TESZT – Ehh. Értem én, mit akart a Telltale összehozni, de több téren is most lapos az eredmény. Felvezeti a következő fejezetek eseményeit, ám ennek eredményeképp többnyire csendes és dialógusokkal teli epizód lett a The Pact, amiben több rosszfiú is felüti a fejét. Mi is.

Rögtön az első rész után kezdünk, aminek a végén Waller szépen cliffhangerbe küldött mindenkit két szóval. Röviden annyit kér, hogy ne nagyon kerüljünk a rossz oldalára és lehetőleg működjünk együtt. Ez persze kockáztatni fogja a Gordonnal való kapcsolatunkat, ami már ott is megváltozhat, hogy egy bizonyos Bane nevű, nem éppen szívélyes, de annál izomtiborosabb karakterrel kerülünk konfliktusba.

Knockout!

Ezúttal hősünk nem kerül két lábon le a színpadról, amit aztán egy szokásos információgyűjtés követ a menhelyünkön. És akkor itt most kiemelném, hogy a Telltale valamit NAGYON benézett. Egy törökországi orosz nagykövet, név szerint Andrei Karlov holttestét csak úgy egy az egyben átemelték Bruce szuperszámítógépének képernyőjére háttérgrafikaként. Ez mégis mi? Jó, biztos szoros a munka, mivel több epizodikus játékkal is jelentkeznek, de könyörgöm, ilyen blőd hülyeséget ne csináljanak! Mire is gondolok? Kép következik, amit már kipatcheltek…

Nos erre itt. Rá lehet keresni guglin, pont ugyanezt fogja bedobni (mármint a testet, a többi módosítva lett). Ehh. Szóval mindegy, ezek után egy kis találkozón veszünk részt, ahol egy újabb, nem éppen a jó oldaláról ismert illető lép be egy kis autóbuhera után. Nem is kell sok idő, rögtön betörünk saját magunkhoz. Igen, ez így értelmetlenül hangzik, de végül tényleg ez következik. Váratlan találka valakivel, majd Alfred aggodalma következik (ő amúgy kezd egyre inkább lestrapáltabb lenni), ami után a banda színhelyén bukkanunk fel egy kicsit… szokatlan ruházatban.

Itt megerősítésre kerül, hogy valaki fagyos is ennek a gangnek a részese, és a célunk jóformán annyi lesz, hogy két illető támogatását nyerjük el. Három szavazónk lesz, és egyikük szinte biztosan igent fog mondani. Egy második igent is behúzhatunk, ha neki segédkezünk majd egy családtagjával kapcsolatban. Legalábbis nekem ez jött ki: két igen, egy nem…

Átállunk a rossz oldalra, egy partnerünk cserben hagy, megszerezzük a kitűzött célt, ami egy szép csavar a történet végén, és ha jól trükközünk, eggyel kevesebb fő tér vissza. Ja, még valaki beszökken a buliba, újabb cliffhangert dobva a képünkbe. Vége. Tömören hangzik és többnyire az is. Vannak bár QTE jelenetek (itt-ott a támadásaink között választhatunk is), de itt most inkább a történet előrevezetén lett volna a hangsúly.

Animáció

Az epizód látványra hozza a formát, de könyörgöm, az animációk még mindig elég szépen ugranak itt, robotszerűek ott. Ezen illene javítani. Ám az tetszett, hogy John Doe nem éppen vezérfigura. Ez tetszik – lehet, hogy a Telltale még a végén másképp festi fel a kacarászó bohócot, ahogy azt sokszor láthattuk már!

A kérdés viszont felmerül: miért is van az, hogy egy milliárdos, akinek jóformán szagolni valója sincsen ehhez a csoporthoz, szinte gond nélkül be tud kerülni ide? Nem értem ezt az elképzelést, de ha itt a Telltale bekapott egy töltényt a folytatások minősége érdekében, akkor valahol el tudom fogadni ezt a mentalitást.

Your relationship with Batman: The Enemy Within has changed

Dobok az epizódra egy hetest, mert bár tényleg elég sok dolgot felvázolt mindössze 86 perc alatt (megint visszatértünk a rövidséghez?), többnyire hozza, amit a Telltale-nek kötelező. Csak azt remélem, hogy nem megyünk le végül a The Walking Dead: Michionne szintjére, mert az többnyire katasztrófa volt. Önmagában természetesen a részt ajánlani nem tudom, nem is lenne értelme…

-V-

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2017. október 3.