TESZT – Amikor egy franchise új fejlesztő kezébe kerül, annak hatása szinte mindig azonnal érződik – és a Little Nightmares harmadik részénél sincs ez másképp. Ezúttal nem a Tarsier Studios dolgozott rajta (ők éppen a Reanimallal foglalatoskodnak), hanem az Until Dawnról ismert Supermassive Games. Az eredmény? Egy olyan folytatás, ami ugyan megőrzi a sorozat jellegzetes lelkületét, de elveszíti azt a finom, groteszk varázst, amit a svéd stúdió oly mesterien tudott adagolni. Be kell vallani: ez a harmadik felvonás messze elmarad a Tarsier által felállított szinttől.

A koncepció változatlan: apró hősök egy hatalmas, nyomasztó világban. Ami viszont változott, az a hangulat és az élmény, amit a Supermassive próbált megfogni – és ez nem mindig sikerül.

Élet az Embracer után

A Tarsier Studiost az Embracer Group felvásárolta, a jogok viszont a kiadónál, a Bandai Namco Entertainmentnél maradtak. A japán cégnek így új fejlesztő után kellett néznie, és választásuk végül a Supermassive Gamesre esett – nem véletlenül, hiszen a brit stúdió az Until Dawn és a The Dark Pictures Anthology révén már bizonyított történetmesélésben és hangulatépítésben. Az alapformulához nem nyúltak túl bátran, de valahogy a végeredmény mégsem működik úgy, mint korábban. A Little Nightmares 3-ban két új főhőst irányítunk: Low-t és Alone-t – két gyermekszerű, mégis kísérteties figurát, akik tematikus pályákon küzdik végig magukat. Apró bábukként hatalmas akadályokat kell leküzdeniük, gyakran improvizált létrákat készítve vagy egymást felsegítve a továbbjutáshoz. A párosítás egyértelműen Josef Fares (It Takes Two, A Way Out) játékaiból merít, ám itt a kooperáció nem kötelező, csak opcionális. Csakhogy ez kizárólag online működik – helyi, kanapékooperációs mód nincs. Ez hatalmas kihagyott lehetőség.

Pedig a két karakter közti szimbiózis remekül működhetne, hiszen képességeik eltérőek: Low íjjal támad, míg Alone egy csavarkulccsal tör utat magának. Előbbi távolról intézheti el az akadályokat, utóbbi közelről zúz át falakat vagy akadályokat. A játékmenet során kapcsolókat, biztosítékokat, deszkákat és karokat kell kezelni – csak épp ezek kombinációja sosem válik igazán változatossá. A fejtörők egyszerűek és rövidek, a megoldás pedig legtöbbször magától értetődő. Szerencsére a mesterséges intelligencia egészen használható, mert társunk többnyire önállóan reagál, sőt, sokszor megmutatja, merre érdemes továbbmenni. Enélkül a játék jóval frusztrálóbb lenne, hiszen a Little Nightmares 3 többször is képtelen egyértelműen jelezni, mit is kellene csinálni. Emiatt könnyű eltévedni vagy percekig bolyongani, mire rájövünk, melyik tárggyal lehet interakcióba lépni. A vizuális stílus és a megvilágítás ugyan igényes, de néha épp az árnyékok rejtik el a megoldást.

Kicsik, de nem jelentéktelen rémálmok

A hangulat szerencsére a helyén van. A Supermassive ért ahhoz, hogyan építsen feszültséget és atmoszférát, és a környezet itt is lenyűgözően bizarr. Amikor egy hatalmas, húsos kéz áttöri a falat, hogy elkapja a két apró hőst, az tényleg hátborzongató. Ketten játszva ez az élmény még intenzívebb. Ám hiába a jó vizuális és hangulati alap, a játékmenetben gyorsan előjönnek a gondok. Túl sokszor fordul elő, hogy nem tudjuk, mit kell tenni, és halálunk után újra és újra ugyanazokat a hibákat ismételjük.

Egy idő után ez inkább fárasztó, mint izgalmas. A Little Nightmares 3 három óra alatt végigjátszható, és ennyi idő után már nagyon érződik a repetitivitás. Az ötletek kifogytak, a megvalósítás pedig mintha sietve készült volna. Még a DualSense finom rezgései sem tudják igazán fokozni a beleélést: inkább azt érezzük, mintha a játék minden erővel próbálná elhitetni velünk, hogy több, mint amilyen valójában. Az elképzelés tehát jó, de a kivitelezés szupermasszív módon el lett rontva.

Vissza az első két rémálomhoz

A Little Nightmares 3 így is megér egy 6,5/10-et: akadnak benne emlékezetes pillanatok, a vizuális stílus és az atmoszféra még mindig magával ragadó, de a játékmenet hamar kifullad. Low és Alone kalandja nem tudja felülmúlni Six és Mono ikonikus történetét. A Supermassive Gamesnek a jövőben bátrabbnak kell lennie – ha nem újítanak, a negyedik rész még ennél is nagyobb csalódás lesz. Ez pedig már most sem kevés. Tuti, hogy egy éven belül a PlayStation Plus Essential kínálatában látjuk viszont. Fogadni mernénk rá.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Fejlesztő: Supermassive Games
Kiadó: Bandai Namco Entertainment
Műfaj: Puzzle-platformer, túlélő horror
Megjelenési dátum: 2025. október 10.