SOROZATKRITIKA – Bár az Apple TV+ főleg nagyszabású kosztümös sorozatairól ismert, az utóbbi években a streaming szolgáltató az egyik legjobb hely lett a látványos sci-fi sorozatok rajongóinak is. Akár most ismerkedsz a műfajjal, akár a grandiózus világépítést keresed, tényleg minden néző megtalálhatja a számítását. Most pedig a Severance – Különválás, a For All Mankind – Az emberiség története és az Alapítvány után végre egy sci-fi vígjáték is csatlakozik a kínálathoz: itt az Öldöklő.

Az Öldöklő alkotói Chris Weitz és Paul Weitz, az alap pedig Martha Wells The Murderbot Diaries regénysorozata – a legújabb Apple TV+ sci-fi teljesen más irányból közelít, mint elődei: egy fergetegesen szerethető főhős, színes, emlékezetes mellékszereplők és lendületes, harminc perces epizódok (mind a tíz rész elérhető volt a kritika írásakor), amelyek tökéletesen idézik az eredeti kisregény tempóját és csavarjait. Az Öldöklő sorozatot nem lehet azzal vádolni, hogy túlnyújtaná magát, de pont ezért érdemelné meg, hogy a forrásműhöz hasonlóan folytatódjon, és újabb történetekkel bővüljön a címszereplő robot sztorija.

Az Öldöklő már a legelső jelenetben bedob minket a főhős szemszögébe – szó szerint. A történet középpontjában egy SecUnit, vagyis biztonsági egység (akit Alexander Skarsgård alakít) áll, aki néhány igazán kockázatos lépéssel kivívta saját függetlenségét. Amellett, hogy feltöri a saját rendszerét, lekapcsolja a vezérlőmodult, amely minden emberi parancsnak engedelmeskedtetné, és saját nevet ad magának: ő lesz Öldöklő.

Vezérlőmodul nélkül ugyan benne lenne a pakliban, hogy Öldöklő fellázad, lemészárolja a klienseit, aztán elmenekül, de a robot inkább csendben szeretne maradni és végigpörgetni a memóriájába letöltött 7532 óra tartalmat (és ez a szám csak nő). Kedvence kétségkívül a Sanctuary Moon felemelkedése és bukása (egy űr-szappanopera, kb. mint az eredeti Star Trek), melyben a sorozat világában John Cho, Clark Gregg, DeWanda Wise és Jack McBrayer is szerepelnek.

Ironikus módon Öldöklő cseppet sem hajlamos a gyilkolásra, ha cserébe végigpörgetheti a Sanctuary Moon felemelkedése és bukása több száz epizódját – de minden megváltozik, amikor megbízzák, hogy védelmezzen egy tudóscsoportot a PreservationAux-tól, akiket Dr. Mensah (Noma Dumezweni) vezet egy idegen bolygón zajló expedíción. Bár a robot eleinte közömbös az emberekkel szemben, egy különösen veszélyes idegen lény támadása akcióba lendíti. Néhány furcsa viselkedése azonban felkelti az egyik tudós, az augmentált ember Dr. Gurathin (David Dastmalchian) gyanúját, aki kutakodni kezd a SecUnit programozásában. Miközben Öldöklő óhatatlanul egyre közelebb kerül új ügyfeleihez, az emberek érzelmei, kötődési hajlamaik és a közös döntéshozatal mind hatással vannak rá. Hamarosan maga sem tudja, mit gondoljon ezekről az új érzésekről, de talán mégsem idegesítik annyira ezek a furcsa, emberi lények, mint amennyire hangoztatja.

Akár egy robot is lehet szerethető antihős?

Az Öldöklő adaptáció sikerét gyakorlatilag az dönti el, hogy mennyire erős a főhős karaktere. Ha a néző nem tud azonosulni a robottal, aki a kezdeti embergyűlöletéből apránként… kevésbé gyűlöletessé válik, akkor nehéz lesz igazán drukkolni neki. Skarsgård azonban már az első percektől kezdve egy olyan Öldöklő-t hoz, akit szívesen követünk bármilyen kalandba. Az alapul szolgáló kisregény, az All Systems Red teljesen a robot nézőpontjából mesél, a sorozat ezt úgy fordítja le a képernyőre, hogy állandóan halljuk a főhős belső monológját – ez nemcsak háttérinfókat ad, de sokszor kifejezetten vicces közbeszólásokhoz is vezet. Nincs olyan pillanat, amikor azon kéne gondolkoznunk, vajon mire gondol a robot; ő azonnal, gondolkodás nélkül kimond mindent.

Ami igazán szerethetővé teszi ezt az adaptációt, az Öldöklő fizikai részletessége, amit Skarsgård tökéletesen hoz: a legapróbb arcmimikáktól (ha éppen nincs rajta a sisakja), a testtartás nüanszaiig minden számít. Elsőre talán nem tűnik fel, mennyire mozdulatlan Öldöklő, de ahogy egyre közelebb kerül az emberekhez, ezek a hatások szinte észrevétlenül beépülnek a mozdulataiba is. Vannak a karakternek kifejezetten autista jegyei is: nem szereti, ha megérintik, ezt többször is kimondja, és számára a szemkontaktus is rosszabb, mint a kínzás. Ezek a jellemvonások mégis emberibbé teszik, főleg, ahogy a tudósok is kezdik megérteni, hogyan kell bánniuk a SecUnittal. Skarsgård játéka egyszerre pontos és sebezhető, képes egyetlen pillanat alatt a legjobb poénnal meglepni, vagy éppen könnyeket csalni a néző szemébe.

Emberi érzelmek és kiborg-psziché egy űrexpedíción

Az All Systems Red egyik „hátránya”, hogy végig az Öldöklő szemüvegén keresztül látjuk az eseményeket, így a mellékszereplők is csak annyira kerülnek közel hozzánk, amennyire a főhős beengedi őket – persze, az Öldöklő agyában bóklászni még így is pokolian szórakoztató. Az Apple TV+ adaptációja azonban már a kezdetektől jóval nagyobb szabadságot enged a többi karakternek. Bár a PreservationAux tudóscsapat a könyvhöz képest kissé megfogyatkozott, sőt, néhány szereplőt összevontak a képernyő kedvéért, az eredmény mégis egyre szerethetőbb, ahogy a sztori halad előre. Természetesen, a bonyolult kapcsolati hálókról – például, hogy ki kibe zúgott bele – maga Öldöklő szolgáltat gyors, ironikus összefoglalót. Pin-Lee (Sabrina Wu) és Arada (Tattiawna Jones) házasok, de talán fontolgatják, hogy valaki harmadikat is bevonnak a képbe, Ratthi (Akshay Khanna) néha totál szétszórt, Bharadwaj (Tamara Podemski) pedig többször is a sebesültek ellátásával bajlódik.

Miközben minden szereplő fontos láncszeme a PreservationAux missziójának, Mensah az, aki az expedíciót vezeti, és Dumezweni az első perctől kezdve egyaránt testesíti meg az érzelmi magot és az abszolút vezetői attitűdöt: egyszerre kitartó és melegszívű. Ahogy telik az idő, Mensah kapcsolata Öldöklővel egyre inkább a sorozat lüktető szívévé válik, főleg, amikor egymásra vannak utalva – akár fizikailag, akár lelkileg. Az egyik legfontosabb jelenetben például Öldöklő a Sanctuary Moon felemelkedése és bukása végtelen epizódjaiba merül bele, hogy megnyugtassa magát, ami egy új, bensőségesebb kötelék alapja lesz – akkor is, ha ő maga mindenáron elkerülné, hogy bárkihez ragaszkodni kezdjen.

Gurathin, az örök szkeptikus – és az adaptáció diadala

Dumezweni mellett Dastmalchian is kiemelkedik a mellékszereplők közül: Gurathin karaktere az elején egyértelműen Öldöklő ellenpólusaként jelenik meg, gyanakvással és bizalmatlansággal. Bár a programozás boncolgatása gyakran feszültséghez vezet, a sorozat lehetőséget ad arra, hogy Gurathin több legyen, mint egyszerű antagonistája a főhősnek – a végére inkább egy kényszerű szövetség alakul ki közöttük. Ez a kibontás nem minden szereplőnek jár: például Anna Konkle karaktere – akinek részletei spoileresek – szinte olyan gyorsan tűnik el, ahogy felbukkan.

Minden könyvből készült sorozatnál kérdés, hogy mennyire sikerül az adaptáció, de az Öldöklő vitán felül az év egyik legerősebbje, sőt, az Apple TV+ kínálatában is kiemelkedik a sci-fi sorozatok között. Ebben kulcsszerepe van Skarsgård rétegzett alakításának, a remek összjátéknak (Dumezweni és Dastmalchian szintén kimagaslóak), valamint annak, hogy az egész sztori tökéletesen egyensúlyoz a harsány humor és a drámai tétek között. Mivel a The Murderbot Diaries még számtalan történettel folytatódhatna, kár lenne, ha ez az embergyűlölő, mégis szerethető kiborg csak egy évad erejéig maradna velünk – még akkor is, ha maga Öldöklő utálná a gondolatot, hogy mindenki rá figyel.

-Herpai Gergely „BadSector”-