Ez az év akár földrengést is okozhat a GOTY-díjátadón, de főleg az RPG-k világában. Az Expedition 33 miatt a japán stúdióknak nincs menekülőútjuk: a Sandfall játéka arra kényszeríti őket, hogy elgondolkodjanak, vajon kell-e és lehet-e reagálniuk rá – főleg a Square-Enixnek.
Mielőtt belevágnánk, engedd meg, hogy JRPG-nek nevezzem a Clair Obscur: Expedition 33-at, még ha francia is, nem japán. A műfaj inkább szabályrendszer, mint származási hely. A legjobban azóta foglalkoztat, hogy vajon a nagy JRPG-készítők mit gondolnak róla a kipróbálás után, főleg miután mindenféle közönség jól fogadta, még azok is, akik amúgy nem rajonganak a körökre osztott harcért. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy nemcsak a legjobb RPG, hanem akár az év játéka díját is elviheti.
Ha én JRPG-fejlesztő csapatban dolgoznék, már hetek óta elemzném, hogy mi a titka a sikernek. Nincs egyetlen válasz: az Expedition 33 szinte mindent jól csinál. Nem nagy költségvetésű gigajáték, de vizuális arculata, történelmi jelentőségű soundtrackje, emlékezetes karakterei, sokat vitatott története és jól működő fordulatai vannak. És persze a harcrendszere miatt felmerül a kérdés: hogyan lehetne visszatérni a régi, passzív körökre osztott harcrendszerhez, ahol az ellenfél támadásánál csak nézed a kijelzőt?
Megújulni vagy belenyugodni?
Figyelj: egy éve még én magam is azt mondtam, hogy a Final Fantasy XVI azért valós idejű, mert nem lehet más. Egy ekkora produkció nem mehetett vissza körökre osztottba, ha milliókat akart eladni, ezt el is fogadtam – a Trails, Persona és más kedvenceim úgyis megtartják a régi formulát. De vajon most mit gondolnak a Square-Enixnél, amikor azt látják, hogy egy ismeretlen francia stúdió játékából többet adnak el egy hónap alatt, mint a Final Fantasy XVI-ból fél év alatt?
Szeretném, ha ezek a JRPG-k végre ráébrednének: van tömegpiact, nem csak grafikával lehet eladni egy játékot. Persze önmagában nem elég visszahozni a körökre osztott harcot, ahhoz forradalmi rendszer kell. Szerintem ezt a Final Fantasy VII Remake félig akció, félig taktikus stílusa jól mutatja. De még fontosabb: vissza kellene térni az igazán emlékezetes, maradandó történetekhez. A Final Fantasy XVI jól indult, de szerintem lélektelen, fáradt befejezést kapott.
És a többi franchise? Nem hiszem, hogy sokat változtatnának: a Trails tartja a saját receptjét, nem fognak újítani, mert már van stabil közönségük. Ugyanez igaz a Persona-szériára is. A Shin Megami Tensei-nél viszont ideje lenne újragondolni a harcrendszert, mert már jó ideje önismétlő. Az biztos, hogy most egy szokatlan helyzetbe került a műfaj: néhány francia fejlesztő olyat tett le az asztalra, amire most már válaszolnia kell a japán mezőnynek.
Forrás: 3djuegos



