Hideo Kojima legújabb játékában nemcsak a videojátékos múlt, hanem a filmtörténet is visszaköszön: a Death Stranding 2-ben visszatérő motívumként csendül fel Rainy, valamint több karakter által is dúdolt Raindrops Keep Fallin’ on My Head, amely a legendás Butch Cassidy és a Sundance kölyök című western egyik legikonikusabb jelenetéből lehet ismerős – sőt, a játékban Tomorrow almájának átalakulása is konkrét filmes utalás. Kojima ezzel nem csupán nosztalgiázik, hanem valódi hommage-t állít a klasszikus amerikai filmek és azok öröksége előtt, miközben a western hatását a Red Dead Redemption-sorozat példáján keresztül is továbbörökíti.
Ha Kojima, akkor filmszeretet: a Death Stranding 2 minden részletében érezhető, hogy alkotója megszállottja a mozitörténetnek. Az egyik legfeltűnőbb példája ennek a játékban Rainy és más szereplők által újra és újra dúdolt, sőt énekelt Raindrops Keep Fallin’ on My Head című sláger, ami 1969-ben a Butch Cassidy és a Sundance kölyök (eredeti cím: Butch Cassidy and the Sundance Kid) betétdalaként vált halhatatlanná. A film legendás biciklizős jelenetében Paul Newman (Butch) almát eszik Katherine Ross (Etta Place) társaságában – a jelenet öröme, lazasága és szokatlan zenéje azóta is filmtörténeti etalon, maga a dal Oscar-díjat is nyert. Kojima ebbe a jelenetbe kapaszkodik, amikor a játékban Tomorrow almájának „átalakítását” megmutatja: Sam (Norman Reedus) átveszi az almát, és ezzel új jelentésréteget ad a western klasszikus motívumának.
A film, a dal és a nosztalgia rétegei
Ahogy a Vanity Fair részletes elemzése is kiemeli, „A dal, amely a legváratlanabb westernjelenetben csendül fel, a korszak egyik legmeghatározóbb filmzenei pillanata lett.” A jelenet, ahol Paul Newman biciklizik, almát eszik, és közben B. J. Thomas énekli a dalt, teljesen felrúgja a hagyományos vadnyugati sémákat – ez a játékban is visszaköszön a Tomorrow alma kreatív felhasználásánál. Kojima ugyanezt a szándékot viszi tovább, amikor popkulturális utalásaival új kontextusba helyezi a nosztalgiát, az emlékeket és a múlttal való játékot.
A Death Stranding 2 világában a dal nem csupán háttérzene: Rainy gyakran dúdolja, de számos jelenetben is felbukkan, így egyfajta narratív vezérmotívummá válik. Kojima ezzel világossá teszi, hogy a múlt öröksége – legyen az film vagy dal – soha nem vész el, csak átalakul, új értelmet nyer.
A Red Dead Redemption is ebből a filmből merített
Érdemes megjegyezni, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök nem csupán Kojimát ihlette meg: a Rockstar Red Dead Redemption sorozata is rengeteget merített ebből a westernből. A Gamerant elemzése szerint az első Red Dead Redemption fináléja és több nagy jelenete egyértelműen a film nagy összecsapását idézi – például a sziklaugrás, ahol a két főszereplő (a játékban is, a filmben is) az elkerülhetetlen végzet elől menekül. De a Red Dead Redemption 2-ben szinte az egész testvériség, bűntudat és szabadságmotívum a Butch–Sundance duó drámájából nőtt ki. A Gamerant így fogalmaz: „A Red Dead Redemption szinte egészében a Butch Cassidy és a Sundance kölyök által teremtett, kíméletlen, mégis romantikus vadnyugati világ atmoszféráját örökíti tovább.” Redditen is számos rajongó kiemelte, mennyire egyértelmű a Rockstar fejlesztőinek film iránti rajongása – Arthur Morgan és Dutch sziklaugrós jelenetei szinte egy az egyben filmes homage-ok.
Az azonosulás a főhősökkel, a szabadságkeresés, a tragikus befejezés – mind a klasszikus westernből nő ki, és ezt Kojima is tökéletesen érzi, ezért választja a Raindrops-ot narratív motívumként, ezzel egyértelműen filmszerzőként is új szintre emeli a videojáték műfaját.
Kojima filmszerzői szemlélete és a popkulturális örökség továbbélése
Kojima sosem titkolta, hogy számára a filmes utalások nem öncélúak, hanem a játék mélyebb rétegét adják. A Death Stranding 2 világában a Raindrops-motívum egyszerre nosztalgikus és ironikus, hiszen a játékban éppúgy a túlélés, az útkeresés és az érzelmi kötődések kerülnek fókuszba, mint a film klasszikus jelenetében. Samnek adott Tomorrow alma egyszerre utalás az eredeti biciklis jelenetre és szimbóluma annak, hogyan lehet a múlt értékeit új tartalommal megtölteni egy modern történetben.
A Death Stranding 2 ezzel a rétegezettséggel bizonyítja: Kojima a videojátékot sosem csupán játéknak tekinti, hanem egy összművészeti alkotásnak, amelyben a múlt filmes nagyjai, az ikonikus zenék és a popkultúra öröksége is él tovább. Aki figyelmesen követi a játékot, a Rainy által dúdolt dallamokban nemcsak a klasszikus western emlékét, de a Red Dead Redemption-féle vadnyugat újraértelmezését is felfedezheti.
További western hommage-ok Kojimától
Nem ez az első alkalom, hogy Hideo Kojima filmes westernhommage-t csempész a játékaiba: a Metal Gear Solid 3: Snake Eater egyik ikonikus rádióbeszélgetésében Para-Medic mesél Naked Snake-nek Sergio Leone olasz westerneiről, például a Volt egyszer egy Vadnyugat vagy a Pár dollárral többért című klasszikusokról. Ez nemcsak apró kikacsintás, hanem Revolver Ocelot karakterének felépítését is meghatározza: a fiatal Revolver Ocelot viselkedése, ruházata, párbajstílusa és karizmatikus, önironikus jelenléte tipikusan egy Sergio Leone western főhősének felel meg. Kojima tehát már korábbi játékain keresztül is tudatosan építette be a western archetípusait, és ezek a popkulturális utalások a Death Stranding 2 univerzumában is tovább élnek, egy új szintre emelve a film és videojáték közötti kreatív párbeszédet.
Forrás: Vanity Fair, GameRant
