TESZT – Most először fordul elő, hogy egy korai hozzáférésű játékot veszek górcső alá, és be kell vallanom: ez kemény dió. A független Tekden Studio által fejlesztett Ertugrul of Ulukayin jelenlegi formájában nehezen beskatulyázható. Egyik pillanatban tele van ígérettel, a másikban viszont kiderül, hogy hosszú és rögös út áll még előtte, mire a benne rejlő potenciál tényleg kibontakozik.

A harmadik személyű akció-RPG a török történelem és mitológia talaján áll. A sztori a 13. században indul, amikor a Kayı törzs nyugodt, békés mindennapjait Dzsingisz kán és mongol hordái teljesen felforgatják. Ertugrul vállalja, hogy mindenáron megvédi népét és törzsét – de ez a küldetés szó szerint élet-halál harccá válik. Ráadásul testvére rejtélyes körülmények között eltűnik, és természetesen neked kell a nyomába eredned. A felkutatás során számos kemény összecsapás vár rád, és egy titokzatos Rend is belép a képbe. A főhős mellett még két játszható karakter – Turgut és Meryem – is csatlakozik, mindegyikük saját harci stílussal és képességekkel. A jelenlegi korai hozzáférésű verzió nagyjából kétórás tartalmat kínál, míg a kész változat 15 órányi játékidőt ígér, két, félig nyitott világú pályán elosztva.

Mint egy online randi: a képek többet mutatnak

Tudom, hogy az értékelésre vagy kíváncsi, de az a helyzet, hogy én magam sem tudom még pontosan, hova tegyem ezt a játékot. Olyan ez, mint amikor jobbra húzol valakit Tinderen, a fotói alapján hibátlannak tűnik, aztán élőben rájössz, hogy a valóság nem pont olyan, mint a kirakat. Félreértés ne essék: egy indie csapattól nem mutat rosszul, de amikor összevetettem a neten látott gameplay-videókkal, a saját élményem kicsit csalódáskeltő volt. Ha nem láttam volna korábban ezeket a felvételeket, talán most azt mondanám: „Figyelj, ez egész pofás!”

A pozitívumok közé sorolnám az animációkat. Meryem kissé furcsa járásán kívül a mozgásvilág többi része meggyőző. Legyen szó egy sátorponyva felrántásáról vagy a néha talán túlzó kivégző animációkról, amikor egy mongolt átdöfünk a kardunkkal, többször is elégedetten figyeltem a jeleneteket. Az arcmimika viszont még nem az igazi: a karakterek érzelmei sokszor nem olvashatók le az arcukról, ami a történetélményt is visszafogja.

AAA, AA vagy indie? – néha összekeveri

Bár tudtam a választ (és te is tudod, ha eddig olvastál), az első két óra során mégis többször feltettem magamnak a kérdést: ez most micsoda akar lenni? Néha nagyobbat markol, mint amekkorát meg tud tartani, és ez érződik is. Ahol viszont tényleg nagyot villant, az a prezentáció és a HUD. Az értesítések, tutorialok, kraftolási menük szép, letisztult dizájnt kaptak, amelyek akár egy AAA-címben is megállnák a helyüket. A sztori közben időről-időre felbukkanó átvezetők tele vannak akcióval, és sok látványos jelenet kifejezetten ötletes: lassított nyílvesszők, utolsó pillanatban kivédett csapások, filmszerű kivégzések – látszik, hogy volt vízió a készítők fejében. Csakhogy a megvalósítás néha darabos, mintha az ötlet megelőzte volna a technikai lehetőségeket.

Amikor betalál, üt – amikor nem, akkor mellé

Az Ertugrul of Ulukayin harcrendszere ambiciózus. Van gurulás, védekezés, megszakítható támadások, és színkódolás segíti, hogy tudd, mikor melyik reakció a helyes. A találatok és blokkok töltenek egy akciósávot, amelyből speciális, feloldható képességeket süthetsz el. Ha minden klappol, akkor kifejezetten élvezetes: egy jól időzített parry után jöhet a visszavágás és a látványos animáció. Külön dicséret jár azért, hogy az ellenfelek tényleg reagálnak az ütéseidre – szemben például az Assassin’s Creed: Shadows-szal, ahol a találatok gyakran hatástalanok. Itt pár ütés után az ellenfél tényleg padlót fog. Viszont a harc nem mindig következetes: ha több ellenfél támad egyszerre, könnyen kizökkentenek, a parry időzítése pedig olykor kiszámíthatatlan, így a biztonság kedvéért gyakran a kitérés marad az egyetlen biztos opció.

Ha elbuksz, előfordul, hogy túl messzire dob vissza a játék – néha egy átvezető elé, amit nem lehet átugrani. Ez csúnyán megtöri a tempót és az élményt.

Edzés után élesben – sérülésekkel

Jó példa a tréning szakasz: megtanítanak védekezni, kitérni, támadni, majd ezekkel az eszközökkel kell helytállnod egy valódi harcban. A probléma az, hogy az életerőd nem töltődik vissza, így ha gyakorlás közben megsérülsz, hátrányból indulsz. Ha elbuksz, az egész edzést újra kell csinálnod, mielőtt ismét nekifuthatsz a küzdelemnek. Ez nagyon gyorsan frusztrálóvá válhat, és a Tekden Studio egyik első frissítésének mindenképp több és jobban elhelyezett checkpointot kellene tartalmaznia.

Van ló is a játékban, amit bizonyos helyeken előhívhatsz, kiköthetsz, vezetgethetsz, gondozhatsz és etethetsz. Szép, részletes világot sejtet, de őszintén? Jelenleg nem ad sokat a játékmenethez. Inkább a felfedezés izgalmasabbá tételére kellett volna koncentrálni. Az első fejezetben semmi nem ösztönzött arra, hogy letérjek a főútvonalról: a világ üresnek hat (még ha az invázió miatt ez valamennyire logikus is), a loot és a lore-bejegyzések pedig szinte mindig ott voltak, ahol a küldetésjelző mutatta. Remélhetőleg a későbbi fejezetekben ez változik majd – a kiadott képek alapján akadnak gyönyörű tájak, amik élőbbnek és felfedezésre érdemesnek tűnnek.

Összegzés – ígéretes, de még félig kész

Az Ertugrul of Ulukayin egy ambiciózus projekt, amely tele van lehetőségekkel, de bőven van még hová fejlődnie, mielőtt teljes szívvel ajánlanám. A harcrendszer jó alapokon nyugszik, de az inkonzisztencia és a rossz checkpoint-elhelyezés rontja az élményt. Az animációk látványosak, az átvezetők ötletesek, de a történet eddig nem ragadott magával. Korai hozzáférésű játékról beszélünk, hosszú út áll még előtte. Figyelni fogom, mert látszik, hogy a fejlesztőknek vannak nagy terveik, és bizonyos területeken képesek is megvalósítani őket – de jelenleg még messze van a végleges formától.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: Tekden Studio
Fejlesztő: Tekden Studio
Műfaj: Akció-RPG
Megjelenés: Korai hozzáférésben elérhető