Több mint 350 ezren kaptak rá a Steam legújabb játékára, én pedig azért szálltam be, mert pontosan azt a The Last of Us-hangulatot hozza vissza, amitől a PlayStation megfosztott. Az Arc Raiders azt bizonyítja, hogy a The Last of Us Factions akár alapmű is lehetett volna; a bejársz–zsákmányolsz–kijutsz körre épülő spontán történetek végre odaszegeztek.
Őszintén: egy hete még alig érdekelt az Arc Raiders. Maximum szakmai kíváncsiságból figyeltem, miközben a Fortnite × Simpson család együttműködés vitte a témát. Demókat, trailereket nem néztem, és egynek tűnt a sok próbálkozás közül egy műfajban, amihez sosem vonzódtam. Aztán pénteken ellepték a hírfolyamomat a játékrészletek – és átbillent a mérleg.
Bár a „szerezz cuccot, majd élve juss ki” típusú lövöldék eddig hidegen hagytak, klipről klipre látszott, hogy itt több van: feszült akció, váratlan összefogások, kegyetlen hátbatámadások – nagyívű díszlet és menet közben születő sztorik olyan arányban, ami tényleg frissnek érződött.
Nem csak a felhajtás tartja a felszínen
A rajt utáni első hullámhoz gyorsan csatlakoztak új játékosok Steamen. A legutóbbi 24 órában 354 836 fős csúcsot ért el, a szélsőséges helyzeteket bemutató klipek pedig tovább pörögnek, és egyre többen érkeznek Steamre, Xbox Series X|S-re és PS5-re. Nekem egy meccs elég volt, hogy értsem a lelkesedést.
A penge animációk, a kiszámíthatatlan helyzetek és a szép, posztapokaliptikus világ – amely még régi gépeken is simán fut – egyből eszembe juttatott valamit, amit elvettek: a jegelt The Last of Us Factions-t. Ha az Arc Raiders óriásgépeit a Naughty Dog fertőzöttjeire cseréled, nagyon hasonló játékkör rajzolódik ki.
Itt benőtt, idő rágta városok, szűk folyosók és levegőtlen szobák várnak összeszedhető készletekkel; az akció inkább taktikára és észre épít, nem túlhúzott statokra; a barkácsolás a fiókmélyi limlomból az utolsó pillanatban életmentő koktélt csinál. A lényeg mégis a játékosok közti dinamika: a rendszer keretet ad, de a történetet a meccs maga írja meg.
Minden kör végére saját sztori kerekedik, miközben az eredeti célodat hajszolod. Elindulsz egy alapanyagért, hogy bázist fejlessz és jobb fegyvert rakj össze, de a köztük történő összecsapások és a hol barátságos, hol könyörtelen játékostalálkozók határozzák meg, mire emlékszel.
A The Last of Us Factions, amit sosem kaptunk meg
Ritka, amikor egy játék tényleg felülírja az első benyomást – nem kicsit, nagyon. Az a tíz óra, amit az Arc Raiders-szel töltöttem, előhozta azt a „Embark-szikrát”, amit a The Finals-ben nem találtam.
Apró, de okos ötletek – a pályák felépítésétől az ellenfelek mintázatáig – adják a plusz mélységet, ami egyszerre tart kíváncsian és kísérletezésre ösztönöz: mit mutat a következő kör, meddig juthatsz a tegnapi tanulságokkal?
Ahogy a suttogó lopakodás pillanatok alatt elszabadult káosszá válik, az a The Last of Us legjobb pillanatait idézi. Az Arc Raiders megadja az eszközöket és a színpadot, de a játékot te és a körülötted lévők hozzátok létre – legyenek csapattársak vagy ellenfelek. Ez a szoros együttállás, finoman hangolt fejlődéssel párosítva, nagyon könnyen beszippant.
Nem tudom, pontosan mi lett volna a The Last of Us többjátékos folytatásából, és mennyire hasonlított volna ehhez, de az Arc Raiders azt az ösvényt villantja fel, amit a visszafogás – és feltehetően a Bungie tanácsa az átfedések elkerülésére – végül elzárt. Jó lenne, ha az élő, hosszú távra tervezett projektek miatti óvatosság alábbhagyna, mert az Embark megmutatta: a többjátékos műfaj másképp is működhet – és sokunk sejtése helytálló volt.
Teljes tesztünk az Arc Raidersről rövidesen érkezik DaemonX tollából.
Forrás: 3djuegos
