikerrel. Most, egy évtizeddel később, a Balerina – a franchise első hivatalos spin-offja – azt üzeni: a John Wick-univerzum nem igényel se kliséket, se John Wicket magát, hogy működjön. Itt a háttérvilág, a mesteri koreográfia és az új főhős lendülete viszi tovább a lángot. Félreértés ne essék, Keanu Reeves igazi ikon lett ebben a szerepben, de ebben az új fejezetben már csak reklámcélból van jelen, nem pedig dramaturgiai szükségből.

Anának van vér a pucájában és még táncolni is tud

Len Wiseman rendező és Ana de Armas főszereplő friss vért pumpálnak a szériába – most végre Keanu Reeves is hátraléphet, hiszen a stafétát méltó kezek veszik át. A Balerina nemcsak tökéletesen illeszkedik a Chad Stahelski által megálmodott univerzumba, de képes saját karaktert és tónust vinni a történetbe: miközben megtartja a franchise jellegzetes stílusjegyeit – a színorgiát, a művészi fényképezést, az összetéveszthetetlen akciót és koreográfiát –, új energiát, lendületet és nézőpontot is hoz magával. A film bátran lép tovább ott, ahol a John Wick korábbi epizódjai abbahagyták, és végre igazán független hangot üt meg.

Az igazi újdonság nem abban rejlik, mennyire kapcsolódik John Wick-hez, vagy mennyit bővít a világán. Sokkal inkább az a szenzációs húzása, hogy akár teljesen önálló alkotásként is megállná a helyét – igen, még Wick nevének említése nélkül is működne. Ráadásul – ha csak az akciójeleneteket nézzük – kétségkívül ez a legütősebb akciófilm a John Wick: 4. felvonás óta, és ez már önmagában is nagy szó.

A Balerina zökkenőmentesen olvad bele a Wick-világba: időrendben a John Wick: 3. felvonás – Parabellum és a John Wick: 4. felvonás között járunk, a sztori pedig tovább bonyolítja a bűnözői mitológiát, miközben egy klasszikus bosszútörténetet is kapunk. Eve Macarro karakterét gyerekkora óta a legendás Ruska Roma képezi bérgyilkossá – ők formálták a legendás John Wicket is. Az ő útja vérrel és tánccal kikövezett, ahogy teljesen új szintre emeli az akciófilm koreográfiát. Ana de Armas egy olyan főhőst hoz, aki mesterien forgatja ki a megszokott sablonokat; és természetesen felvonul a John Wick-széria szinte teljes arzenálja: Keanu Reeves, Ian McShane, Lance Reddick, Anjelica Huston, Gabriel Byrne – mindez Len Wiseman irányításával, Shay Hatten és Emerald Fennell forgatókönyvével, Romain Lacourbas képeivel és Tyler Bates pulzáló zenéjével.

Legyünk őszinték: aki filozófiai mélységekre, társadalomkritikára vagy a mindennapok gyötrelmeinek magyarázatára kíváncsi, annak tovább kell keresnie. Hacsak a problémák megoldását nem a gondolkodás nélküli lövöldözésben látja – ebben az esetben talán inkább egy szakemberhez kellene fordulnia, nem a mozijegypénztárhoz. A Balerina a tiszta, hamisítatlan akció esszenciáját adja, igazi „krém a krémben” moziélményként. Kétségtelenül szórakoztató és lendületes, még ha a történet mélysége néhol korlátokba is ütközik. Lehetne ennél művészibb vagy rétegzettebb, de valljuk be: ki várna ilyesmit egy ilyen filmtől?

Egy univerzum, amely még mindig fél az új főhősnőjétől

Vajon tényleg csak a John Wick név tartja életben a Balerina-t? Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy Keanu Reeves nélkül ez az egész csak félsiker lehetne – pedig valójában épp az ellenkezője igaz. Az igazán ütős jelenetekből érezhetően kilóg a klasszikus Wick-féle lövöldözés, mintha utólag ragasztották volna rá a történetre, csak hogy senki se ijedjen meg a váltástól. Ana de Armas bőven elviszi a hátán ezt a sztorit, Eve Macarro karaktere pedig annyira izgalmas és egyedi, hogy bűn lenne örökké John Wick árnyékában tartani. Érdemes lenne végre elhinni, hogy ez az univerzum önálló lábakon is megáll – csak ehhez kicsit több bátorság kellene a készítőktől is. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy lángszórós balerina lesz a franchise legfrissebb arca?

Amitől a Balerina igazán működik, az éppen az, hogy ugyanabban a világban játszódik, de nem próbál görcsösen utánozni – szemben például a teljesen elhasalt The Continental-lal, amelynek legnagyobb baja éppen az önálló karakter hiánya volt. Az, hogy a stúdió még mindig régi, férfi ikonokhoz ragaszkodik, nem Ana de Armas vagy a történet miatt van, hanem tisztán ipari félelem: Hollywoodban szinte rémület uralkodik, ha változtatni kellene a recepten. Egy fiatal nő, aki akár John Wickkel is felveszi a versenyt? Ez még mindig sokaknak túl merész, akárcsak annak idején Furiosa esetében. Mennyivel jobb lenne, ha a stúdiók nem nézőszámban, hanem minőségben gondolkodnának!

A legfontosabb pillanatok mindig akkor jönnek, amikor a Balerina végre hátat fordít a múlt emlékműveinek, és fejjel előre beleugrik a saját káoszába. Ezeken a pontokon tényleg érezni, hogy új időszámítás kezdődhetne a franchise-ban, ha lenne hozzá elég vér a pucában. Az alkotók mintha nem hinnék el, hogy az új hős képes a stafétát átvenni – pedig Eve Macarro karaktere annyi potenciált rejt, hogy akár teljesen új irányt is kijelölhetne. A John Wick-univerzumban sokkal több lehetőség van annál, mint hogy örökké ugyanazt az akrobatikus mészárlást ismételjük. Itt lenne az ideje elengedni a múltat, és tényleg esélyt adni a folytatásnak.

Egy új női főszereplő – vajon bejön az új recept?

De mit szól mindehhez a közönség? Vajon tényleg meg tudja szólítani a mozikat egy női főszereplős akciófilm, még ha látványosabb és durvább is, mint az átlag? A közelmúlt tapasztalatai nem túl bíztatóak. Az Salt ügynök Angelina Jolie-val ma már csak lábjegyzet a műfajban. A Lucy Scarlett Johanssonnal ugyan kultuszfilmmé nőtte ki magát, de a mozikban visszafogottabb sikert aratott. A Atomszőke pedig, Charlize Theron parádés alakításával, továbbra is az egyik legmenőbb, leginkább alulértékelt akciófilm, amit valaha láttunk – csak épp a nagyközönség mintha lemaradt volna róla.

A Balerina azonban most először egy sikeres franchise támogatásával lép színre, ami mindent megváltoztathat. De nem szabadna csak ezért működnie – a nézőket elsősorban Ana de Armas tehetsége, a karakter ereje, az akciójelenetek frissessége és a film sajátos íze miatt kellene a moziba csábítani. Hollywoodnak végre rá kéne jönnie, hogy több ilyen bátor, női főszereplős akciófilmre van szükség. Több lángszórós balerinára, kevesebb múltba révedésre. Ha Tarantino megcsinálta Uma Thurmannel a Kill Bill-ben, miért ne működhetne most is?

Miért ne most táncoljunk valami egészen újat?

A Balerina sokkal több, mint egy mellékszál vagy kényszeredett univerzumépítés – tényleg esély lenne egy vadonatúj fejezetre egy amúgy már fáradó akciószériában. A legnagyobb akadály azonban maga Hollywood: amíg a stúdiók görcsösen kapaszkodnak Keanu Reeves nevébe, addig a bátor váltás csak ígéret marad. Nem vitás, Reeves ikonikus arc – de a John Wick-világ önmagában is elég erős, hogy végre ne egyetlen ember húzza maga után az egész gépezetet. Itt az ideje, hogy a készítők tényleg kockáztassanak, mert a közönség egyre inkább a frissességet, nem a múlt örökzöldjeit keresi. Ki mondta, hogy a változás ne jöhetne egy balerinacipőben és egy lángszóróval?

Az igazság az, hogy a megújulás kulcsa már rég a stúdiók zsebében van: nem Keanu Reeves-ből kell még egyet gyártani, hanem teret adni új karaktereknek és valóban újszerű ötleteknek. Balerina most, június 6-tól végre a magyar mozikba is megérkezett (mi a Westendben láttuk a sajtóvetítésen) – és ha tényleg tökös, eredeti akciófilmet keresel, ezt bűn lenne kihagyni. Az akcióműfaj jövője nem a poros nevekben, hanem azokban a vad, új szikrákban rejlik, amiket ez a film begyújt. Itt most tényleg minden lángra kap.

-Herpai Gergely „BadSector”-