A Magellan utazási módja zseniálisnak tűnik a Death Stranding 2-ben, de valójában sokkal kevésbé eredeti, mint ahogy azt te – vagy maga Hideo Kojima – gondolnád. Kojima a DHV Magellant forradalmi hajóként mutatja be, de az ötlet klasszikus sci-fi forrásokat és valódi téridő-elméleteket idéz meg.

Hideo Kojima azon alkotók közé tartozik, akik projektjeiket idegen ötletek és koncepciók hatalmas óceánjából merítve formálják. Zsenialitása nem feltétlenül abban rejlik, hogy a semmiből talál ki új dolgokat, hanem abban, ahogyan azokat saját képére alakítja, és egyedi, összetéveszthetetlen stílusban dolgozza fel. A Death Stranding 2-ben ennek tökéletes példája a DHV Magellan, a Tarman által vezetett hajó, amely Sam Porter Bridges mobil bázisa és gyorsutazási eszköze. A Magellan különlegessége nem csupán a megjelenésében vagy a képességeiben rejlik, hanem abban is, hogyan közlekedik: a TAR használatával egy a valóságok közötti síkra lép, amely a játék Chiral Networkjéhez kapcsolódik. Tudom, mire gondolsz Kojima és a drogok kapcsán… De nem: első ránézésre talán teljesen eredeti és őrült ötletnek tűnhet, ám ennek a koncepciónak számos sci-fi előzménye van.

A DHV Magellan: mobil bázis és királis transzport

A DHV Magellan hajó egyszerre szolgál hajóként, mozgó műveleti központként, raktárként és gyorsutazási pontként. A Chiral Network-höz csatlakozva képes szinkronizált létesítmények között közlekedni, szállítmányokat és készleteket vinni, és logisztikai hátteret biztosítani Sam küldetéseihez. A hajót Tarman irányítja (aki George Miller, a Mad Max-széria alkotója által inspirált karakter), és egy számítógépes rendszer segíti, így a legénység a háttérben maradhat, amíg Sam rekordokat és fémet cipel, mint egy szerencsétlen málhás szamár.

Játékmeneti szempontból a Magellan leegyszerűsíti a csomagok közötti utazást, és lehetővé teszi a készletkezelést bármely szinkronizált pontból. De mivel Kojima sosem szereti, ha bármi magyarázat nélkül kerül a játékba, a Death Stranding világának mitológiájában az utazást a királis anyag manipulációjával és a Beaches-hez való kapcsolódással magyarázzák, ami tudományos-fantasztikus indoklást ad a technológiai és ontológiai elemek összekapcsolására. Nagy szavak egy olyan koncepcióra, amely valójában nem is Kojima sajátja.

Nem olyan eredeti, mint amilyennek tűnik

Bár a Magellan lenyűgöző a Death Stranding univerzumán belül, az alternatív dimenzión, egy „téridő-hajlaton” vagy egy „tér a terek között” való utazás ötlete korántsem új. A sci-fi számos művében találkozhatunk ezzel: portálokkal, hipersebességgel vagy dimenzionális „útvonalakkal”, amelyek lehetővé teszik a szinte azonnali utazást nagy távolságokra.

A The Authority képregényekben például a Transport hajó a Bleeding nevű extradimenzionális közegen keresztül közlekedik, amely távoli pontokat köt össze, és azonnali beavatkozást tesz lehetővé bárhol a bolygón. Hasonlóan a Star Wars hipersebessége is lehetővé teszi a csillagközi utazást másodpercek alatt. Bár technológiai eszköz, az utóbbi években a saga kánonja azt is sugallja, hogy a hipersebesség a Force fizikai megnyilvánulása lehet, ami spirituális elemet kölcsönöz az utazásnak – hasonlóan ahhoz, ahogyan a Death Stranding az élet utáni lét kérdését kezeli.

Ez a koncepció nem korlátozódik képregényekre vagy filmekre. A Doctor Who-ban a TARDIS téridő-hajlatokon keresztül jelenik meg bárhol, míg a Stargate SG-1-ben a csillagkapuk szubtér alagutakat hoznak létre, amelyek világokat kötnek össze. A Star Trek univerzumában a Warp vagy a szubtér lehetővé teszi a fénysebesség korlátainak leküzdését. Jack Kirby Boom Tunnels rendszere interdimenzionális átjárókat biztosít, Jodorowsky műveiben pedig az üresség teszi lehetővé az azonnali kapcsolatokat. A Warhammer 40,000 világában a Warp pszichikus dimenziót jelent, amelyhez speciális pilóták szükségesek, míg az EVE Online-ban ugróhajtóművek használatosak. A Mass Effect Mass Relayjei csillagrendszerek közötti ugrásokat tesznek lehetővé, a Halo hajói pedig Slipspace-en keresztül közlekednek. A filmekben a Final Horizon például egy kísérleti hajtóművet mutat be, amely téridőt szakít fel a gyorsabb utazás érdekében – végül egy másik dimenzióhoz kapcsolódva. Spoiler: nem kellett volna.

Ezek az példák mind ugyanarra a mintára épülnek: alternatív „valóságréteget” használnak a távolságok áthidalására, saját szabályokkal és korlátokkal – akárcsak a Magellan a Death Stranding 2 Chiral Networkjében. Még a tudomány is felmutat hasonló elveket: az Alcubierre-metrika, amelyet Miguel Alcubierre mexikói fizikus javasolt az 1990-es években, egy hipotetikus „warp hajtóművet” ír le, amely képes a téridő deformálására a fénysebességnél gyorsabb effektív mozgás érdekében.

Kip Thorne és más fizikusok is tanulmányozták az átjárható féreglyukak lehetőségét, bár ezek stabilitása egzotikus energiatípusoktól függ, amelyek még mindig kívül esnek a technológiai lehetőségeinken. Még a NASA Eagleworks részlege is vizsgálta ezeknek az elméleteknek a laboratóriumi életképességét. A húrelmélet és a párhuzamos univerzumok elképzelései pedig további spekulációs réteget adnak: ezek elméletileg kozmikus rövidítések vagy valóságok közötti hidak szerepét tölthetik be. Bár gyakorlati alkalmazásuk még messze van, mind ugyanazt az emberi impulzust tükrözik: a tér és idő határainak átlépését.

Mitől különleges a Magellan

A Magellan nem pusztán közlekedési eszköz a Death Stranding 2-ben, hanem egy logisztikai központ, amely tökéletesen integrálja a játékmenetet és a narratívát. Jelenléte erősíti a sorozat alapfilozófiáját: területek összekapcsolása, emberek egyesítése és minden szállítmány értelmet nyer. A királis technológián alapuló háttér összekapcsolja a technológiai és ontológiai elemeket, és összefüggést ad Sam Porter kapcsolatának a szétszabdalt világgal.

A koncepció zsenialitása nem abban rejlik, hogy új ötletet talál ki – az alternatív dimenziókon átívelő utazás klasszikus sci-fi toposz –, hanem abban, ahogyan Hideo Kojima újraértelmezi és saját univerzumába illeszti azt. A Magellan egy ismerős ötletet alakít át narratív és játékmeneti eszközzé, amely a játék kontextusában mégis újszerűnek hat. Nem csupán a főhőst mozgatja, hanem a játékost is egy olyan élménybe repíti, ahol a logisztika, a spekulatív fikció és Kojima kreatív víziója összefonódik.

Forrás: 3djuegos