MOZI HÍREK – Ma már mindenki a Glenn Powell–fémjelezte új The Running Man-filmre figyel, pedig a véres tévés túlélőshow ötlete jóval korábban, egy francia moziban már vászonra került. Robert Sheckley 1958-as novellája, a The Prize of Peril alapján 1983-ban készült el a francia–jugoszláv koprodukcióban forgatott A kockázat ára (Le prix du danger), Gérard Lanvinnel és Michel Piccolival a főszerepben – és ez a film később olyan közel került A menekülő ember által világhírűvé tett koncepcióhoz, hogy plágiumper lett a vége.

Az 1980-as évek elején Robert Sheckley novellája már messze nem volt ismeretlen a sci-fi rajongók körében. A történet egy olyan tévéműsort képzelt el, ahol egy hétköznapi emberre profi gyilkosok vadásznak, miközben az egész ország élőben követi a hajszát, és nézők is beleszólhatnak a menekülésbe. Ebből született meg 1970-ben a német Das Millionenspiel, majd 1983-ban Yves Boisset filmje, A kockázat ára, amely már jóval hangosabb, kíméletlenebb kritikája volt a média cinizmusának és a közönség vérszomjának.

Boisset filmjében François, a szegény és munkanélküli fiatal férfi önként jelentkezik a halálos show-ba, mert ez az egyetlen esélye kitörni a kilátástalan helyzetéből. Öt felfegyverzett üldöző próbálja levadászni, miközben a stúdióban tomboló közönség és a tévénézők milliói – a műsor szabályai szerint – akár segíthetik, akár elárulhatják. A végtelenül cinikus, manipulatív műsorvezetőt Michel Piccoli alakítja, aki egyetlen pillanatra sem felejti el, hogy minden szenvedés és vér csak azért történik, hogy a nézettségi mutatók felfelé kússzanak.

Egy francia film, amely kísértetiesen emlékeztet A menekülő emberre

Néhány évvel később, 1987-ben került mozikba Paul Michael Glaser filmje, a Schwarzenegger-féle A menekülő ember, amely hivatalosan Stephen King – Richard Bachman álnéven publikált – 1982-es regényére épül. A King-könyv főhőse is egy kétségbeesett férfi, aki egy halálos tévés játékban próbál túlélni, miközben a rendszer ellenségének állítják be. A francia A kockázat ára és a hollywoodi film között azonban olyan sok a hasonlóság a játékszabályokban, a show felépítésében és a média működésében, hogy Yves Boisset plágium miatt bírósághoz fordult.

A rendező azzal érvelt, hogy nem egyszerűen ugyanarra az alapötletre épül a két film, hanem konkrét dramaturgiai megoldások, jelenetek és karakterdinamikák térnek vissza a hollywoodi produkcióban. A hosszú, tizenegy évig húzódó jogi csatározás végül 1998-ban az ő javára dőlt el: a párizsi törvényszék elismerte, hogy a Running Man-produkció túl közel ment a A kockázat ára megoldásaihoz. A kártérítés nem volt óriási, de a per hozzájárult ahhoz, hogy a francia film évtizedekig ritkaságnak számítson – kevés tévés sugárzást kapott, és csak limitált formában jelent meg videón.

Stephen King, Sheckley öröksége és az új Running Man

Érdekes kérdés, hogy Stephen King mennyire ismerhette Sheckley novelláját, amikor megírta a The Running Man regényt. A két mű között nemcsak az alapszituáció, hanem a médiakritika és a társadalmi háttér is hasonló, ezért sokan úgy vélik, hogy legalábbis tudat alatti hatásról beszélhetünk. Jogi lépések King ellen nem történtek, a vita inkább a rajongók és az irodalomtörténészek asztalán maradt: hol húzódik a határ inspiráció és utánzás között a „halálos vetélkedő” tematikában.

Most, hogy Edgar Wright új filmadaptációja – Glen Powellel a főszerepben – ismét előtérbe hozza a The Running Man történetét, különösen izgalmas felidézni a teljes örökséget. Nemcsak King regénye és a Schwarzenegger–féle film létezik, hanem ott van a Sheckley-novella, a német Das Millionenspiel és a francia A kockázat ára is, amelyek nélkül aligha lett volna ilyen erős ez az egész „embervadászat a tévében” motívum. Aki tehát igazán kíváncsi arra, honnan indult ez a most újra felmelegített történet, annak érdemes levadásznia az elfeledett francia filmet is – már csak Gérard Lanvin és Michel Piccoli játéka miatt is.

Forrás: Wikipedia – The Prize of Peril, Wikipedia – The Running Man (novel), Wikipedia – The Running Man (2025 film)