TESZT – A Warhammer 40 000: Rogue Trader eddig sem szűkölködött keményvonalas, sötét, csontzörgős sztorikban, de a Lex Imperialis DLC-vel tényleg új szintre lépett a galaktikus igazságszolgáltatás: mostantól nem csak egy birodalmi tróger kereskedő vagy, hanem a császári törvény teljhatalmú végrehajtója. Solomorne, a vén, kérges lelkű Arbites és hű cyber-mastiffja, Glaito nem csak színt visznek a csapatba, de egy egészen más, morálisan keményebb szemléletet is, aminek nem mindenki fog tapsolni. A Lex Imperialis nem holmi toldalék, hanem egy vaskos, 12-16 órás extra menet a sztoriban, ahol egyszerre kell megküzdened az Imperium papírtologató bürokratáival, a Koronus Expanse gáncsoskodó helytartóival, meg a saját legénységeden belüli feszkóval. Az igazi kérdés: tényleg új irányt szab az Owlcat klasszikus CRPG-jének, vagy csak egy újabb bőr a régi csontvázon?
Első blikkre a Lex Imperialis egy igazi fanservice bomba: végre nem csak a birodalmi haver vagy, hanem ítélkező, döntéshozó, „űr-rendőrként” kavarhatsz a hatalmas expanzióban. Solomorne már az első felvonás végén csatlakozik hozzád (köszi 1.4.1 patch!), ráadásul a saját szálát nem lehet csak úgy kikerülni, szépen beépül a fő történetbe. Az új origin, az Arbites, tényleg újat hoz: teljesen más válaszokat, dialógusokat kapsz, sőt, a csapatod is másképp áll hozzád – mintha tényleg egy másik életet kezdenél. Már az elejétől érzed, hogy nem csak egy új NPC-t kaptál, hanem egy egész világlátást, ami egyszerre izgalmas és néha fárasztó is lehet, főleg, ha már ráuntál a Void Shadows „összeszokott bandájára”.
Az Arbites: nem csak páncél és bunkósbot, hanem a jogrendszer nehézfiúja
Solomorne rögtön berúgja az ajtót – szó szerint és átvitt értelemben is. Nem kíméli sem a Rogue Tradert, sem a többieket, de még az egész Morality-rendszert is képes a feje tetejére állítani. Glaito, a cyber-mastiff nem csak cuki, de a harcban tényleg komoly fegyver, ráadásul a csapatdinamikát is felrázza („a CRPG történelem egyik legmenőbb állattársa” – mondják a fórumon). A Gamesear külön kiemelte: „Minden döntésnek van súlya – néha olyan súlya, hogy úgy érzed, bármelyik oldalra állsz, a végén mindenképp szívsz.”
A Lex Imperialis története a galaktikus rend érvényre juttatásáról szól – de hamar kiderül, hogy ez a rend is elég szürke zóna. Korrupció, kettős játék, árulás minden sarkon, és a politikai játszmák is szépen burjánzanak: „A galaxis legnagyobb gengszterei néha a legtisztább uniformist hordják” – ahogy a Windows Central megfogalmazta. Az új origin és dialógusrendszer tényleg friss vért pumpál a jól ismert sztoriba. Redditen is ezt írják: „Egészen más döntéseket hoztam Arbitesként, mintha teljesen más karakter lennék.”
Játékmenet: újítások, bugok, és a klasszikus Owlcat-féle káosz
Az Owlcat szerencsére nem csak a történeten faragott: új familiárisok (cyber-eagle, psyche-raven, servo-skull swarm), új harci skillek, sőt, még a hajócsatákon is javítottak, amit mindenhol dicsérnek. Persze, bugokból most is kijutott: volt, hogy egy cutscene miatt háromszor kellett reloadolni, vagy épp kifagyott egy mentés, de legalább a frissítések tényleg gyógyítják a legtöbb hibát. GOG-on ezt írta valaki: „A második végigjátszás már végre nem egy bug-parádé, hanem igazi CRPG-élmény.”
Solomorne és Glaito nem csak „beszélő díszek”, hanem valódi csapattagok: aktívan kommentálják az eseményeket, néha ki is oktatják a többieket, a főbb döntéseknél pedig komoly vitákat szülnek. Ez a társalgás-központú dinamika közelebb áll egy jó Mass Effecthez, mint a korábbi Warhammer-adaptációkhoz – ez már tényleg a nagyok ligája.
Kevesebb játékidő, de nagyobb dráma – avagy a DLC nem maraton, hanem sprint
Sokan szóvá tették, hogy a Lex Imperialis rövidebb lett, mint a Void Shadows, és valóban: egy rutinosabb játékos 12-16 óra alatt kivégezheti a teljes DLC-t, mellékküldetésekből is kevesebb akad. Viszont minden döntésnek nagyobb súlya van, nincs semmi „safe choice”, tényleg kőkeményen kell morális csapdákból kibogozni magad, és minden lépésedre emlékezni fognak. Az Arbites origin bevezetése tényleg gameplay-reform: nem csak a kinézeted más, hanem egész stratégiákat nyithatsz meg, végre nem mindenki az inkvizítor-fétist tolja, hanem lehet játszani a törvényes úttal is.
A Steam-vélemények szerint is: „Kevés új helyszín, rövidebb főszál, néha túlságosan egyenes vonalú, de a karakterek és a döntések miatt mégis megéri végigvinni.” 67% pozitív, de mindenki dicséri az új morálrendszert és a sötétebb, komolyabb hangulatot.
Lore, hangulat, világépítés – a sötétség a barátod
Az Owlcat eddig is mesterien épített világokat (lásd Pathfinder), de a Lex Imperialisnál végre tényleg azt érzed, hogy a Warhammer 40K sötétsége nem csak díszlet, hanem húsba vágó valóság. A Gamesear szerint: „A DLC legerősebb fegyvere, hogy folyamatosan megkérdőjeleztet mindent, amit a jóról és rosszról gondolsz – itt tényleg csak árnyalatok vannak, nincsenek tiszta lapok.” A karakterek közötti konfliktusok, a következmények, a csapaton belüli viták igazi, felnőtt CRPG-t csinálnak az egészből – ez már nem egy rajzfilm, hanem kemény, felnőtt sorsok találkozása a császár árnyékában.
A hangulat, a zene, a vizualitás mind szintet lépett: „Ez már nem csak egy DLC, hanem egy sötét, űrbürokratikus regény digitális oldalakba zárva.” (RPGWatch)
Kinek éri meg?
A Lex Imperialis nem mindenkinek lesz életre szóló kaland. Ha a Void Shadows szabadabb, sandboxosabb, titkos társaságos stílusát szeretted, lehet, hogy ez a koncentráltabb, drámaközpontú történet kevésbé fog bejönni – viszont minden válaszod visszaüt, tényleg kíméletlenül követi a karaktered morális útját. A hibák javulnak, a társak minőségiek, az új döntésrendszer tényleg újdonság a műfajban.
Ha bírod az érettebb, csapaton belüli konfliktusokra épülő sztorikat, ahol nincs jó meg rossz, csak választások, akkor a Lex Imperialis kötelező. Akik csak egy újabb „power fantasy” Warhammer-DLC-t akarnak, azok viszont csalódni fognak. De ha a sötétség nem rémiszt el, és tényleg a sztorira vagy kíváncsi, akkor ezt a csomagot bűn kihagyni.
-Herpai Gergely „BadSector”-
Pro:
+ Az Arbites origin tényleg új döntési lehetőségeket és sztorit ad
+ Solomorne és Glaito karakterdinamikája zseniális, a csapatviták is remekül működnek
+ Sötét, felnőtt hangulat, minden válaszod visszaüt, nincs safe play
Kontra:
– Rövidebb, lineárisabb, mint a Void Shadows, kevesebb a sandbox
– A bugok nagy részét már javították, de néha még becsúszik pár technikai hiba
– A moralizáló, szürke döntések nem mindenkinek fognak bejönni
Fejlesztő: Owlcat Games
Kiadó: Owlcat Games
Műfaj: Körökre osztott CRPG, sztori-DLC
Megjelenési dátum: 2025. június 24.
Hárommondatos összefoglaló:
Warhammer 40k: Rogue Trader - Lex Imperialis
Játékmenet
Grafika
Történet
Zene/hangok
Hangulat
KIVÁLÓ
A Lex Imperialis egy sötét, morális drámákkal teli Warhammer-kaland, ahol az Arbites bőrében minden választásodnak valódi következménye van. Bár rövidebb és fókuszáltabb, mint a korábbi nagy DLC-k, a karakterek és a döntésrendszer miatt kihagyhatatlan a keményvonalas szerepjátékosoknak. Nem való mindenkinek, de akit beszippant a Warhammer-univerzum árnyékos oldala, az imádni fogja ezt a kemény csomagot.








