Nem értem, hogyan történhetett meg, hogy egy új, brutálisan erős játék, amely 93%-os pozitív értékeléssel bír a Steamen, egyszerűen elhasalt. Az Eriksholm kudarca tényleg fáj. A sajtó is pozitívan értékelte, mégis, egy héttel a megjelenése után is szinte alig játszanak vele – a játékosszám katasztrofális.
Bár az elmúlt évek kíméletlenül nehezek voltak sok videojáték-fejlesztő számára, mindig is azt mondták, hogy ez egy kegyetlen szakma, ahol kevesen érnek el igazi sikert. Sajnos most nem egy ilyen happy end történetről van szó, épp ellenkezőleg: az amúgy kiváló Eriksholm a kőkemény valósággal ütközött, ugyanis a Steamen legalábbis eddig szinte elhanyagolható játékosszámokat produkált – pedig a játék színvonala, kidolgozottsága kiemelkedő.
Kérdezz meg bárkit a videojátékos ismerőseid közül – szinte biztos, hogy nem is hallottak a játékról. Ez az Eriksholm legnagyobb gondja: senki sem tud róla… és még kevesebben játszanak vele. Mindez annak ellenére, hogy 93%-os pozitív értékelése van Steamen, a sajtó is elismerően írt róla (bár kevésbé lelkesen, Metacritic 80% körül), de a számok ijesztőek.
Ahogy a Gamestar is kimutatta a SteamDB adatai alapján, az Eriksholm premierhetében a párhuzamos játékosok száma csúcsidőben sem haladta meg az 500-at. Ez pedig tragikus. Még a rétegműfajban sikeresebb címek, például a Shadow Gambit 3930 egyidejű játékosnál tetőzött… a stúdió mégis lehúzta a rolót a kilátástalan jövő miatt. Az olyan újoncoknak sem ment sokkal jobban, mint a Commandos Origins (2296 párhuzamos játékos), pedig ott legalább ezt a számot elérték. Ehhez képest az Eriksholm számai valóban aggasztóak.
Ez egy látványos, de rétegjáték
Szinte megdöbbentő, mennyire igényesen néz ki az Eriksholm, főleg ahhoz képest, hogy eleve egy rétegközönségnek szánták. Ahogy kollégám, Alejandro Pascual – a játék műfajának rajongója, az Eriksholm elemzésének szerzője – is mondja: „A gond pontosan a produkciós értékekben van […] Ez a játék a vizuális megjelenésével és a cinematics jelenetekkel komoly befektetést igényelt, ami egy ilyen niche zsánerhez sajnos túl kockázatos.”
„A premierje csendben telt; nem volt reklámkampány, sem együttműködés a főbb streamerekkel”
Más esetben, egy kevésbé igényes külsővel „bármelyik kis fejlesztő ölni tudna 300 induló Steam-véleményért”, ahogy itt történt. De az Eriksholm más kategória. „Amikor egy ilyen stílusú játék ilyen grafikával jön, az ajándék a játékosoknak”, de ugyanakkor probléma is a készítőknek, „mert nagyon nehéz megtérülni.” Végül hozzáteszi: „A rajongók így is megvették volna, ha egyszerűbb 2D-ben jelenik meg.”
Nyilván a látványos grafika jó csali lehetne azoknak, akik amúgy rá sem néznek ilyen játékra. De mi ment félre? A Gamestar szakírója szerint az Eriksholm promóciója annyira gyenge volt, hogy a műfajon kívüliekhez el sem jutott. „A premierje csendben telt; nem volt reklámkampány, sem nagy streamerekkel együttműködés” – mondja Peter Bathge. „Elképesztően nehéz, hogy egy kis cím komoly marketingkampány nélkül észrevehető legyen.”
Alternatív út lehetett volna a Game Pass, ahol legalább kipróbálhatták volna sokan ingyen – így nagyobb közönséghez jutott volna el. Ráadásul bár olcsóbban jelent meg a játék, sokaknak még ez is magas ár lehet egy viszonylag rövid (12 órás), kevéssé újrajátszható címért.
Még nem tudni, hogy konzolon hogyan teljesít, és hogy a szájhagyomány révén nő-e a játékosbázis annyira, hogy a fejlesztők legalább a befektetett pénzüket visszakapják.
