SOROZATKRITIKA – Az Amazon Prime Video új bűnügyi thrillere, a Visszaszámlálás már az első percekben bedob a sűrűjébe: a nyitányban azonnal felpörögnek az események, nincs üresjárat, csak száguldás. A középpontban egy különleges, több ügynökségből verbuvált csapat áll, akik nem igazán ismerik a szabályokat – vagy ha igen, akkor szívesen írják át őket a saját képükre. Mindegyiküknek akad a múltjában néhány csontváz, és nem is próbálnak úgy tenni, mintha nem így lenne. Már a harmadik rész után látszik, hogy ez a széria nem a „zsaruk összeállnak a nagy ügy kedvéért” klisé egyszerű újrája, hanem egy tempós, színes, gyakran önironikus akció-thriller, ahol a karakterek közötti feszültség legalább olyan fontos, mint maga a bűntény. Nem véletlenül kapaszkodott fel a Visszaszámlálás a magyar Prime Video top 10 második helyére: itt nemcsak az akció pörög, hanem a csapatdinamika, a szócsaták és a szarkasztikus humor is odacsap.

Kétségtelen, hogy kevés hálásabb dramaturgiai húzás létezik, mint amikor egy válsághelyzetben vadonatúj, teljesen eltérő karakterekből kell csapatot verbuválni. Ilyenkor a történetíró keze szabad: különcök, saját módszerekkel, eltérő háttérrel, akik kénytelenek összedolgozni – az összezördülések, humor, világépítés és akció garantált. Gondoljunk csak Kuroszava Hetedik szamuráj-ára, a Csillagok háborúja filmekre, a Gyűrűk Urá-ra vagy akár a Bosszúállókra – de ide sorolhatjuk a tévés klasszikusokat is: Szupercsapat, Lost – Eltűntek, Buffy, a vámpírok réme vagy a Jóbarátokat. Derek Haas, a FBI: Nemzetközi ügyosztály és a Chicago sorozatok szülőatyja most egy újabb adrenalinbombával jelentkezik: a Visszaszámlálás ismét profi, de teljesen eltérő karaktereket ereszt össze, hogy együtt oldjanak meg egy minden eddiginél veszélyesebb összeesküvést – mindezt dinamikus, szórakoztató, önreflexív stílusban, amely néha ugyan könnyen átlép a sablonokon, de így sem válik unalmassá.

Összeáll a bevetési különítmény

A Visszaszámlálás első jelenete rögtön bedob a mély vízbe: fényes nappal elkövetett gyilkosság rázza fel a belbiztonsági szolgálatot, és a minden hájjal megkent Nathan Blythe (Eric Dane) máris összeállít egy titkos bevetési egységet. Ebben a csapatban nincs két egyforma arc: Mark Meachum (Jensen Ackles), Amber Oliveras (Jessica Camacho), Keyonte Bell (Elliot Knight), Evan Shepherd (Violett Beane) és Lucas Finau (Uli Latukefu) mind egyedi háttérrel, módszerekkel és motivációkkal dolgoznak, de egyvalamiben hasonlítanak: mind elég makacsok és öntörvényűek ahhoz, hogy a lehető legextrémebb helyzeteket is megoldják. Miközben Amerika-szerte nő a veszély, a szereplők motivációi is egyre jobban kiéleződnek, és kiderül, hogy néha éppen a belső ellentétek tartják össze a csapatot.

Eric Dane igazi vérprofi: Blythe karakterét egyszerre alakítja szigorú vezetőnek és laza, szabálytalan zseninek, aki mindig megtalálja a kiskaput. Jensen Ackles – akit itthon is jól ismerünk a Odaát vagy a The Boys révén – most is hozza a magabiztos, kemény, mégis szimpatikus figurát, aki nemcsak az akcióban, de a szócsatákban is otthon van. Jessica Camacho Amber Oliverasként plusz energiát, mélységet és szenvedélyt hoz a sorozatba – a Meachummal közös jeleneteik a széria legszórakoztatóbb pillanatai közé tartoznak.

Csapatdinamika, rejtett múltak, izzó Los Angeles

A Visszaszámlálás legnagyobb erőssége a karakterek közötti összhang és a csapatdinamika: végig ügyesen aknázza ki, mennyi potenciál rejlik abban, ha teljesen különböző, saját módszerekhez ragaszkodó ügynököknek kell együttműködniük. Folyamatosan pörögnek a fedett akciók, titkos infók, magánakciók és mindenféle konspirációk – mindez egy napfényes, de sötét titkokkal teli Los Angelesben, ami nem a megszokott klisék mentén jelenik meg. Autós üldözések, közelharcok, elegáns partik, börtönjátszmák és minden, ami a műfajhoz kell – mindez látványosan, pörgősen, kreatívan tálalva. Időnként persze átlátszó, ha épp pont a megfelelő ügynök múltjából ugrik elő egy gyanúsított, vagy túl könnyen gördül a megoldás – de ezek a dramaturgiai könnyítések inkább gördülékennyé, mint hiteltelenné teszik a sztorit.

Pörgés, klisék, de végig szórakoztató marad

A Visszaszámlálás nem váltja meg a csapat-krimi műfaját, de a karakterei, a jól eltalált színészi játék és a fokozatosan kibomló akció minden műfajrajongónak kötelező élmény. Hogy modern, napfényes LA-ben játszódik, és szinte minden ismert zsánerelemet ügyesen használ, de néhány közhelyet direkt elkerül – már emiatt is kiemelkedik a mezőnyből. Az autós üldözésektől a bunyókon, elit bulikon és kormányzati titkokon át minden benne van, amiért ezeket a sorozatokat szeretjük. Tisztán látszik: ebben a világban még rengeteg sztori rejlik, és ha lesz folytatás, bőven lesz mivel visszacsábítani a nézőt.

-Herpai Gergely „BadSector”-