SOROZATKRITIKA – A Marvel Studios legújabb sorozata, a Vasszív nosztalgiát és kliséket egyaránt szállít. Miközben a széria igyekszik friss lendületet vinni a Marvel-univerzumba, erősen érződik rajta a régi, kissé fáradt receptúra és a franchise elhasználtsága. Hiába szimpatikus a főhősnő, az alkotás csak ritkán lép túl a jól ismert Marvel-formulán, a szuperhős-fáradtság pedig mostanra tagadhatatlanul rányomja a bélyegét a végeredményre.

Az Vasszív a Marvel Moziverzum ötödik fázisának egyik utolsó darabja, ráadásul egy olyan sorozat, amit még a Marvel Studios régi gyártási rendszerében álmodtak meg. Maga a stúdió is felismerte, hogy a folyamatos univerzumépítés és az összefonódó történetszálak egyre kevésbé kötnek le mindenkit, így mostanában már inkább különálló, frissebb projektekben gondolkodnak. Az Vasszív egy túlélő: számos társával ellentétben túlélte a kaszát, annak ellenére, hogy a forgatás már 2022-ben lezajlott, a bemutatót pedig rengetegszer elhalasztották.

Vasnő a páncél mögött

Riri Williams először a Fekete Párduc 2.-ben (Black Panther: Wakanda Forever) tűnt fel, és rögtön egyedi színt hozott a Marvel-mitológiába. Eredetileg az Armor Wars-ban is fontos szerepet kapott volna – előbb filmként, majd sorozatként tervezte a stúdió, végül viszont a süllyesztőbe került. Eredetileg Don Cheadle War Machine-jával közösen bolyongott volna a mesterséges intelligencia, fegyverkezés és Stark-örökség útvesztőiben, de végül ezeknek a témáknak a jó része átszivárgott a Vasszív történetébe.

A sztori közvetlenül a Fekete Párduc 2. eseményei után játszódik. Riri változatlanul zseniális feltaláló, aki extrém fiatalon bejutott az MIT-re, de különcsége és önfejűsége miatt rövid úton ki is teszik a szűrét – egy újabb súlyos, de akaratlan baleset után. Ráadásul továbbra sem riad vissza attól, hogy tudását a legmagasabb ajánlattevőnek adja el, ahogy azt már Wakandában is tette, csak hogy fejleszthesse a saját páncélját, és végre elkészítse azt a mesterséges intelligenciát, amiről álmodik. Miután csomagol, visszaköltözik a családjához Chicagóba, ahol – akár a szabályokat is felrúgva – mindent elkövet a fejlesztésekért. Így kerül kapcsolatba egy helyi bűnbandával, amelyet Parker, azaz The Hood vezet. A Marvel-univerzum veteránjai és a képregényrajongók számára a The Hood név ismerősen csenghet, hiszen a What If…? legutóbbi évadában is felbukkant: egy mágikus köpeny birtokosáról van szó, akinek erejéről bővebben majd a későbbiekben.

Régi sebek, új irányok

A történet hat epizódon keresztül igyekszik számos komolyabb témát is feszegetni. Riri múltja – különösen mostohaapja, Gary autójához fűződő viszonya – végre értelmet nyer, ahogy Gary és legjobb barátnője, Natalie sorsa is meghatározó vonallá válik. Ez végre lehetőséget ad Dominique Thorne-nak, hogy megvillantsa színészi tehetségét, amit a Fekete Párduc 2. csak részleteiben engedett. Bár a Vasszív nem váltotta meg a világot, Riri karaktere üdítően szerethető, és ahogy Iman Vellani Ms. Marvel-ként, ő is szívesen magával ragadja a nézőt.

A sorozat rendszeresen visszautal a Stark-féle technológiára, sőt, egy rejtélyes karakter is megjelenik, aki közvetlen hidat képez az első Vasember felé – bár a kilétét nem spoilerezzük el. Az egész atmoszférában ott a „csináld magad” Vasember-hangulat: Riri szinte a semmiből rak össze egy újabb páncélt vagy fegyvert. A mágia is hangsúlyos: ezt már hónapok óta beharangozták, és most végre izgalmas módon integrálták a Marvel-kánonba. A probléma csak az, hogy az ötletek többségét a sorozat nem bontja ki igazán: sok mindent csak bedob, de nem viszi végig, az MCU-hoz kötődő kérdésekre pedig inkább újabb kérdőjelekkel válaszol, mint válaszokkal.

Mi értelme volt?

Joggal merül fel a kérdés: miért született meg ez a sorozat? Miért tartottak ki mellette, ha aztán két hét alatt, két részletben le is darálják az egészet, a szokásos, lassabb tempó helyett? A kommunikáció sem volt egyértelmű: Disney az utóbbi hetekben különösen Ryan Coogler produceri szerepét hangsúlyozta, miközben Robert Downey Jr. is feltűnt a Good Morning America stúdiójában, hogy átadja a stafétát Riri Williamsnek, azaz az új Vasembernek. A „miért?”-re a válasz végül a záró epizódban rejlik.

A fináléban újabb szálakat és karaktereket is bevezetnek, így nehéz elképzelni, hogy ezek később ne bukkannának fel újra – főleg a mágia vonalon. Összességében azonban az Vasszív könnyen felejthető Marvel-sorozat marad: az akciójelenetek nagyrészt rutinszerűek, a vizuális effektek olykor kifejezetten igénytelenek, Riri páncéljai pedig ezúttal sem fognak mindenkinek tetszeni – ahogy a Fekete Párduc 2.-ben sem nyertek osztatlan tetszést, bár a végső verzió legalább emlékezetesebb.

Szuperhős-kötelező vagy Marvel-melléfogás?

A mellékszereplők közül kevesen maradnak meg az emlékezetben, a képregényből ismerős Clown vagy a Vértestvérek gyakorlatilag statiszták, és The Hood figurája – Anthony Ramos tolmácsolásában – sem lesz igazi ellenfél: a köpeny cosplayes kelléknek hat, az alakítás pedig meglehetősen színtelen. Egy igazán ütős szuperhős-sorozathoz karizmatikus főgonosz kellene, ám itt az antagonistát mintha csak kipipálták volna. Az Vasszív végeredményben inkább egy Marveles excel-táblázatot idéz: Riri fejlődése ugyan szerethető, de maga a széria villámgyorsan el fog tűnni 2025 Marvel-dömpingjében – még ha a teljes évad már július 1-jén elérhetővé is válik. Ja, és természetesen: a stáblista után van extra jelenet.

-Herpai Gergely „BadSector”-