FILMKRITIKA – Exkluzív, egyedi gyártású divatcikkekre használjuk ezt a kifejezést – már a 19. század óta. Egy ennél is exkluzívabb ruhákat tervező, excentrikus mesterszabó történetét ismerhetjük meg a Fantomszálban, aki „beleszeret” egy talpraesett fiatal felszolgálólányba és modellt varázsol belőle. Daniel Day-Lewis mesteralakítása… „Haute couture”-t („magas szabászatot”) művelő szabó története, magasfokú rendezéssel és színészi játékkal előadva…

Daniel Day-Lewis nem tudom, hogy végül tényleg feladja-e színészi karrierjét (mondott már mindenfélét) de az biztos, hogy ha megteszi, hatalmasat veszítünk vele. Nemcsak elsőrangú szinte minden szerepében, de oly mértékben képes átalakulni mindegyik szerepéhez, mintha egy igazi kaméleon lenne. Volt már Solyómszem Az utolsó mohikánban, címszereplő a Lincolnban, kőkemény, kegyetlen bűnöző a New York Bandáiban és excentrikus, elmebeteggé váló olajmágnás a Vérző olajban. Talán kicsit eme utóbbi filmjének főszereplőjéhez hasonlítható Reynolds Woodcock, a mesterszabó karaktere.

Sármos „control-freak”

Az ötvenes évek Londonjában járunk.  Reynolds Woodcock (Daniel Day-Lewis), a híres divatszabász a dúsgazdag klienseinek szab ruhákat, egyedi megrendelésre. Rendkívül karizmatikus és intelligens személyiség, aki ugyanakkor mániákusan akar mindent és mindenkit irányítani. Cyril (Lesley Manville), a nővére irányítja a hétköznapi teendőket, miközben anyja halála állandóan nyomasztó árnyékot vet a férfira, aki rejtett üzeneteket varr bele a ruhákba.

Woodcock rövidesen beleszeret Almába (Vicky Krieps), egy fiatal felszolgálólányba, és a lány egyszerre lesz a múzsája, állandóan foglalkoztatott modellje és a párja. Ugyanakkor Woodcook excentrikus, állandóan mindent irányítani akaró és a munkájába is mániákusan beletemetkező személyisége nehezen fér meg az eleinte romantikusabb, később inkább két lábban földön járó, pragmatikus lányéval. A konfliktusok egyre inkább eszkalálódnak és drámába torkollnak…

„Mi ügyelünk a részletekre!”

A hetvenes-nyolcvanas évek magyar – valójában legtöbbször elég gyenge minőségű – konfekcióruháit kínáló „Aranypóknak” volt ez a reklámszlogenje, mégis maximálisan illik ez Paul Thomas Anderson filmjére. Rendező és színészi nagyon ritkán tud ennyire együttműködni, hogy ilyen mélységekben tudjunk bepillantást egy ennyire extrém kapcsolat rezdüléseibe, éles ellentétjeibe. Persze ebben kiemelt szerepe van Daniel Day-Lewis elképesztő színészi játékának, aki karizmájával szinte a mozivászonra szögezi a néző tekintetét, még akkor is, amikor kifejezetten antipatikus módon viselkedik.

Ugyanakkor Vicky Krieps is brillírozik az egyre frusztráltabb fiatal lány szerepében, akit egyre jobban fojtogat Woodcock excentrikus, mindent irányítani akaró, sokszor mániákus viselkedése – mégis fülig szerelmes belé.

Szinte hibátlan

Amire Anderson vállalkozott filmjében, abba nehéz belekötni: annyira precíz, látványos és magával ragadó, mint a legszebb szabott ruha, amely valaha is elkészült. Persze, itt emberi, párkapcsolati konfliktusokra fókuszál a film, tehát a korról azért túl sokat nem tudunk meg, de tulajdonképpen ez nem is volt feladata.

Egy biztos: ha Day-Lewis ezzel a filmjével búcsúzik, akkor tényleg elmondhatja, hogy a csúcson hagyta abba – mi viszont elveszítünk egy elképesztően tehetséges színészt…

-BadSector-