Echoes of the End – Vége a visszhangnak

TESZT – A Myrkur Games új játéka egy sablonos alaphelyzettel indít: hősnőnk útra kel, hogy megmentsen egy elrabolt családtagot. Bár ez nem hangzik túl izgalmasan, a fejlesztők természetfeletti képességekkel, rejtvényekkel és némi sci-fi ízzel próbálták feldobni a koncepciót. A végeredmény viszont két világ között reked: nem elég akciódús ahhoz, hogy akciójátékként működjön, és nem elég mély, hogy igazi fejtörőként maradandó élményt nyújtson.

 

Az Echoes of the End erősen a logikai feladványokra épít, míg a harcrendszer jóval kevesebb figyelmet kapott – ez pedig sokaknál kétes fogadtatást eredményezhet. A játék mintha két műfaj között lavírozna, de egyikhez sem találna igazán utat.

 

 

Ryn, a kettősség hősnője

 

A játék főszereplője Ryn, egy vestige, azaz különleges erővel bíró személy. Testvérét, Cortot segíti járőrözés közben, ám a fiút elrabolják. Ryn ezután Abrannal, a család barátjával indul útnak, hogy kiszabadítsa Cortot. Az út során megtanulja, mennyire fontos a bizalom, és hogy az önmagunkkal szembeni megbocsátás elengedhetetlen. Eközben egyre több ellenfél bukkan fel, akik a vestige hatalmat saját céljaikra akarják felhasználni. A történet azonban nem könnyen emészthető: sok részlet homályos marad, és a naplóbejegyzések sem segítenek tisztábban látni. A karakterek úgy beszélnek, mintha már mindent tudnánk, miközben játékosként gyakran vakon tapogatózunk. Idő kell, mire a történet összeáll, de szerencsére a végére kerek egésszé válik, és egy komolyabb narratív ívet is kapunk.

A játékmenet – ahogy már korábban is említettük – főként két pilléren nyugszik: az ellenfelek legyőzésén és a feladványokon. Az utóbbiak kapják a nagyobb hangsúlyt, és nem is könnyűek: rendesen meg kell dolgoztatni az agytekervényeket. Bár vannak hosszabb harci szegmensek is, összességében a puzzle-ök dominálnak. Ellenfeleinkből kiszívhatjuk az életerőt, egymáshoz csaphatjuk őket, és a „nyitott” lehetőségeket kihasználva kegyetlenül lesújthatunk rájuk. Az animációk látványosak, főleg a kivégzések – nem véletlen, hiszen ezekkel gyakran találkozunk. Azonban a harc közben nem lehet mozdulatot váltani: ha egy animáció elindul, végig kell néznünk. Ez miatt az irányítás nem elég reszponzív. Ráadásul néha a védekezés vagy a gurulás sem működik rendesen, ami különösen bosszantó lehet. Emiatt nem egyszer azon kapjuk magunkat, hogy előre gurulunk, csak hogy elkerüljük a támadásokat, mert nem bízunk a rendszerben. Ha az irányítás kicsit finomabb, megbízhatóbb lenne, jóval magasabb pontszámot is kaphatna a játék.

 

 

Fának ment a skillfa

 

Bizony, van skillfa is – papíron jól hangzik, a gyakorlatban viszont teljesen felesleges. Olyan érzésünk lehet, hogy semmi értelme a fejlesztéseknek, és még az is megeshet, hogy teljesen kihagyva is végigvihető a játék. Ez is megerősíti azt az érzést, hogy a harc másodlagos. A játékmenet a fejtörőkre fókuszál, ahol a precizitás és az átgondoltság visz előre. Ryn képes tárgyakat mozgatni, Abran pedig le tudja őket fagyasztani – ezek együtt működnek a rejtvényekben. A nehézség nagyjából középen mozog: soha nem túl könnyű, de nem is annyira frusztráló, hogy falhoz csapnánk miatta a kontrollert. A környezet megfigyelése gyakran kulcsfontosságú.

Ugyanakkor néha úgy érezzük, hogy a Myrkur Games kissé túltolta a fejtörőket, és emiatt az egész sokkal inkább puzzle játéknak tűnik, mint akció-kalandnak. Vannak főellenségek is, igen, de ha Abran lazán kihagy néhány feladványt, akkor elgondolkodunk, mennyire is szükségesek ezek. Olyan érzésünk lehet, mintha csak azért kerültek volna bele, hogy mesterségesen meghosszabbítsák a játékidőt. Így nagyjából 10 óra alatt végigjátszható a történet. A látványvilág gyönyörű, a szinkronmunka viszont katasztrofális: olyan, mintha egy felolvasóest részesei lennénk, ami a drámaibb pillanatokat teljesen kiheréli.

 

 

Amikor elhallgat a visszhang

 

Ha az Echoes of the End inkább 3D-s puzzle játékként adta volna el magát – mondjuk, mint a The Witness –, akkor valószínűleg sokkal jobban szerepelne. Így viszont, akció-kalandként, önellentmondásba keveredik. Végül 6,5/10-et kap, mert vannak benne jó elemek és kihívások, de túl sok aspektusa középszerű vagy épp alatta marad. Azoknak ajánlható, akik szeretnek gondolkodni, és közben néha kaszabolni is egy kicsit.

-V-

Pro:

+ Pazar látványvilág
+ Kihívást nyújtó puzzle-k
+ Nem végezhető ki egy délután alatt

Kontra:

– Felesleges és súlytalan skillfa
– Lassú, zavaros történetindítás
– Nehézkes, néha hibás irányítás


Fejlesztő: Myrkur Games
Kiadó: Deep Silver
Műfaj: Akció-kaland / Puzzle
Megjelenési dátum: 2025. augusztus 12.

Echoes of the End Review

Játékmenet - 7.2
Grafika - 7.3
Történet - 7.1
Zene/hangok - 5.4
Hangulat - 6.5

6.7

KORREKT

Két szék közé esett, és a padló csúnyán meg is csípte.

User Rating: Be the first one !

Spread the love
Avatar photo
Grabbing controllers since the middle of the nineties. Mostly he has no idea what he does - and he loves Diablo III. (Not.)