Az a hír járja, hogy a Dark Souls fantasy videojátékainak megalkotója Hidetaka Miyazaki veszi kezébe a vezető szerepet a Bloodborne megalkotásánál. Ez a döntés sokakat meglepett, viszont teljesen logikus volt a szoftver fejlesztőitől, a Shinjuku székhelyű cégtől, persze gondolom az a véletlen műve, hogy Miyazaki ennek a cégnek az elnöke. Mivel a japán játékipar roskadozik a piacukon található hasonló játékok folytatásaitól, mégis ezt a darabot Miyazaki meglátása, víziói, egyedi látásmódja ki fogja emelni a többi közül.

Azért azt nem jelentjük ki, hogy a végeredmény nem fog hasonlítani Miyazaki eddigi fantasy produktumaihoz. Az esztétika teljesen más lesz, egyenetlen macskakövek, pislákoló olajlámpák, félig ködbe burkolózó kerítések, totálisan horrorisztikus környezet. A majdnem sztratoszféráig magasló templomokat Nicholas Hawksmoornak és Christopher Wrennek köszönheti a játék, akik a Dark Souls katolikus építményeinek bonyolultságát formálták meg. Hasonlóképpen a főhősünk ruházatát is, akit inkább hétköznapi szerkóban és egy hosszú bőrkabátban fogunk látni, mint egy kipolírozott agyonfényesített páncélban. Ezért fogunk sokkal könnyedebben és szabadabban mozogni a pályákon található óriási tereken.

Most akkor ez a Dark Soul?

Ahogy azt ki lehetett találni, a játék erősen fog hasonlítani a Dark Soulhoz. Ezt a harcmódban is ismerős lesz, ahol őrültmód pörgünk-forgunk, és egy elhibázott kardlendítés nem csak az ellenségre fog veszélyt jelenteni, hanem bizony a társainkra is. Ha őrült mód berontunk az túlerőben lévő ellenség közé, akkor bizony könnyen otthagyhatjuk a fogunkat.

Ezért bizonyos esetekben jobban járunk, ha óvatosan, egyesével csalogatjuk ki őket és végzünk velük. Ennek ellenére remek szórakozást nyújt, ha van elég helyünk, hogy kibontakozzunk egy harcban. Lőfegyverünkkel kionthatjuk egy közelgő szörnyeteg belsőségét, és ha jól időzítünk, akkor a játék motorjának köszönhetően, látványosan nyomon követhetjük majd a befejező közelharcot is.

Ha sikerült minden ellenfelet legyőznünk egy pályán, akkor a testek köddé válnak, viszont ha látunk néhány holttestet világítani, akkor az bizony felszedhető tárgyat rejt. Ez meggyorsítja és leegyszerűsíti a lootolást. Karakterünk egyik kezében egy fejsze kard keveréke található (ez később fejleszthető), míg a másikban egy puska van. Evvel is inkább a steampunk oldalát próbálja meg erősíteni a játék, mint a régimódi kardos pajzsos megoldást.

Olyan ismerős vagy láttalak már valahol?

Évekkel ezelőtt a Sony már dolgozott együtt Miyazakival a Dark Soul elődjén a Demon Soulson. Ezért a Sony úgy döntött, hogy ennek az új projektnek minden támogatást meg fog adni, amire csak szüksége lehet. Itt nem csak arról van szó, hogy a japán kiadó szerelmes lett a játékba, hanem mert ez tényleg piszok jól fog kinézni Playstation 4-en. A telihold árnyékot vet Yhamam utcáira, a szörnyek hátán lévő pislákoló lángokból furcsa fények táncolnak a házfalakon. A város lakossága, legalábbis Miyazaki elképzelése szerint, valamilyen titokzatos betegségtől szenved, ez okoz nekik paranoiás téveszméket, és elkezdenek átalakulni valamilyen démoni lényekké.

Miyazakinak és majdnem félőrült tehetséges dizájnerei tökéletesen megtalálták az egyensúlyt az általuk kitalált lényeknél, amik kinézetre ijesztőek, ámde mégsem tűnnek túl groteszknek. Ahogy próbálunk átkelni egy hídon, hirtelen megtámad bennünket egy csapatnyi túlsúlyos varjú, akik túl kövérek a repüléshez, de mégis megpróbálnak kicsípni belőlünk egy darabot a vaskos csőreikkel.

Az egyik házban találkozunk egy tolókocsiban ülő öregemberrel, és ahogy szembe kerülünk vele, azonnal elkezd ránk lőni az ölében található gramofon-szerű pisztolyból, és minden egyes lövés után a puskapor robbanásától hallhatjuk majd az öreg székének jellegzetes reccsenését. Egy másik pályán találkozhatunk egy nem játékos karakterrel, aki szintén felveszi a harcot a démoni lakosok ellen, itt dönthetünk úgy, hogy segítünk-e neki, avagy sem. Viszont ezek a választásaink vissza fognak hatni a játék későbbi szakaszaiban. A látványvilág szürreális, de mégsem érezzük túl soknak, mert olyan tökéletesen fogunk azonosulni vele, hogy alig fogjuk tudni abbahagyni a játékot.

Ez brutálisan néz ki

Mégis van egy kis hátulütője a játéknak. Az átvezető animációk túl lehangolóak, a kivégzések gyorsak és brutálisak. De mégis minden egyes ölés után van némi remény, hogy fényt viszünk a sötétségbe. Miyazaki az egyik legkiválóbb elme, és minden tehetsége megvan arra, hogy elkészítse nekünk a ma videojátékát, és a Bloodborne úgy tűnik, meg fogja erősíteni sőt, még növelni is fogja mindezt a hírnevet, aminek eddig örvendett.

-Malachit-