TESZT – Három évvel a PC-s eredeti megjelenése után PlayStation 5-re is megjelent (ami annak fényében röhej, hogy az Xbox Series verziónak elég volt egyetlen esztendő is), és mivel ez egy sétaszimulátor, ezzel már meg is van adva az alaphang ahhoz, hogy miképp kell ehhez a produktumhoz hozzáállni, ugyanis ilyenkor nem nagyon lehet bárminemű érdekfeszítőt írni a The Bergson’s Games Studio és a Qubyte Interactive játékáról.

Fontos embereket veszít el főszereplőnk, aki így depresszív fordulatot vesz és megkérdőjelez pár dolgot – jé, ez mintha a karakterhalmaz ekövetőjének depikciója lenne, biztosan csak véletlenül, ugyebár.

Steve Robinson és sikerei

Főhősünk elvileg sikeres, de aztán van egy halom esemény, ami miatt fontos emberek távoznak az életéből. Ekkor megkérdőjelezi munkásságát, illetve a világban betöltött helyét. Az OSAF során a depresszió és a lelki egészség gyakori téma lesz, de ez egy olyan játék, amiben a platina trófea is negyedóra alatt teljesíthető. Nem, ez nem valami elírás: nyugodtan rá lehet keresni a YouTube-on, és van egy 12:40 hosszú videó róla. A longplay is 12 perces. Ez most valami vicc akar lenni? Nem, de erről kell négyezerakárhányszáz karakterben regélni (és ez egy rossz vicc). A sétaszimulátor belső nézetben megy, és értelemszerűen Steve-et irányítjuk. Akkor essünk is túl a PlayStation 5-ös kötelező körökön (mondjuk erre is már három hónapja, hogy kijött…). A jobb analóg karral körülnézünk, a ballal meg Steve-et mozgatjuk. Futni is lehet az L1 gombbal, guggolni a körrel, ugrani az X-szel, vizsgálni a tárgyakat pedig a négyzettel lehet. A D-Padon a felfele nyilat megnyomva dobjuk elő az inventory-t, az L2-t, majd az R2-t megnyomva pedig a tárgyakat lehet használni belőle.

Van az OSAF-ban egy madárijesztő is, ezért ez lesz a játék egyik pozitívuma (komolyan, negyedórás játék, ilyenkor mégis miről legyen szó?). A játékmenetet pedig úgy lehet előregörgetni, hogy sorrendben felvesszük a leveleket. Ez úgy lineáris, hogy ez lenne a mintapélda rá, és ebből adódóan az újrajátszhatóság sem létezik (ez a játék halálkomolyan az „ebédszünet” kategóriájába is belefér), és az bizony nagyon furcsa lehet, ha esetleg kiesünk a meghatározott sorrendből, mert akkor a következőt nem találjuk meg.

Ekkor bizony még a rövidség ellenére is meg kell kérdezni magunktól, hogy ez az 5 dollár (2000 forint) nem lett volna-e hasznosabb mondjuk inkább valami élelmiszer megvásárlására. Mert igen, ez a játék ennyit kóstál a PlayStation Networkön, így nem lenne az sem olyan meglepetés, ha végül a PlayStation Plus Essentialba is beteszi majd a Sony az egyik hónapban, látván, hogy mennyire lejtmenetben van a játékok színvonalának tendenciája az előfizetéses szolgáltatáson (úgy általában, mert még a PlayStation Plus Premiumon is nevetséges, hogy mennyire kevés játékkal szúrják ki a rengeteget fizető közönség szemét). Na, ezzel le is értünk az első oldal aljára, akkor már túl is vagyunk a felén – na innen hova tovább?

Egy lépéssel az esés után felkelni nem mindig lehetséges

Steve-nek több gyerekkori emléke is felbukkan a gyerekkori otthonoktól kezdve az erdős tájakon át más, érzelmekkel teli helyszínekig. Rengeteg belső monológ van, és a megbánás, a gyász és a megváltás is a történet fontos elemeiként szolgálnak. Az írás stílusa eléggé magával ragadónak tűnik, de kissé nyersnek hatott. Néha túlzottan a szájunkba rágja a fontosabb pillanatokat, és mivel egy játéknak, pláne egy sétaszimulátornak szüksége lenne teret hagyni arra, hogy mi magunk is megfelelően felvázolhassuk, hogy SZERINTÜNK mi történt, akkor az is ront a hangulaton és az újrajátszhatóságon, és a játékos maga sem fog megfelelő mértékben kötődni a történethez és annak elemeihez. Puzzle-k, ellenfelek, döntések nincsenek. Ebből adódóan monoton, vizuálisan nem valami látványos (és minőségben is legjobb esetben átlagosnak nevezhető), bár a háttérbe szoruló színek Steve mentális állapotát jól kifejezik. A szinkron csapongó minőségű, a soundtrack is kissé visszafogott. Bár a fejlesztők az érzelmi hitelességre próbáltak törekedni, az ezen a téren sem jött össze nekik.

A baj az, hogy maga a játék témaválasztása jónak nevezhető, a kivitelezés szinte minden szemszögből maximum átlagosnak tűnik, nem pedig jobbnak. Ezért pedig kifejezetten megosztó lett az OSAF, ugyanis vannak jó elemei, de azért ne felejtsük, hogy ez alatt az egy óra alatt mindent látni fogunk benne, és utána még egyszer soha nem fogjuk elővenni, és bizony a sötét pillanatok az életben mindenki számára meghatározóak, így van, akinek egy halál sokkal bezárkózottabb (de ugyanúgy kitartó) személyiséget eredményez, máshol ez akár nyitottabb, de félénkebb karakterformáláshoz vezethet.

Egy ballépés, egy hosszúlépés

A One Step After Fall egy 5,5/10 értékelésnél egyszerűen többet nem érdemel. Persze, olcsóbb játék, de azért ne kelljen már mindent felgöngyölíteni egy óra alatt. A játék jó, de felületes, kidolgozatlan és egyszerűen csak a témaválasztás miatt tudja felkelteni magára a figyelmet.

-V-

Fejlesztő: The Bergson’s Games Studio
Kiadó: Qubyte Interactive
Műfaj: sétaszimulátor
Megjelenés: 2022. március 15. (PC), 2023. január 5. (Xbox Series), 2025. április 3. (PlayStation 5)