SOROZATKRITIKA – Mark Ruffalo és Tom Pelphrey elementáris alakítást nyújtanak: két férfi életét követjük, akik ugyanannak az igazságnak két teljesen ellentétes oldalán próbálnak boldogulni. A történet nemcsak feszült bűnügyi szálakat kínál, hanem mély emberi drámát is, ahol a gyász, a bűn és a remény különös elegye határozza meg a szereplők sorsát. Az események mellett aprólékos, érzékeny karakterportrék bontakoznak ki, amelyek végig lekötik a figyelmet. A sorozatot az HBO Max a sajtónak fenntartott, screener alkalmazásában, eredeti nyelven néztük végig.
Az első párbeszédig közel öt perc telik el, de addigra a nyitó montázs már lényegében mindent elmond a két főhősről. Tom (Mark Ruffalo) madárcsicsergésre kel, imádkozni próbál, de még a mozdulatokat is elfelejti, végül jéghideg vízzel fröcsköli le magát, hogy összeszedje magát a napra. Robbie (Tom Pelphrey) is felébred, óvatosan kiemeli kisgyermekét az ágyból, majd – akárcsak Tom – elindul dolgozni.
Tom egy állásbörzén ül a stand mögött, és a FBI karrierlehetőségeiről tájékoztat. Robbie a kukásautóval járja a környéket. Estére Tom vodkával alszik el, Phillies-logós bögréből kortyolgatva, miközben a baseballmeccs rádióközvetítését hallgatja. Robbie és társa, Cliff (Raúl Castillo) közben egy házat figyelnek ki, amelynek szemetében gyanús nyomokra bukkantak, drogügyletekre utalva. Így ér véget a napjuk.
Csendes reggelek, baljós esték
Ezek csupán a fő vonalak. A részletek csak később bontakoznak ki. Tom és Robbie világosan az igazság két ellentétes oldalán állnak, de közös vonásaik legalább annyira szembeötlők. A sorozat nem állít fel olcsó erkölcsi egyenlőséget, Robbie egyes tettei ezt eleve kizárják. De kezdettől fogva világos: mindketten csak próbálnak túlélni a rájuk nehezedő körülmények között. Ez az alapvető emberi küzdelem definiálja őket.
A történet lassan, kimérten épül, ami csak fokozza a feszültséget. Brad Ingelsby alkotása egy drogkartellekkel és motoros bandákkal átszőtt narratívát bont ki Philadelphia peremén (ebben az évben már a Dope Thief is hasonló témát dolgozott fel). Árulások, kettős játszmák, törékeny szövetségek szövik át a cselekményt. De legalább annyira szól azokról az életekről, amelyeket ez a világ bedarált, a múltjukról, ami idáig sodorta őket, és a reményeikről, amelyekkel talán visszakapaszkodhatnának a normális életbe.
Keresztutak és sorsfordítók
Tom nem mindig állásbörzén ücsörgött. Egykor aktív ügynök volt, előtte pedig pap. A felesége iránt érzett szerelem miatt mondott le fogadalmairól, majd tragikus halála taszította ki a terepmunkából. Most azonban idő előtt visszahívják: álarcos támadók sorra fosztogatják a drogkereskedőket, mintha pontosan tudnák, hol és mikor kell lecsapni. A háttérben persze Robbie és Cliff állnak, kiegészülve a harmadik társukkal, Peachesszel (Owen Teague). Tom nyomozása elkerülhetetlenül összevezeti a két férfi útját.
A fordulat azonban lassan jön el, még azután is, hogy Tom összeránt egy különítményt. A szabálykövető Aleah (Thuso Mbedu), a pimasz Anthony (Fabien Frankel) és a látszólag szétszórt, de ösztönösen éles szemű Lizzie (Alison Oliver) segítik munkáját. Eközben a sorozat visszatekint Tom múltjára: a lányával, Emilyvel (Silvia Dionicio) folytatott beszélgetései révén derül ki, hogyan küzd meg felesége elvesztésének árnyékával. Robbie életében szintén ott a halál szorítása: unokahúgával, Maeve-vel (Emilia Jones) él, akinek túl fiatalon kellett szembenéznie apja halálával, és olyan terheket cipel, amelyek messze meghaladják korát.
A széthulló kötelékek drámája
A mellékszereplők között is akadnak emlékezetes alakítások: Martha Plimpton és Isaach de Bankolé mellett Jamie McShane hátborzongatóan hiteles, mint a motoros banda vezére. Ingelsby stílusában ismét hangsúlyos a helyszín atmoszférája: ahogy a Mare of Easttown-ban, úgy itt is a környezet szinte külön szereplő. Csakhogy míg ott a gyökerekhez való kötődés dominált, itt inkább a kapcsolatok elvesztése kerül előtérbe. Tom egyre zárkózottabb, alkoholproblémái odáig fajultak, hogy lánya kell ágyba segítse. Robbie és Maeve élete állandó viszályban telik. Még mielőtt a valódi veszély beköszönne, mindketten az összeomlás szélén állnak.
A hét epizód nem könnyíti meg az életüket. Amikor Robbie és Cliff akciói rosszul sülnek el, Tom pedig a saját embereiben is kételkedni kezd, a lassan csordogáló kezdés helyét fenyegető, szorongató tempó veszi át. Bármelyik szereplőt elérheti a végzet. A mellékszálak váratlanul alakulnak és zárulnak. A A művelet krimiként is erős, de még inkább emberi drámaként, köszönhetően Ruffalo és Pelphrey lenyűgöző játékának. Érzékenyen és árnyaltan hozzák a figurákat, akik könnyen megkeményedhetnének, de inkább a túlélésért és emberségük megőrzéséért küzdenek. És ez a harc talán nehezebb, mint bármely bűnüldözés vagy bűntett.
–Herpai Gergely „BadSector”–
A művelet
Rendezés - 9.2
Színészek - 9.6
Történet - 8.8
Látvány/zene/hangok/akció - 9.2
Hangulat - 9.4
9.2
SZÉDÜLETES
A művelet lassan építkező, feszült bűndrámája egyszerre ad izgalmas krimit és mély emberi történetet. Ruffalo és Pelphrey alakítása hitelesen mutatja be a kétségbeesés és a kitartás határán egyensúlyozó férfiakat. Az HBO sorozata rávilágít, hogy az igazi feszültség sokszor nem a bűn világából, hanem a lélek belső küzdelmeiből fakad.





