PS VITA – Felejtsd a Harry Potter-féle mágusokat, az eredeti Merlint vagy bármilyen „gonosz” varázslót, akiket eddig játékokból, filmekből ismertél. Még a leginkább sötét lelkű fajtából való is kismiska azokhoz az irgalmatlanul kegyetlen, deformálódott, mutánssá vált varázslókhoz képest, aki a saját fajtájukat egy véres rituálé során áldozzák fel a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül, de a civilekkel is hasonló kegyetlenséggel végeznek – egyesek öröklétükért, mások pedig pusztító erejű varázslatokért. Ugyanakkor saját maguknak is borzalmas áldozatot kell hozniuk: a varázserő miatt saját testrészeiket kell elpusztítaniuk, míg végül borzalmas szörnyeteggé nem válnak. Keiji Inafune Soul Sacrifice-a visszatért egy alaposan átdolgozott, sokféle tartalommal felruházott újabb kiadással, a Soul Sacrifice Deltával.

Az eredeti Soul Sacrifice számomra egyértelműen a PS Vita legjobb 2013-as címe volt. Igaz, sok területen azért lett volna még megjelenés előtt mit csiszolni rajta, de még egy rendkívül innovatív és jól kidolgozott akció-szerepjáték volt, amelynek története az Arthur-legendát dolgozta fel oly módon, hogy a sztorit egy elképesztően eltalált, eredeti figura, egy beszélő könyv mesélte el. A könyv szolgált tulajdonképpen a játék kezelőfelületéül is, a játék értékét pedig tovább növelte a páratlan multiplayer rész, amelyet handhelden azóta sem sikerült ennyire profin megvalósítani.

Élni hagyni, vagy feláldozni? Ez itt a kérdés…

A játék egyik legérdekesebb aspektusa az volt, hogy el kellett döntenünk: megmentjük-e legyőzött ellenfeleinket és barátainkat, vagy inkább feláldozzuk őket? Amellett, hogy persze egyfajta „morális” döntés birtokában is voltunk, a döntés azt is befolyásolja, hogy a kék manánk (erőnk és egészségünk) vagy a vörös varázserőnk növekszik. Amikor pedig saját társainkat áldozzuk fel, egy pusztító és borzalmas varázslat vette kezdetét. Pontosan ezek azok az ötletek, amelyek miatt a Soul Sacrifice, hiába csak egy „Monster Hunter PS Vitára”, szerintem mégis sokkal eredetibb és jobb játék volt, mint bármelyik Monster Hunter játék bármelyik platformra. (Volt egy pár belőlük…)

Annak ellenére, hogy Soul Sacrifice rétegjátéknak nevezhető, segített a PS Vita nehézkes eladásait növelni megjelenésekor. Bár egyértelműen nem volt az a killer app, amire mindenki számított tavaly, de még így is a legemlékezetesebb és eredetibb cím volt bármelyik handheld géptípusra. Sajnos emellett sok hiba is becsúszott a végső verzióba, így a Marvelous AQL egy teljesen felújított, update-elt kiadást hozott most ki, amely az eredeti Soul Sacrifice-t rengeteg újdonsággal bővíti ki, új egyjátékos küldetéssorozatokkal, frakciókkal, eredeti karakterekkel és még sok egyébbel.

Magusar, a vérszomjas mágus

A játék fősztorija nem változott: egy névtelen mágus történetét meséli el, aki egy másik varázsló, Magusar, egy rendkívül gonosz varázsló társává válik (aki egyébként nem más, mint Merlin az eredeti japán verzióban), Magusar és hősünk különféle megbízatásokat hajt végre, amelyekbe szörnyek elpusztítása, és szörnnyé változott renegát varázslók levadászása és megölése is beletartozik.

Ugyanakkor hőseink fokozatosan maguk is szörnyeteggé válnak, és egymás egy idő után ellen fordulnak… A történetet egy élő és beszélő könyv meséli el a saját rendkívül ironikus és mulatságos stílusában, a játék végét pedig egy rendkívül frappáns befejezés fejeli meg.

A fősztori és küldetéssorozat tehát nem változott, viszont rengeteg új mellékküldetést kapunk a Soul Sacrifice Delta-ban. A küldetések egy része olyan frakciókhoz tartozik, mint például a Sancturarium rend, amely sohasem áldozza fel a legyőzötteket, csak megmenti őket, és amelybe be kell férkőznünk, hogy megöljük a vezetőjüket. Ha az ahhoz elvezető küldetéssorozat során bárkit és bármilyen lényt feláldozunk, az adott küldetésnek annyi.

A másik frakció, a Grim vezetője egy „Red Hood” nevű félszemű, de mégis rendkívül csinos varázslólány, aki egy kicsit emlékeztet Piroskára a Grimm meséből. A Grim küldetések között volt egy olyan is, amelyben a falu emlékeztetett a Jancsi és Juliska mesére. A történetet továbbra is a beszélő könyv meséli el, viszont az új küldetések sztorija azért egy fokkal gyengébb, mint a Magusar történet, igen, az alapjáték mellékküldetéseinél (mint például a Carnatux) azért jobbak.

Egy bazár, ami sohasem zár be

Ó igen, Carnatux. A kövér pénzhajhász varázslónak ezúttal saját „bazárja” is van, amelyet akkor kapunk meg, ha még egyszer végigszaladunk a küldetésein. A bazárban különféle újabb ruhákat vehetünk, amelyeket az alapjátékkal ellentétben nem automatikusan kapunk meg.

Különböző mellékküldetéseket is elvégezhetünk, amelyeket először Carnatux-szal, később Vidiarával, a csinos húgával együtt hajthatunk végre, aki sokkal kellemesebb látványt nyújt, mint a kövér és kicsit idegesítő Carnatux. Vidiara egyébként ott áll a bazárban Carnatux mellett és tenyérjóslást, illetve „rumourokat” és kérhetünk tőle, feltéve, ha a kalandjaink során összeszedett lélekesszenciákkal fizetjük ki.

A „rumourok” az eredeti angol jelentéssel ellentétben nem pletykák, hanem rendkívül hasznos upgrade-ek, amelyek különbözőképpen erősíthetik a küzdelmek végeredményei során nyert tapasztalati pontokat. Egy másik karakter, „Aurex, a Suttogó” szintén rumourokat árul a meglévő varázslataidért cserébe. Ez tökéletes megoldás arra, hogy kiszórjuk az egyébként sem használt varázslatokat, amelyek felesleges foglalják csak a helyet a listádban.

Carnatux bazárja tehát rendkívül hangulatos, jópofa hely, továbbá arra is alkalmas, hogy a karaktereid képességeit és ruháját is itt fejleszd vagy változtasd meg.

Taktika és reflexek

Bár rengeteg változást találunk a folytatásban, a Soul Sacrifice alapvető játékstílusa egy csöppet sem változott. Az egyjátékos, vagy a többjátékos módban egyaránt aréna stílusú, kötött pályákon harcolhatunk, szóval ez nem egy hagyományos „mászkálós” RPG, ahol hatalmas területeket járhatunk be, mint a Diablo, vagy a Monster Hunter. Mivel hőseink mind varázslók, ezért karaktereinkkel semmilyen fizikális fegyvert nem használhatunk, ellenben akár mágikus fegyvereket is a kezünkbe idézhetünk, a különféle egyéb brutális és rendkívül látványos varázslatok mellett. A tényleges harcmezőre összesen hat varázslatot vihetsz magaddal.

A Deltában ugyanakkor bizonyos multiplayer pályák tekintetében némi változás, hogy csak három varázslatot használhatsz, hogy ettől kicsit nehezebb legyen az adott pálya. Ha részt akarsz venni a küzdelemben, akkor kénytelen vagy manuálisan átállítani a nálad lévő varázslatok számát háromra, ami,  őszintén szólva,  kicsit macerás és bosszantó.

Maga a harc épp olyan intenzív és izgalmas, mint az előző játékban. Folyamatosan ide-oda kell gurulnod, hogy ne csapjon agyon egy szörny valamilyen brutális támadása, szóval emiatt is egyértelmű, hogy egy a Soul Sacrifice-hoz hasonló játékot lehetetlen lenne okostelefonon normálisan kidolgozni, az érintőképernyőn tapicskolva az irányítás nem adja annyira.

„És mondá az Úr: saját fajtádat ne öld!”

A játék multiplayer része épp olyan szórakoztató, mint az előző részben. Összesen négy játékos vehet részt a coop módban, és bár rengetegféle beállítási lehetőség van abban, hogy milyen pályákon és kikkel harcolunk, egy multi játékot elindítani még mindig ugyanolyan egyszerű és borzasztó szórakoztató, mint az előző játékban. Továbbra sem kell különlegesen jó netkapcsolat a multihoz: ha a buszon, vagy villamoson ülsz, egy okostelefonon megosztott egyszerű 3G épp elég lesz a megfelelő élményhez, még WiFi sem kell feltétlen hozzá, persze azért az sem árt, ha van.

Egyetlen egy dolog miatt ejtettünk – stílusosan – „könyvcseppeket”: a PVP rész hiányzik a játékból. A furcsa az, hogy a frakciók megléte arra enged következtetni, hogy a fejlesztők tervezhettek PVP részt, viszont semmilyen opciót sem találtunk ahhoz, hogy ezt bekapcsolhassuk. Talán később majd egy update során kapunk PVP-t is, hiszen az első játékhoz is tonnányi tartalmat mellékeltek az update-okban.

Ráncfelvarrás

A fejlesztők sokat javítottak viszont a játék grafikáján. A megjelenítés sokkal kidolgozottabb, részletesebb, mint az alapjátéké, és ez nem utolsó sorban a felbontás megnövelésének köszönhető, ugyanis azt a 960*544-es PS Vita felbontást Inefune-éknak csak nem sikerült kiköhögni az alapjátékból.

A tisztább, élesebb grafikát leginkább az egyaránt gyönyörű és stílusos új pályákon lehet megfigyelni. Az új karakterek, mint például Red Hood, vagy Vidiara szintén részletesebbek, csak az a kár, hogy beszéd közben nem tudják kinyitni a csöpp szájukat.

Érdemes rá áldozni?

Az eredeti Soul Sacrifice-t anno ingyenesen megkapták a PlayStation Plus tulajok, szóval, ha volt PS Plus-od és PS Vitád is (vagy volt annyi sütnivalód, hogy a PS Plus-hoz kapott PS Vitás játékokat is „elkérted”, annak ellenére, hogy még nem volt Vitád), akkor nem sokkal a megjelenés után megkaphattad. Előfordulhat, hogy a Deltával is ez történik majd, de persze jóslásokba csak Vidiara tudna bocsátkozni.

Ami viszont biztos, hogy a Soul Sacrifice Delta az egyik legjobb PS Vita játék, amivel játszottam (nem véletlenül raktam az alapjátékba ötven órát!), szóval, ha csíped az innovatív, keleties, darkos RPG-ket, mint a Dark Souls sorozat, vagy a Dragon’s Dogma, akkor egyértelmű, hogy a Soul Sacrifice azonnali vétel.

-BadSector-

Kiadó: SCE Japan Studio
Fejlesztő: SCEI, SCEA, SCEE, SCE Australia
Stílus: Action, Role-Playing
Kiadás: 2014 március 31