TESZT – Pontosan tíz évvel a Metal Gear Solid V megjelenése után a Konami ismét előhúzza egyik legnagyobb dobását. A Master Collection Vol. 1 sikerét meglovagolva most egy vérbeli 4K-s remake-kel támadnak: érkezik a Metal Gear Solid Delta. A legendás Metal Gear Solid 3 újrája immár 21 évvel az eredeti után fut be – de vajon megmaradt-e a klasszikus varázs Hideo Kojima nélkül is?

Az utóbbi években a Konami feltűnően igyekszik visszakapaszkodni a klasszikus értelemben vett játékfejlesztés világába. A mobilos címek és pachinko automaták után újra a konzolos és PC-s prémium játékokra helyezik a hangsúlyt. A cég több retrogyűjteménye után most már egyértelműen a remake-ek korszakát éljük – mintha csak próbálgatnák a terepet, mielőtt egy teljesen új cím fejlesztésébe fognának.

A 2024-es Silent Hill 2 remake sikere után most a Metal Gear Solid van soron: a Metal Gear Solid Delta: Snake Eater formájában tér vissza a legendás Metal Gear Solid 3 újragondolása. Csakhogy a MGS esetében a helyzet jóval kényesebb, mint a Silent Hillnél. A rajongók még mindig jól emlékeznek Hideo Kojima botrányos távozására a Konamitól, amely a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain gyötrelmes fejlesztési folyamata után következett be. Sokan akkor úgy vélték, a sorozat Kojima nélkül egyszerűen nem létezhet tovább – a mester és az IP szinte egybeforrtak. Ehhez képest a Master Collection Vol. 1 nosztalgiahulláma után most itt van egy teljes értékű remake… Kojima nélkül. A kérdés jogos: 21 év után is mestermű maradt-e a Metal Gear Solid 3?

Snake Eater: 21 év után is az egyik legütősebb sztori a videojáték-történelemben

Akik túl fiatalok voltak az eredeti megjelenéskor, talán nem is tudják, hogy a Metal Gear Solid 3: Snake Eater időrendben az egész széria első része – az események ugyanis 1964-ben, a hidegháború kellős közepén zajlanak. Két évvel a kubai rakétaválság után járunk, amikor is Jack – fedőnevén Snake – Oroszországba indul, hogy kimenekítsen egy tudóst, aki nyugatra akar szökni. A küldetés azonban katasztrófába torkollik: The Boss, Snake mentora – és kvázi anyaszereplője – árulóvá válik, Volgin ezredes oldalára áll, megszerzi a tudóst, majd Snake-et félholtra veri. A misszió vége egy nukleáris robbanás orosz földön, ami világpolitikai botránnyá dagad.

Snake-et újra bevetik: vissza kell mennie Oroszországba, visszaszerezni a tudóst, legyőzni Volgint… és elárult mentorát is meg kell ölnie. Mai szemmel nézve a sztori félelmetesen aktuális. A hidegháborús miliő, a nagyhatalmi feszültségek – különösen az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között – ma is kísértetiesen ismerősnek hatnak. Újra bebizonyosodik: Kojima nem egyszerűen történetet mesélt – hanem jövőt látott.

De a politikai háttérnél is erősebb az, ahogyan a játék sztorit vezet. A tempó végig feszes, a történet folyamatosan csavarokat dob be, az átvezetők hosszúak ugyan, de mesterien vannak megkomponálva, és a boss fightok legendásak. A karakterek pedig egyenesen zseniálisak – különösen The Boss, aki minden túlzás nélkül a videojátékok történetének egyik legösszetettebb és legemlékezetesebb antagonistája. És persze ott van a Metal Gear-hangulat: filozofikus monológok és teljesen elszállt, szürreális jelenetek váltják egymást – ez a kettősség adja a sorozat egyedi ízét, amit máig senki sem tudott lemásolni.

Mindez együtt egy olyan történetet alkot, amit nem lehet elfelejteni – főleg, hogy a játék nem nyúlik túl hosszúra: 15-20 óra alatt simán végigjátszható. Persze vannak elemek, amik mára öregedtek: például EVA karakterének túlszexualizált ábrázolása már akkoriban is kapott kritikákat. A Konami viszont úgy döntött, hogy egyetlen képkockán sem változtat az eredeti játékhoz képest – még az átvezetők rendezése is pixelre megegyezik. Ez tehát egy 1:1 remake, csak éppen 4K felbontásban. Kojima neve sehol sincs eltakarva – talán tiszteletből, talán a rajongók haragját elkerülendő, vagy épp mindkettő miatt. A legnagyobb különbség tehát nem a tartalomban, hanem kizárólag a látványvilágban érhető tetten.

Realizmus 4K-ban újraálmodva – így született újjá a legendás klasszikus

A Metal Gear Solid Delta kapcsán nem is volt kérdés, hol lesz a rajongók figyelme: természetesen a grafikai megvalósításon. A Metal Gear Solid 3 a maga idejében a PlayStation 2 egyik legszebb címe volt, de mai szemmel már kissé stilizált, rajzfilmszerű látványvilág jellemzi – ami persze nem véletlen, hiszen Yoji Shinkawa, a sorozat legendás karakterdizájnere tervezte a vizuális stílust. A remake esetében a Konami megőrizte a karakterek ikonikus külsejét, viszont az Unreal Engine 5-nek köszönhetően minden eddiginél realisztikusabb 4K-s grafikát kapunk. Az eredmény? Mintha régi ismerősöket látnánk viszont, de vadonatúj, technológiailag csúcsra járatott környezetben.

Egyedül a színvilág lett visszafogottabb az eredeti PS2-es átvezetőkhöz képest – az a fajta kontrasztos, karakteres vizualitás, ami anno megadta a Snake Eater külön ízét, most kevésbé hangsúlyos. Persze egy realista újraértelmezés esetén ez teljesen érthető. A látvány mellett azonban a művészi irányvonal is megmaradt: a készítők ügyeltek arra, hogy az MGS3 egyedi atmoszféráját ne mossa el a technikai ráncfelvarrás.

Bár a történet a ’60-as évek hidegháborús világában játszódik, a franchise-ra jellemző sci-fi elemek ezúttal is felütik a fejüket – néhol már-már retrófuturisztikus hangulatot teremtve. A dzsungelbeli nyílt tereket most is élesen elválasztják a technokrata katonai belső terek, ahol a korhoz képest néha túlságosan modern technológia jelenik meg – teljesen szándékosan. Összességében tehát elmondható: a Metal Gear Solid Delta a lehető legjobb belépőpont azok számára, akik most ismerkednek a szériával. Ám ha a játékmenet felé kanyarodunk, már nem minden olyan sima…

Remake a javából – mindenestül, hibáival együtt

Akármennyire is szépen csillog a Metal Gear Solid Delta külseje, a játékmenet sajnos nem hozza ugyanazt az áramvonalas élményt. A Konami szinte vallásos hűséggel ragaszkodott az eredeti MGS3 felépítéséhez – még azokhoz az elemekhez is, amelyek ma már nem állják meg a helyüket. A sorozat továbbra is váltogatja a lopakodásra épülő szakaszokat a szinte már anime-szerűen eltúlzott főellenfél-harcokkal – ez önmagában nem is gond. De a probléma ott kezdődik, hogy a 21 évvel ezelőtti játékmeneti standardek bizony elavultak. Snake irányítása ma már nemcsak súlyosnak, de egyenesen nyögvenyelősnek érződik, a mozgás pedig sokszor túlságosan merev ahhoz, hogy természetesnek hasson.

Amikor például a földön fekve gombnyomásra kell „visszavergődnünk” talpra, miközben az ellenfél már körbeugrál minket, az sokkal inkább frusztráló, mint izgalmas. Hasonlóan problémás a pontatlan kúszás, aminek köszönhetően gyakran belebotlunk a csapdákba, amelyeket épp elkerülni akartunk. És ne feledjük azt sem, hogy a pályák még mindig zónákra vannak darabolva – ez 2004-ben hardverkorlát volt, 2025-ben viszont már csak zavaró és anakronisztikus.

Pedig látszik a jó szándék: a Konami próbálkozott némi modernizálással. A „modern stílus” például lehetővé teszi, hogy Snake egyszerre mozogjon és célozzon – ami 2025-ben már alapelvárás, de ettől még üdvözlendő. A valóságban viszont ez leginkább a 2006-os Subsistence verzió továbbgondolása: szabad kamera, gördülékenyebb mozgás, és néhány új kényelmi funkció. Ilyen például a térképen céljelző iránytű, vagy a gyors terepszín-váltás, ami különösen a lopakodós részeknél jön jól.

De ezekkel együtt is: a Metal Gear Solid Delta valójában a 2004-es játék – pontosabban annak ráncfelvarrt változata – 4K-s kabátban. És ezzel együtt jönnek a régi hibák is. Az MI továbbra is hektikus: van, hogy egy bokor mögül kiszúrnak 30 méterről, máshol meg konkrétan az őr arcába mászunk, és az se tűnik fel neki. Ez persze része az élménynek – ahogy mindig is az volt. Akinek ez kevés kihívás, az bátran emeljen a nehézségi szinten, már az elején.

A Delta az igazi, végső verzió?

Ahogy közeledünk a végéhez, muszáj kiemelni: a Konami nem aprózta el. A Metal Gear Solid Delta nem csupán egy újracsomagolt klasszikus – ez a Snake Eater legteljesebb kiadása. Egyetlen csomagban található meg minden tartalom, amit valaha hozzácsaptak a játékhoz. Visszatér például a Snake vs. Ape minijáték – a legendás Ape Escape crossover –, vagy a meglepően sötét és stílusidegen Guy Savage pálya, ami a hack’n’slash rajongók számára lesz meglepő kitérő.

De ott a Secret Theater is: egy extra menüpont, ahol különféle bizarr, parodisztikus átvezetők kaptak helyet, újraalkotva a mostani játékmotorral. Aki pedig igazán hardcore fan, az örömmel nyugtázza majd, hogy az MGS3 HD-kiadásának kézikönyve is elérhető a játékban – benne Shinkawa mester gyönyörű illusztrációival. Bár Hideo Kojima neve most nincs ott a borítón, a Konami mindent megtett, hogy érezhető legyen: a szellemiség még mindig jelen van. Ez a remake nem csupán tisztelgés – ez egy monumentális emlékmű.

-Herpai Gergely „BadSector”

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Konami
Fejlesztő: Virtuos
Stílus: Akció-kaland, TPS, lopakodós
Megjelenés: 2025. augusztus 28.