TESZT – A cím hangzatos, a marketinggépezet dübörgött, a hype pedig az egekben volt – de mire a végére érsz, legfeljebb egy hosszú, csalódott sóhaj marad. Az a fajta, amit akkor engedsz ki, amikor valami kétségbeesetten próbál menőnek tűnni, de ordít róla a középszer. A Lost Soul Aside esetében pontosan erről van szó: a történet olyan érzést kelt, mintha egy algoritmus generálta volna egy elfelejtett Final Fantasy-kézikönyv lábjegyzeteiből a karakterek pedig annyira súlytalanok, mint egy zsebkendő a szélviharban. A harcrendszer ugyan rendben van, de egyedül kevés ahhoz, hogy életet leheljen ebbe az ingatag, sokszor széteső produkcióba.

A Lost Soul Aside fejlesztése 2014-ben indult, eredetileg egyetlen ember szólóprojektjeként. Idővel a csapat negyven főre hízott, és a hosszúra nyúlt odüsszeia után végül megérkezett a kész játék. A kérdés csak az volt: a rengeteg ráfordított év látszik-e a végeredményen? Sajnos inkább a rossz értelemben.

Sztori és karakterek: mínusz egyedik dimenzió

A nyitány tényleg erősen idézi a Final Fantasy-játékok hangulatát: Kaser, a főhős, a lázadó erők oldalán száll szembe a birodalommal és annak császárával. A cselekmény gyorsan egy húgmentő akcióba fordul, de mire észbe kapnál, már az egész világ sorsa is a nyakadba szakad – ami végső soron ugyanaz, csak nagyobb díszletekkel. És ezzel nagyjából ki is merült a történet.

A karakterek annyira jellegtelenek, hogy a főgonoszon kívül senki nevét nem tudtam megjegyezni. Az eseményeket többnyire statikus párbeszédekben mesélik el, nem látványosan megkomponált átvezetőkben. A sztori, a szereplők, a szinkron és a szövegkönyv együtt olyan káoszt alkotnak, amit legfeljebb átugrani lehet, hogy végre újra harcolhass.

Hol mutatós, hol nyögvenyelős

A hosszú fejlesztési ciklus a grafikai oldalon is tetten érhető. Egyes pályák valóban látványosak, más helyszínek viszont inkább egy régi generációs játékra emlékeztetnek, ráadásul kínosan üresek. Ez a felemásság az egész játékot átszövi.

A pályadizájn sablonos: cső, aréna, cső, aréna, cső, aréna… és így tovább, mintha copy-paste-tel tervezték volna. Néha bedobnak egy kis platformszekciót, logikai „rejtvényt” vagy sínen futó üldözést, de ezek többnyire bosszantóan pontatlan irányítás miatt élvezhetetlenek vagy olyan könnyűek, hogy komolyan venni sem lehet őket. A platformrészek frusztrálóak, az üldözések pedig annyira lagymatagok, mintha a vidámpark leglassabb körhintáján ülnél. A játék egyszerűen nem tud értelmes módot kínálni a pihenésre – minden pillanatban a harcot erőlteti.

Akció futószalagon

A harcrendszer kétségkívül a Lost Soul Aside legnagyobb erénye – de itt is gyorsan kiderül, hogy a lelkesedés kevés, ha a megvalósítás döcögős. Papíron minden adott: több fegyver, látványos mozdulatok, főellenfelek, stamina-menedzsment, kitérés, parry és „stagger” csík az ellenfeleken. Csakhogy az ütéseknek nincs igazi ereje, a találatok hangja pedig olyan, mintha kartonpapírt püfölnél.

Előny viszont, hogy mind a négy fegyvertípus teljesen más stílust kínál, saját képességekkel. Az anime-hatású mozdulatokkal tényleg badassnek érezheted magad, anélkül hogy végtelen kombólistát kéne magolnod. Mindez szórakoztató, de a repetitív pályadizájn és a nulla sztori miatt a harc is gyorsan unalmassá válik. Élvezetes, de nem elég erős ahhoz, hogy egyedül megtartsa a játékot.

Változatos bossok, döcögős kivitelezés

Amiben a Lost Soul Aside jól teljesít, ott rögtön el is bukik két másik fronton. Ez a kettősség végigvonul az egész játékon, a bosscsatákat is beleértve. A főellenfelek valóban változatosak, szinte mindegyik más típusú kihívást tartogat, de annyi van belőlük, hogy idővel összemosódnak és elvesztik az egyediségüket.

Technikailag sem makulátlan a kép. Bár nem játszhatatlan, nálam is előfordult két fagyás, rendszeres FPS-zuhanások és akadozások, amikor már csak azért szorítottam, hogy ne álljon le teljesen a játék.

„Ez tényleg elvesztette a lelkét”

Őszintén reméltem, hogy a Lost Soul Aside lesz a következő nagy meglepetéssiker, valahol a Stellar Blade és a Black Myth: Wukong nyomdokain. Ehelyett azonban egy olyan játékot kaptunk, amelyben gyakorlatilag nincs történet, a karakterek jelentéktelenek, a szinkron pedig néha olyan rossz, hogy már komikus.

Ehhez jönnek az FPS-esések, az akadozások, sőt, időnkénti fagyások – még PlayStation 5 Pro-n is. A harcrendszer és a bossok sokszínűsége menti, amit lehet, de az ütések erőtlenek, mintha papírkarddal hadonásznál. A Lost Soul Aside így csak azoknak ajánlható, akik képesek szemet hunyni a hibák felett, és beérik egy középszerű akcióélménnyel. Összességében a játék fókusztalan – és ami a legnagyobb baj: lélektelen.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment
Fejlesztő: UltiZero Games
Stílus: Akció-szerepjáték, hack and slash
Megjelenés: 2025. augusztus 28.