TESZT – Ez a játék oltári nagy hülyeség. Olyan mértékben lehetetlen komolyan venni, hogy azt írásban kifejezni sem tudom. Talán épp ezért nevezhető üdítő kivételnek a Surgeon Simulator Anniversary Edition: a szokatlannak tűnő irányítás megtanulása után hihetetlenül élvezetes tud lenni az a szívműtét – ez csak a játékos türelmén és képességein múlik.

A kezelőfelületet szokni kell. Nem olyan szembetűnő ám, hogy mi mire is jó a főmenüben, amit a Bossa Games kifejezetten egyedi módon egy recepciós asztalaként vizionált. Komolyan gondolom az időnk eltöltését itt. Nem úgy megy az, hogy fogjuk az analóg kart és az X gombot, amellyel pikk-pakk felszedjük a műtéthez kellő eszközt, de nem ám! Ehelyett minden egyes ujjunk külön gombbal irányítható, s mivel precíziós dolognak tekinthető a műtős feladata (elvégre nem mindegy, hogy egy aortát vagy egy tüdőt állítunk helyre…), készüljünk fel lélekben a káoszra.

A menü a tutorial

Ez a káosz már a menüben is érzékelhető lesz. Vegyük például a floppylemezt, amely a kezelést mutató számítógépben van. Mivel egy kis tárgyról van szó, ezzel érdemes bajlódni. Szükséges az irányításra való ráhangolódás, vagy különben gyorsan felidegesíthetjük magunkat az amúgy szórakoztató játékélményen.

Persze ez személyiségtől is függő.
Van ám ott más is az asztalon… egy videókazetta itt, egy telefon ott, de akár egy tollal is elszórakozhatunk. Mintha szimulátor lenne a szimulátorban. Nem valami perpeetum mobile, de azért ez szerintem pozitívumnak tekinthető.

Dr. Paródia

Ahogy a kellős közepébe csöppen a játékos, olyannyira várható, hogy „na vedd már fel azt a nyomorult kalapácsot”, miközben – ha esetleg mások is nézik, ahogy próbáljuk kezünkbe venni az ügyet és az eszközöket – garantált a röhögés.
Miért is a röhögés? Kezdjük ott, hogy a játékban mindössze egy kart irányíthatunk.

Nem kettőt, nem egy komplett orvosi stábot, csak és kizárólag egyetlen kart és annak ujjait. Persze ezen felül hatalmas szerepet kaphat az óránk is, amely ügyes módon tényleg a valós időt mutatja. Az én esetemben sikeresen beleesett a páciensbe (igen, belé!) – ebből szerintem már érzékeltettem, hogy a humor az erőssége ennek a játéknak.
Kifejezetten hangulatos bája van annak, ahogy a kalapács rápottyan a vastagbélre, amelynek köszönhetően dőlni kezd a páciensünkből a vér. Ha meghal a betegünk, akkor ez van. Cserébe viszont maga a játék is tudja, hogy komolytalannak készült. Ha ráérzünk erre, akkor cserébe jót röhöghetünk a próbálkozásainkon.

Műtétre készen – agyilag

Három szervre készüljünk fel… Mármint gondolatban, mert hogy gyakorlatilag nem biztos, hogy összejön, az fix. Az agy mellett a szív, illetve a vese lesz a célpontunk. A cél nagyjából annyi, hogy végezzük el a műtétet, mielőtt páciensünk szó szerint elvérzik. Ez bizony gyakori lehet, de idővel bele lehet jönni a titok nyitjába. A cél az, hogy ne okozzunk nagy kárt, meg távolítsuk el az útban levő szerveket, bordákat – könnyebb leírni, mint kivitelezni.

Ez amúgy a játék hibája: ennyit kínál alapból, bár tény, hogy megnehezíti később azzal, hogy ezt később egy úton levő mentőautóban kell elvégezni. Így van, rázkódni fog minden oda-vissza ebben az esetben. Ha esetleg sikerül elvégezni az operációt, akkor a játék értékelni is fogja a munkánkat. (Ezt bizony érdemes látni.)

Achievementeken túl

Egy halom achi van a játékban, szám szerint 72. Készüljünk fel arra, hogy a lehető leghülyébb dolgokért is kapni fogunk majd egyet – a poénokat nem lövöm le (az egyiket azért elmondom: próbáljunk James Bond-ok lenni… :)), sőt, a játékban fellelhető easter eggekről sem ejtek szót.

Grafikailag a játék nem nagy szám, de ezúttal tényleg nem ezen volt a hangsúly. A zene korrekt, a hangeffekt jó, hogy van. Viszont a játékélmény és a hangulat miatt mondom azt, hogy érdemes kipróbálni. Egyfajta bizarr partijátéknak nevezném ezt a realizmust alaposan kifordító, szinte sehogyan sem működő, ám mégis összeálló szimulátort. Team Fortress 2, jól látom? 🙂 A szokatlan fizika/kezelés mögött poénok tárháza lapul…

-V-

Kiadó: Bossa Studios

Fejlesztő: Bossa Studios

Stílus: simulator, fun,

Megjelenés: August, 2014