Az Atlus új JRPG-jének nem várt akadállyal kell megküzdenie. A világ azóta teljesen átalakult, mióta a Persona 4 eredetileg megjelent. Ez a klasszikus szerepjáték olyan világképet mutat, amelyet a most felnövő generációnak már nehéz megérteni.
Miután kiélvezhettük a zseniális Persona 3 Reload-ot, most a Persona 4 Revival van soron. Minden Persona-játék olyan témát dolgoz fel, ami a társadalmat – különösen a fiatalokat – érinti. Kevesen tudják, de nagyon tetszik, ahogy a Persona 2 a pletykák világát és azok valóságformáló hatását állítja középpontba. A Persona 3 a magányról, öngyilkosságról, apátiáról és elszigeteltségről szól. Ami a Persona 4-et különlegessé teszi, hogy mindezt egyetlen kérdésre hegyezi ki: kik is vagyunk valójában?
Lehet, hogy valaki kívülről jó embernek tűnik, de valójában gyilkos. Más csendes, de valójában barátokra vágyik. Vagy keményfiúnak látszik, de csak szeretetre szomjazik. A Persona mindig valamilyen aktuális technológiai motívum köré építi a történetét – a Persona 4 esetében ez a televízió. Én a Persona 4 Golden változatát játszottam PS Vitán – szuper kiadás –, de az eredeti 2008-ban jelent meg. Hogy érzékeljük az akkori tévés világot: ment a Sin tetas no hay paraíso, Pekín Express, Aída, Dexter és Californication is. Ma már ezek a címek is elképesztően réginek tűnnek!
Streaming akkor még nem igazán létezett – a Netflix is csak 2015-ben jött el Magyarországra –, így a családok együtt ültek le tévézni, innen jöttek az időjárásjelentések és a hírek is. A Persona 4 ezt az életérzést ragadja meg: egy olyan társadalmat, amely mindent elhisz, amit a tévében lát. Ez különösen jól látszik Rise Kujikawa karakterén: idolként a képernyőn mindig mosolygósnak tűnik, miközben valójában szorong, és csak azért vállalta ezt a pályát, hogy barátokat találjon. Nem igazán jött össze neki.
Vajon még mindig ilyen társadalom vagyunk?
2025-ben már egészen más a helyzet. A családok nem ülnek le együtt tévézni, és ha egy híresség mond valami furcsát, már ezer más forrásból – sőt, saját közösségi oldalán – cáfolni tudja. Rengeteg podcast keresi az emberek érzékenyebb oldalát, és a mentális egészségről is jóval többet beszélünk. Például nemrég egy családi utazásról hazafelé hallgattam, ahogy Natalia Lacunza a La Pija y la Quinqui című műsorban nyíltan elmondta, mit gondol – régen ilyen nem történt volna meg. Rise-nak akkoriban nem volt ilyen lehetősége.
Szerintem ez a társadalmi változás okozza majd, hogy a Persona 4 Revival kevésbé lesz átélhető a mai fiataloknak. A televízió már rég nem egyirányú, titkokkal teli információforrás. Már nem műsorrendből értjük meg a világot, ez pedig nemcsak a narratívát, hanem a játékmenetet is érinti. A Persona 4-ben a karakterek „tévébe lépve” élik meg legbelsőbb gondolataikat – 2008-ban ez még újszerű volt, ma már viszont elveszíti a varázsát, mert senkit nem hoz lázba, hogy tévében lehet lenni, vagy belülről látni a műsorkészítést.
Így ezek a jelenetek ma már kevésbé ütnek. Rise és a többiek problémái is idegenül hathatnak a mai fiataloknak, ahogy például Kanji Tatsumi vallomása is furcsán hat. Nagyon megváltozott a világ – ilyen szempontból a Persona 3 sokkal frissebb, hiszen a mobilok és a magány témáját hozza, ami a posztpandémiás 2025-ben is ismerős, ellentétben a Persona 4-gyel.
Vissza a faluba – ez lehet a megoldás?
Persze van kiút, de csak akkor, ha a Persona 4 remake nem olyan mereven ragaszkodik az eredetihez, mint a Persona 3 Reload. Ki kellene használni, hogy a főhős egy vidéki kisvárosba utazik, és innen kellene felépíteni az új verziót: szövegeket, párbeszédeket, helyzeteket úgy igazítani, hogy egy mai 17 éves is átérezze, mit jelentett annak idején a tévétől való függés. Egy kisvárosba utazni olyan, mint időutazás: a narratívának ezt kellene hangsúlyoznia.
Vagyis vintage, múltidéző szemléletre lenne szükség, nem pedig mai reflexiókra – a Revival cím is erre utalhat. Reméljük, hogy ezek a változtatások megtörténnek, mert a Persona 4 rendkívül erős sztorit kínál, és kár lenne, ha ez nem érne el az újabb generációkhoz. A Persona 4 tesztünket itt olvashatjátok.
Forrás: 3djuegos
