Hideo Kojima még azt is megjósolta, ami ma az Egyesült Államok és Oroszország között történik. Most, hogy újra játszunk a Metal Gear Solid Deltával, ismét beszélnünk kell The Bossról.
Tudjuk, hogy a jövőbelátás királya a The Simpsons, de Hideo Kojima sincs messze tőle. A Metal Gear Solid: Peace Walker előrevetítette, hogy néhány év múlva milyen mértékben függünk majd olyan MI-ktől, amelyek más embereknek adják ki magukat. A Metal Gear Solid 2 volt az első, amely a közösségi média és az információmanipuláció jelentőségét látta előre, és az MGS3? Arról eddig nem gondoltuk, hogy bármilyen jóslatot tett volna, egészen néhány nappal ezelőttig.
A Metal Gear Solid Delta: Snake Eater megjelenésére készülve úgy döntöttem, hogy időrendi sorrendben újrajátszom az összes részt, így természetesen a Metal Gear Solid 3-mal kezdtem. Ez a játék rendkívül különleges. Az egész történet valójában The Boss és Naked Snake párbeszéde, amelynek célja, hogy a tanítvány örökölje a Big Boss címet, átvegye mesterének örökségét és túlszárnyalja őt. Ez a staféta átadásáról szóló történet. A Cobra egység tagjai nem pusztán katonák: ők mind érzések megtestesítői, amelyeket Snake-nek le kell győznie ahhoz, hogy felnőjön és méltóvá váljon. Amikor már elég erős ahhoz, hogy ne törje meg sem a fájdalom, sem a félelem, sem a düh, sem a gyász, sem a bizonytalanság, szembe kell szállnia The Boss-szal, és ezzel megtörténik a vérkeresztsége. A kígyó belé költözik, és vele együtt a sorsa is.
Ez világos volt számomra, de The Boss üzenete kevésbé. Ez természetes: amikor utoljára játszottam vele, még tinédzser voltam, és őszintén szólva alig értettem a történet politikai hátterét. A kubai rakétaválság, Sokolov finom szerepe a konfliktus megoldásában, az a fordulat, amikor Volgin beveti a Davy Crockett atomfegyvereket – mindez elsiklott mellettem. És főleg az, amikor The Boss kijelentette Big Bossnak, hogy olyan jövőt akar, amelyben nincs se kommunizmus, se kapitalizmus. Akkoriban csak annyit gondoltam: „Éljen The Boss”, ugyanúgy, mintha azt mondtam volna, kérek egy kalóriamentes majonézt. Most, felnőtt fejjel újrajátszva, napok óta ezen a mondaton rágódom.
A témát átbeszéltem a bátyámmal, Julival, aki filozófiával és történelemmel foglalkozik. A beszélgetés során arra a következtetésre jutottunk, hogy évekkel ezelőtt félreértettem The Boss karakterét – és talán sokan mások is. A Filozófusok között nevelkedve hajlamosak voltunk azt hinni, hogy gondolkodó, de ez nem igaz. Ő katona, harcos. Ezért képes feltenni a legfontosabb kérdéseket, mert maga is a harctéren szembesül velük, de a válaszokat már nem tudja megadni. Kojima erre emlékeztet minket a Peace Walkerben, amikor Che Guevarát is beleírja a történetbe.
The Boss harcos, aki kérdez – nem filozófus, aki válaszol
Che Guevara fizikailag nagyon hasonlít Big Bossra, de szellemileg még inkább The Bossra. Gerillavezérként fegyveres felkelést hirdetett, majd a hatalom megszerzése helyett tovább harcolt, és népét is arra biztatta, hogy a küzdelem soha ne érjen véget. Pontosan ezért nem lehet The Bosst filozófusként értelmezni: ő harcos, aki kérdéseket tesz fel, remélve, hogy mások megadják a választ, és akinek a helye a csatatéren van, nem az íróasztal mögött.
És honnan erednek ezek a kérdések? Itt jön a jóslat, ami azóta sem hagy nyugodni. The Boss azt mondja Big Bossnak, hogy nem lehet hűséget fogadni kormányoknak vagy pártoknak, mert a vezetők változnak, és velük együtt az eszmék is. Sem a kapitalizmus, sem a kommunizmus nem jelent megoldást, és ugyanígy nem érdemes vakon hinni Amerikában vagy bármely más országban sem, hiszen mindez csupán az éppen hatalmon lévő vezető akaratától függ – aki lehet, hogy őrült. Az MGS3 a hidegháború idején játszódik, amikor az Egyesült Államok és Oroszország egymás ellen feszültek. Az amerikai propaganda szerint a kommunizmus elnyomta azokat a szabadságjogokat, amelyeket a kapitalizmus biztosított. És vajon mit állított az orosz propaganda? Ugyanezt – csak fordítva. Valójában mindez csupán egy helyettesítő háború volt a két nagyhatalom között.
Amikor mindezt elmagyarázza, The Boss elneveti magát, és azt mondja tanítványának, hogy a 21. században az Egyesült Államok és Oroszország barátok lesznek. Pár nappal később a tévében láttam, ahogy Trump és Putyin kezet ráz, hogy valamiféle szövetséget próbáljanak kialakítani Ukrajna ügyében. Természetesen ez a „barátság” kényelmi, hamis és félelmetes, de mégis megtörténik. Ezek a kézfogások ugyanolyan ijesztőek, mint a nukleáris fenyegetések, amelyekről később a Peace Walker beszél. Mert az igazán rémisztő gondolat az, hogy ha nem következik be az a barátság, amelyről The Boss beszélt, akkor a világ aligha szabadulhat ki az örök háború fogságából. És jelenleg pontosan ez történik.
Ha Kojima most készítene egy Metal Geart, miről szólna?
Lenyűgöző, hogy The Boss beszéde ma még időszerűbb, mint amikor a Metal Gear Solid 3: Snake Eater eredetileg megjelent. Több mint húsz év telt el azóta, és The Bosst hallgatva már nem egy látnok vagy jós szavait halljuk, hanem valakit, aki a jelenünkről beszél. Mert bármilyen hihetetlen, ma is a hidegháború következményei között élünk. Ezért érdemes újra visszatérni a Snake Eaterhez – legyen az az eredeti változat, vagy a nemrég megjelent remake. Felnőtt fejjel játszva a játék félelmetesen valóságos képet ad a világ működéséről. És a legrosszabb, hogy mindezt már húsz évvel ezelőtt kimondta valaki, és napról napra egyre valóságosabbá válik. A Simpsons jóslatai sokkal viccesebbek. És sokkal kevésbé félelmetesek.
Forrás: 3djuegos
