FILMKRITIKA – Tom Cruise minimális jetlag nélkül is képes átállni a Múmia kalandoráról a minden hájjal megkent csempészpilóta szerepébe, aki a kolumbiai kartell és a CIA megbízásából szállít hol kokaint, hol fegyvereket a kontráknak ebben a megtörtént hidegháborús eseményeket is feldolgozó, történelmi, bűnügyi tragikomédiában. A műfaj dramaturgiai elemeit és szokásos filmes eszközöket felhasználó Barry Seal a beszállító ugyan kevés meglepetést nyújt, viszont így is egy szórakoztató, nagy szakértelemmel elkészített film.

Tom Cruise színész és Doug Liman rendező tagadhatatlan energiával mesélik el közösen ezt a fekete komédiát, amely Amerika történelmének egyszerre egyik legémelyítőbb és legizgalmasabb korszakából, a Reagan-érából való. Bár a történet hihetetlennek hangzik – tipikusan olyan, mint amire legyintenénk, hogy „áh, ez csak összeesküvéselmélet!”, ha nem lenne ott a „megtörtént események alapján” felirat – ebben hidegháborús, drog dealektől hemzsegő korszakba mégis maximálisan beleillik. Még akkor is hiteles a film, ha az igazi – eredetileg legalább 120 kilós – Barry Sealre a még 55 évesen is fit és jóvágású Tom Cruise egyáltalán nem hasonlít, illetve a film fordulatai, eseményei sem foghatók például egy korrektebb Oliver Stone (JFK) filmhez. Aki pedig nem hiszi, járjon Google-n utána – azt viszont senki sem tagadhatja, hogy szórakoztató fekete bűnügyi komédiával van dolgunk.

„Valós események alapján”

A holnap határa című Tom Cruise sci-fi rendezője és Gary Spinelli forgatókönyvíró a konvencióknak és kliséknek kicsit azért engedett – ez egyértelműen megállapítható a film kétórás időtartama alatt. Ugyanakkor a korszak hangulatát így is jól sikerült visszaadniuk, köszönhetően ezt a nagyszerű vizuális elemeknek, színeknek is, az egzotikus környezetnek. Bár maga Tom Cruise és remek alakítása egyértelműen a film legerősebb fókuszpontja, de például azért az is sokat segít a filmnek, hogy a sztár a sötét, sivár Múmia-univerzum helyett ezúttal pazar környezetben tud érvényesülni.

A film sztorija szerint Seal (Tom Cruise) a nem túl jólfizető repülőpilóta karrierjét egyengetve kisstílű cigarettacsempészként turbózza fel a havi nettót, hogy bombázó felesége, Lucy (Sarah Wright) és cseperedő gyermekeik igényeit kielégítse. Persze még ez a plusz csempészpénz sem túl sok, így nem sokat teketóriázik, amikor a karrierista CIA ügynök, Monty Schafer (Domhnall Gleeson) felkeresi, hogy Seal a „cégnek” dolgozzon. Először csak fotókat kell készítenie szandinistákról és kontrákról, azonban amikor arról van szó, hogy Nicaraguába fegyvereket csempésszen, Sealt akkor sem kell sokáig győzködni.

Itt jön a képbe a kolumbiai kartell, aki felkelti a szervezet figyelmét és Sealt egy kicsit más „üzletre” is felbérlik: kokaint kell az USA-ba csempésznie – természetesen jó pénzért. A „kéz kezet mos” elve természetesen itt is érvényesül: amíg Seal a CIA (az amerikai adófizetők) által finanszírozott kis repülőgépjei és vállalkozása elszállítja gond nélkül a fegyvereket a szandinisták ellen harcoló kontráknak, addig hősünket békén hagyják, hagy dolgozzon csak a Pablo Escobar által irányított veszélyes drogkartellnek. Seal persze mindenkinek, állandóan hazudik: a feleségének arról, hogy a CIA-nak dolgozik és a CIA-összekötőnek arról, hogy egyre többet csempészik kokaint az USA területére. A dolgok csak akkor komplikálódnak, amikor megjelenik Lucy alkoholista, semmirekellő bátyja: Bubba, illetve amikor a Pablo Escobar vezette Medellín Kartellel is „gondok akadnak” Kolumbiában…

„Top Gun 2”? Ugyan már…

Barry Seal szerepére Cruise tökéletes választás volt, aki most sokszor villogtatja karizmatikus mosolyát, de azt is be tudja ismét bizonyítani nekünk, hogy sokkal többre is hivatott, minthogy akciófilmről akciófilmre ugyanazokat a szerepeket reciklálja.

Persze a bőréből nem bújt ki most sem és szokásához híven csak finoman feszegeti a határait, de ez épp elég ahhoz, hogy a gyakori magabiztos mosolya mögött megtaláljuk a valójában bizonytalan, egyre inkább rettegő figurát, aki olyasmibe mászott bele, amelyből már egyre lehetetlenebb ép bőrrel, happy enddel kikerülni. Cruise szokásos rutinjával és karizmájával most is eléri, hogy ezt a saját magát nagy vagányként előadó, valójában halálos veszélyben lévő karaktert megszeressük.

Ehhez azért olyan jelenetekre is szükség van, mint ahol Cruise tetőtől-talpig kokainnal borítva egy gyerekbiciklin menekül a vám és pénzügyőrség, illetve a rendőrség emberei elől. Már nagyon régóta hiányzott Cruise-nak egy ilyen filmvígjátékba illő, komikus jelenet és ugyanolyan rutinnal veszi ezt az akadályt is, mint az akciófilmjeinek bármelyik veszélyes jelenetét. Akik egyébként Cruise-t ebben a szerepkörében is látni szeretnék, egy-két hajmeresztően veszélyes, repülős jelenet erejéig ők sem fognak csalódni, melyeket a sztár most is kaszkadőr nélkül, saját maga játszotta el. Akár izgulunk érte, nevetünk a „bénázásán”, szinte vele együtt rettegünk, amikor a kolumbiai drogkartell embere AK 47-est szegez a fejéhez, vagy Seal a történetet mesélő, dokumentumvideóit nézzük, Cruise az egyébként korántsem tökéletes film minden egyes filmkockáját uralja.

Tudjuk már, mi lesz ennek a vége…

Nehéz valós eseményeket feldolgozó bűnügyi dokumentumdráma terén túlzott újdonságokat felmutatni, és ez ennek a filmnek sem igazán sikerül. Sok-sok pillanata előre kiszámítható, és még akkor is sejtjük, mi lesz mindennek a vége, ha Barry Seal életének nem néztünk utána.

Ez baj lenne? Ha nem vársz Oliver Stone, vagy Martin Scorsese-kaliberű klasszikust ettől a filmtől, akkor nem. Maga Barry Seal és Tom Cruise biztosan nagy haverok lennének, hiszen korabeli leírások alapján a kövér pilóta igazi adrenalin junkie volt, aki egyre nagyobb pénzt akart szakítani és emiatt egyre hajmeresztőbb veszélyekbe sodorta saját magát. A vagány és simlis, hidegháborús csempészt pedig ki más tudna jobban megjeleníteni, mint Tom Cruise?

-BadSector-