Kínának van egy mesterterve, hogy átvegye a videojáték-piacot, és ebben egy „csapda” is szerepel, amelyből a világ többi része csak nehezen szabadulhat. Amíg Nyugaton már 80 eurót kérnek egy tripla A-s játékért, Wuchang kedvezményes ára igazi torpedó a nyugati stúdióknak.
Pár generáción át gyakorlatilag be voltak fagyasztva a játékárak, most azonban úgy tűnik, a nagy kiadók körében elterjedt a gondolat, hogy bármilyen áron emelni kell az új játékok árait. Az indok: a mai fejlesztési költségek elképesztően magasak, ráadásul az elmúlt években tomboló infláció sem segített. Ez egy olyan lépés volt, amire számítani lehetett az árak hosszú ideig tartó befagyasztása után, de ami igazán meglepett minket, az az emelkedés sebessége és intenzitása.
A nagy áremelés hulláma
Talán a legtipikusabb példa a Nintendo: pár év alatt a 60 eurós új játékárak helyett bizonyos esetekben már 90 eurót kérnek, ami 50%-os növekedés. A PlayStation már évek óta ezt csinálja, és bár a Microsoft is elindult ezen az úton, most mintha visszakoznának… legalábbis néhány közelgő megjelenés kapcsán. És természetesen mindenki azt lesi, vajon a Rockstar áttöri-e a 100 eurós lélektani határt a Grand Theft Auto VI-nal.
Egy fantasztikus játék
Ebben a helyzetben a Wuchang: Fallen Feathers kedvezményes ára teljesen szembe megy az árral. Igaz, hogy az 50 dolláros szint gyorsan szabvánnyá válik bizonyos játékoknál, de ez még nem feltétlenül jelent minőségi garanciát. A Clair Obscur: Expedition 33 például elképesztő sikert aratott, holott már induláskor elérhető volt az Xbox Game Pass kínálatában – a formális kiválósága mellett biztosan sokat nyomott a latban a korrekt ár is. De a Wuchang: Fallen Feathers teljesen más tészta. Amikor ezeket a sorokat írom, körülbelül 40 órám van már a Leenzee Games játékában, és most kezdem csak látni a végét – bár bőven van még hátra, ha a trófealistát és a PlayStation 5-ös teljesítményszázalékot nézem (ami persze nem mindig megbízható, de nagyjából mutatja, hogy hol tartasz a játékban).
A befektetett időn túl az lepett meg igazán, mekkora produkciós értékek láthatók a képernyőn. A lenyűgöző helyszínek, az összetett pályadizájn, a főellenfelek mennyisége és mélysége, az ellenfelek változatossága, az animációk minősége, a technikai kivitelezés… A Clair Obscur: Expedition 33 minden előnye mellett is trükkökhöz és kompromisszumokhoz folyamodott, hogy a költségvetését kitolja (absztrakt helyszínek, asset-újrahasznosítás stb.). Wuchang is alkalmaz ilyen módszereket, de sokkal diszkrétebben és átgondoltabban. Ez minden tekintetben ambiciózusabb játék, és egyértelmű, hogy nagyságrendekkel nagyobb költségvetéssel dolgozott, mint a Sandfall Interactive produkciója. Ez ráadásul az egyik leghosszabb soulslike, amivel valaha játszottam, főleg úgy, hogy nem nyílt világú, mint az Elden Ring, hanem inkább klasszikus, összekapcsolt területekből álló struktúrája van. Senki nem húzta volna fel a szemöldökét, ha teljes áron jelent volna meg – mégsem ez történt. Miért?
Amikor ezt írom, még egy hét van hátra a megjelenésig. Nincs semmilyen bennfentes infóm vagy előrendelési adatom a kiadó 505 Gamestől. Amit tudok: a játék Xbox Game Pass-ra is jön, továbbá PlayStation 5-re és PC-re, ami komoly különbség a legközelebbi referenciapontjához, a Black Myth: Wukonghoz képest. Azt is tudom, hogy Kína a fő piaca, ahol sem az Xbox Game Pass, sem a PlayStation 5 nem tényező, hanem a PC és a Steam az úr. Az a hét, amit a Shu világában töltöttem, egészségtelen módon beszippantott. Igaz, hogy különös vonzódásom van a soulslike-okhoz, de vissza kéne mennem az Elden Ring lenyűgöző világába, hogy hasonló hatást tapasztaljak. Az elsők között vagyok, akik elismerik, hogy a Wuchang nem annyira úttörő vagy ambiciózus, mint a From Software játéka, de szerény véleményem szerint fantasztikus alkotás, és ott lenne a helye az év végi díjátadókon. Ha minden úgy megy, ahogy kell, komoly kereskedelmi siker lehet belőle.
Protektorizmus, ahogy Kína csinálja
A Black Myth: Wukong egy hónap alatt 20 millió példányt adott el, túlnyomó többségét Kínában, a saját gigantikus „hátsó udvarában”. Nem hiszem, hogy a Wuchang hasonló szintekre jutna (lehet, hogy nehezebb játék, és nincs benne olyan közismert narratíva, mint a Majomkirály története), de biztos vagyok abban, hogy a brutálisan erős belföldi piacán villámgyorsan teljesíteni fogja a kereskedelmi elvárásokat. A Steam régiós árai Kínában jóval szigorúbbak, mint amit mi nyugaton megszoktunk. Teljesen logikus gondolat, hogy a Leenzee Games ezt is figyelembe vette, amikor 50 euróra állította be az árat. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a 505 Games-en múlott volna, jelentősen magasabb lenne az ár, tekintettel a tartalom volumenére és minőségére. De biztos vagyok benne, hogy a fő ok a kínai piac elsődleges szerepe volt.
Kína nem tipikus videojáték-piac. Egy teljesen különálló világ, amelynek nincs igazán párja. Először is: óriási, potenciálisan nagyobb, mint az európai, amerikai és japán piac együttvéve. Ráadásul ez a piac egészen a közelmúltig erősen szabályozott volt, a konzolok árusítását tiltották. Emellett nagyon protekcionista: a kommunista kormány hatalmas akadályokat gördít a külföldi cégek elé, és sokszor alternatív verziókat követel a játékokból, amelyeknek őrült vagy még inkább önkényes cenzúra-feltételeknek kell megfelelniük. Van egy kis rés, amin keresztül a külföldi cégek bejuthatnak, de ahogy a filmiparban is láttuk, a kormány világossá tette, hogy a hazai produkciókat akarja előnyben részesíteni. Tíz éve még Hollywood szuperprodukciói taroltak a Középső Birodalomban, most már a Marvel sem képes tisztességes teljesítményt nyújtani. Minden jel arra mutat, hogy a játékpiacon is ugyanez lesz a helyzet. Lesznek még nyugati címek, amelyek átjönnek és sikeresek lesznek, de a végjáték az, ami.
Ez torpedó a kínai piacra bejutni nem képes külföldi cégek hajótestébe, és egyértelmű példája a tisztességtelen versenynek?
Az igazi kérdés tehát ez: ha a Wuchang: Fallen Feathers-hez hasonló játékok képesek fedezni magukat a belföldi piaccal, és így alacsonyabb árat kínálnak nyugaton, ez nem torpedó a kínai piacra bejutni nem tudó külföldi cégeknek, és nem egyértelmű példája a tisztességtelen versenynek? Szerintem még túl korai ítélkezni, de a következő két évben érkező kínai játékáradatra tekintettel elengedhetetlen figyelemmel kísérni ezt a kérdést. Nem lehetünk naivak. Kereskedelmi háborúk igenis léteznek, még ha nem is jelentik be őket nyíltan. A mozin túl különösen látványosan tapasztalhattuk ezt az Európai Unióban az elektromos autóval kapcsolatban. És mindez mit sem von le a Wuchang minőségéből. Ez egy kiváló játék, és örülnék, ha továbbra is kapnánk ilyen színvonalú kínai produkciókat. De a játéktáblának mindenkire ugyanazok a szabályai kellene, hogy vonatkozzanak, különben saját stúdióinkat fullasztjuk meg, és egyenlőtlen feltételek közé kényszerítjük őket.
A globalizáció valódi arca
Nagyon kevés iparág mutatta meg annyira átláthatóan a globalizáció következményeit, mint ez már a kezdetektől. Szilárdan hiszem, hogy ez a videojáték-ipar egyik legnagyobb eredménye, és ettől ilyen érdekes. A filmmel ellentétben itt nem kell beérnünk Hollywood egyeduralmával. Sok központunk van, szerte a világon. Jöhet blockbuster Japánból, Finnországból, a háború sújtotta Ukrajnából, Franciaországból, Angliából, Kanadából, Svédországból és Spanyolországból is. És persze Kínából is. De a szabályoknak mindenkire ugyanúgy kellene vonatkozniuk. Ha az 50 eurós ár a korrekt egy nagy volumenű blockbusterért, és a többi cég csak lehúz, akkor tényleg megérdemlik a bukást. De az nem lenne igazságos, ha valaki azért tudná ezt megtenni, mert van egy adu a kezében: egy óriási, zárt belső piac, ahová másnak nincs bejárása.
Forrás: 3djuegos
