TESZT – Azt hiszi, már mindent látott? A Rémálom az Elm utcában álom, édes álom? A Fűrész sem fűrészeli az idegeit? A Silent Hill 2 óta nem parázott videojátékban? Akkor kapcsolja be késő este a PC-jét, vagy a PS4-ét és látogasson el az Outlast eltorzult elmebetegekkel és szétmarcangolt hullákkal teli elmegyógyintézetébe! Ez az a horror-játék, amely után garantáltan nem mer majd kimenni egy pohár vízért! Ide a rozsdás bökőt! Vagy inkább mégse.

Elmegyógyintézetekbe kerülni nem jó dolog. Különösen akkor nem, ha józanul kerülünk oda, mint csapdába esett oknyomozó újságíró, a betegek egy része borzalmasan eltorzult arcú, szerencsétlen hullajelölt, a másik része még inkább olyan, de még meg is akarja ölni hősünket a legborzalmasabb halálnemek egyikével. No és a hab a tortán: ebben a játékban nem tudunk visszaütni. Itt vagy elmenekülünk és elbújunk, vagy halott vagyunk! Ennyi, nincs kecmec.

Éld túl, ha bírod!

Ahogy a játék címe is mutatja, az Outlast igazi, echte túlélő-horror a javából. Bár az ódon elmegyógyintézet, ahol elszabadult a Pokol (csak így, nagy p-vel) nem a legeredetibb horror-helyszín, amit ki lehet találni (filmek, játékok kedvenc helye volt eddig is), a készítőknek sikerült oly módon adagolni a feszültséget és a horror-jeleneteket, gusztustalan, horrorisztikus alakokat, hogy az összes eddigi hasonló játék elbújhat mögötte.

A megtalált dossziékból, feljegyzésekből gyorsan kiderül, hogy a pácienseket brutális vegyi kísérleteknek vetették alá (á la Jákob lajtorjája), azonban – ahogy ez már történni szokott – túl erőssé váltak és lemészárolták az ápolókat, őröket. Méghozzá nem is akárhogyan: úton-útfélen lefejezett, szétmarcangolt hullákkal találkozunk. Bár a szertől rettenetesen eltorzult arcú, gülüszemű rabok nagy része azért ártalmatlan, találkozni fogunk olyanokkal is, akik azonnal lemészárolják hősünket, ahogy meglátják. Az ellenállás reménytelen: itt csak elbújni, menekülni lehet.

Handycam mindig legyen kézben

Bár fegyverünk nincs, mindig nálunk van kézikameránk, amellyel filmezzük az eseményeket. Ezzel tudjuk környezetünket megvilágítani, de csak addig, amíg van nálunk pótelem és még nem fogyott ki a régi. Ha már kifogytunk, az pech, akkor sok helyen csak a sötétben tudunk tapogatózni. Mondanom sem kell, hogy nehéz szinten alig találunk elemet, szóval csak takarékosan azzal a piláccsal!

A tehetetlenség érzése

Valószínűleg emiatt is igazán idegtépő az Outlast: mivel nem tudunk visszaütni, védeni magunkat és elpusztítani a rémeket, mint ahogy azt még az eddigi legfélelmetesebb és leghíresebb túlélő-horrorokban is megtehettük. Ha elkap az egyik rémség, akkor már csak azt nézhetjük, ahogy a fejünkből ömleni kezd a vér, vagy a saját törzsünket láthatjuk himbálózni a kezében letépett fejünkről. Igen, a „18 éven felülieknek” itt már semmit sem jelent, ide kötélidegek kellenek, páran szerintem nemhogy éjszaka, de nappal sem bírnak majd az Outlasttal.

Felmerül persze a kérdés, hogy ha egy játékban visszaütni nem, csak menekülni tudunk, akkor hogy tudunk egyáltalán érvényesülni? Az Outlast lényege, hogy felfedezzük a környezetünket, mindig megtaláljuk az útvonalat.

Switch „para-méterek”

Az Outlast 2014-ben tényleg nagy durranás volt, gameplay-ban, grafikában és a „para-méterben” egyaránt. A tehetetlenség érzése, a „menekülj, maradj életben és találd meg a kijáratot” akkoriban újdonságnak hatott, bár hosszútávon már az első részben is frusztrálóvá vált sok helyszínen. A szintén abban az évben megjelent Alien: Isolation hasonló gameplay-t kínált, így a 2017-es Outlast 2 már annyira nem tűnt forradalminak….

No de vissza a Switch verzióra… Elöszőr is, gyorsan le kell szögeznünk, hogy Outlast Switch verziót szinte csak és kizárólag tablet módban érdemes játszani, akkor, amikor valahol nagyon egyedül vagy és sötét van. Minden más helyzetben az Outlast hangulata, parafaktora egész egyszerűen „nem adja” annyira  annyira.

A 30 FPS a másik lebutítás (a grafika egyébként hozza nagyjából ugyanazt a szintet), amit Outlast-fanok „plusz nehetítésként” foghatnak fel, számomra igazából csak alaposan visszavett az élményből és még frusztrálóbbá tette az egyébként is eléggé „trial and error” játékmenetet.

A félelem foka

Az Outlast nem mindenkinek ajánlott. Akinek rosszak az idegei és nem bírja a parát, az inkább be se töltse. Igazi kemény pszichológiai horror-játék, a műfaj rajongóinak tehát kihagyhatatlan, még akkor is, ha sztori kicsit hevenyészett és összecsapott, illetve a megszokott klisékből építkezik. Igazi dupla Whiskey, tisztán, egy hajtásra – csak felnőtteknek és erős idegzetűeknek.